Játszani vágyóknak szánt sorozatunk az ideális gamer pc összeállításához ad tanácsokat

Elõzõ cikkünkben körbejártuk, hogy milyen szempontok szerint válasszunk processzort, alaplapot és memóriát, ha gépünkkel kifejezetten játszani szeretnénk, és érintettük az arányos, megfontolt költekezés fontosságát is. Egy gép elsõsorban nem a külsõ jegyei, sokkal inkább a gondosan kiválasztott alkatrészeknek köszönhetõen lesz gamer. Az idõ vasfoga persze egyetlen PC-t sem kímél, így építés elõtt nem árt a jövõre is gondolni. Azt is megértjük, hogy sokaknak az esztétikai szempontok is nagyon fontosak, ám magunk és gépünk érdekében ne áldozzuk fel a teljesítményt és a minõséget, egy csinos gépház vagy egy dizájnos alkatrész kedvéért.

Kiemelt specifikációk

1.       Költségek

2.       Processzor

3.       Alaplap

4.       RAM

5.       Grafikus kártya

6.       Tápellátás, hûtés és megfelelõ gépház

7.       Adattároló (SSD és merevlemez)

8.       Gamer perifériák, avagy egér, billentyûzet, monitor és fejhallgató

Raádás: Elõre megépített vagy egyedi összeállítás?

Miután kiválasztottuk az ideális processzort és a hozzá passzoló alaplapot, majd belepattintottuk a memóriákat is, ideje foglalkozni az elefánttal a szobában: a videokártyával. Azt azonban nem árt szem elõtt tartani, hogy a CPU és a VGA továbbra sem teszi idézõjelbe a többi komponenst, hiszen a gépünket életben tartó tápegység továbbra is kiemelt fontosságú elem, melyet nem szabad félvállról venni, ahogy ezt a tápokkal foglalkozó írásunkban már alaposan kiveséztük. De pontosan így van ez a szellõzéssel is, melynek kulcsa a megfelelõ gépház és nyilván a megfelelõ minõségû és mennyiségû ventilátor, már amennyiben olyan házat választunk, amiben jut lélegzet a légkavaróknak is. A monitorral, egérrel és egyéb izgalmas kiegészítõkkel a cikk végén foglalkozunk.

5. Videokártya

Ha megfelelõ gamer kártyát keresünk, a webáruház találatai között nagyjából a mi szempontjainknak megfelelõ ajánlatokkal fogunk találkozni, de azért érdemes megemlíteni, hogy a piacon nem kizárólag játékra szánt darabok szerepelnek. A relatív értelemben legolcsóbb megoldásokról sejthetjük, hogy fõleg irodai vagy általános felhasználásra lesznek alkalmasak, esetleg retro játékok futtatására. Persze ha kekeckedni akarunk, akkor játszani ezekkel is lehet, ám áruk és gyenge felszereltségük, de még fizikai kiterjedésük is árulkodni fog róla, hogy nem ezeket keressük. Emellett létezik a professzionális kategória is, melyek árukban és kinézetükben vetekedhetnek, vagy meg is haladhatják a gamer kategóriák legerõsebb példányait, játékra mégsem jók. Persze ezekbõl is találhatunk olcsóbb darabokat, melyek megtéveszthetik a kisebb büdzsébõl gazdálkodókat. Ugyanis kifejezetten munkára, például 3D-s tervezési feladatokra külön célhardverek készülnek, melyeket úgy alkotnak meg, hogy az ipar szabványaihoz és speciális munkaszoftverekhez alkalmazkodjanak. Az átlag felhasználóknak és a gamereknek két terméksorozattal érdemes vigyázniuk: Az AMD a Radeon Pro, az Nvidia pedig a Quadro fantázianéven forgalmazza a munkára szánt termékeit.

Milyen az ideális gamer videokártya? Ezt korábban a kiskereskedelmi árak viszonylag jól jelezték a felhasználók számára, ám most, amikor kétszeres áron, vagy adott esetben jóval drágábban is találkozhatunk grafikus egységekkel, meglehetõsen nehézzé vált a választás. Nem véletlen, hogy a felhasználók körében végzett felmérésekben a mai napig az NVIDIA 6GB-os GTX 1060 modellje áll a népszerûségi lista élvonalában, mely hosszú éveken át megfizethetõ választást jelentett 1080p-s felbontáshoz. Ugyan a COVID, a részben ehhez köthetõ chiphiány és végül a kriptobányász-láz együttesének lecsengésével a VGA-árak lassan normalizálódni kezdtek, a piac idõközben látványosan megváltozott. A gyártók a megszokottnál vastagabb ceruzával vésik be az új hardverek árait, a gazdasági válság pedig gondoskodik róla, hogy napról napra nehezebb legyen vállalható összegért új gamer kártyát vásárolni.

Ettõl függetlenül a gyártók nagyjából igazodnak a korábbi menetrendekhez és elõállnak újabb termékeikkel, mely az AMD esetében a Radeon RX, az NVIDIA részérõl pedig a GeForce RTX szériákban keresendõ. És talán ne feledkezzünk meg az Intelrõl sem, mely már nem csak a CPU-k, de immár a grafikus processzorok frontján is megméretteti magát. Ezek a friss ARC Alchemist kártyák, melyek egyelõre csak az erõs középkategóriáig nyújtóznak. Ezekrõl azonban nem árt tudni, hogy nem egészen univerzális megoldások, ugyanis leginkább csak a modern, illetve aktuálisan népszerû játékok alatt versenyképesek, mivel a DirectX 9-et csak emuláció útján kezelik, tehát a régebbi játékok jelentõs része elkeserítõen rosszul fut rajtuk. Itt érdemes megemlíteni az egyik legnépszerûbb eSport címet, az online multiplayer lövöldék veteránját, a Counter Strike: Global Offensive-et, avagy CS:GO-t. A tesztek tanúsága szerint az ARC GPU-k nagyjából alig tudnak mit kezdeni vele, aki tehát abban szeretne magas képkockaszámot, jobb, ha mást választ. Ezt a deficitet az Intel a konkurenciához mérve egy meglehetõsen visszafogott árképzéssel kívánja ellensúlyozni, mivel DirectX 12-es tartalmak esetén valóban jó alternatívát nyújthatnak, akár egy RTX 3060-nal szemben is.

A figyelmet azonban aligha vonhatják el az RTX 4000 és RX 7000 sorozatok elõl, melyek magas áruk mellett jelentõs teljesítményükkel is villoghatnak. Bár az újgenerációs kártyák képességeirõl még egy darabig csak neten található tesztekbõl tájékozódhatunk, láthatjuk, hogy teljesítménybõl nem lesz hiány egyik oldalon sem. Ahogy elképesztõ fogyasztásból sem, a takarékosság és a felhasznált energia ugyanis továbbra sincs egyensúlyban. A két cég továbbra is a leggyorsabb, és nem a legtakarékosabb kártyák versenyében indul, ez az innováció sajnos még várat magára. Full HD felbontásra azonban egy RX 6000/6600XT vagy 6650XT, illetve egy RTX 3060 egyelõre megfelelõ teljesítmény hoz, hogy ne kelljen a legdrágább wattzabáló szörnyetegekre hagyatkoznunk. Nyilván, egy csúcskonfigurációhoz magasabb kategória dukál, ez azonban komolyabb anyagi ráfordítással járhat.

Ha nem kívánunk élni olyan erõforrásigényes technológiákkal, mint a ray tracing, avagy sugárkövetés, a hagyományos teljesítmény terén azért már zsebbe kell nyúlnunk, ha feljebb lépnénk az 1920x1080-as felbontásról. 2560x1440 képpont megjelenítéséhez egy RTX 3060 már kevés lehet, amennyiben szeretnénk legalább 60 fps-t másodpercenként, ami évek óta elvárt, de legalábbis vágyott sztenderdnek számít egy gamer PC esetében. a Teljesítményt persze befolyásolhatja egy játék kora, a játékfejlesztõk által végzett optimalizáció, a kártyagyártó részérõl elvégzett szoftveres javítások, és bizony a processzorunk is. Utóbbi esetében minél újabb az architektúra, annál jobb esélyünk van arra, hogy a minimum képkockaszám lehetõleg ne essen gyakran a 60 fps-es korlát alá. Egy Ryzen 5 3600 például népszerû középkategóriás CPU, de egy 5600X bizony nem csak a maximumok, de minimumok terén is többet hozhat ki egy játékból, illetve a videokártyánkból.

Törekedjünk az összhangra!

Nem árt ismerni a processzorunk korlátait, egy több éves Ryzen 5 vagy Core-i5 CPU mellé például túlzás lehet RTX 3090Ti kártyát választani, a szuflából kifogyó CPU ugyanis várhatóan vissza fogja a méregdrága kártyát. Persze a platformváltás lehetõsége mindig adott, de kár lenne úgy kezdeni egy új gép összeállítását, hogy már alapból frissítésre szorul a kiegyensúlyozotlan teljesítmény miatt. Választás elõtt gondoljuk át, hogy mik az igényeink. Ha hajlandók vagyunk alacsonyabb felbontáson játszani és nem feltétlenül ragaszkodunk a legmagasabb grafikai beállításokhoz sem, egy középkategóriás kártyával még hosszú évekig élvezhetjük akár a legújabb megjelenéseket is. Ha idõtállóbb darabra és izmosabb preformanszra vágyunk, egy RTX 3070 vagy RX 6700XT azért már ajánlott lehet, a mozgásterünk pedig egyre csak nõ, ahogy a pénztárcánkat szélesebbre nyitjuk.

Érdemes megjegyezni, hogy az NVIDIA az RTX 4000 sorozattal megköveteli az új 16-tûs PCIe Gen 5 (12VHPWR) tápcsatlakozó használatát, mely igény esetén akár 600 watt leadására is képes egyetlen vezetéken. Ezekhez a kártyákhoz ugyan mellékelnek adaptert, ám használatához legalább négy, hagyományos 8-pines PCIe fej szükséges. Ráadásul a megbízható hardveres tesztcsatornák többsége saját benyomásai alapján nem is igazán javasolja a használatukat. A 16-pines konnektor egyes kártyákon meglehetõsen instabilnak mutatkozik, így akkor is fennállnak a kilazulás és érintkezési hiba veszélye, ha nem egy kötegnyi PCIe kábelt aggatnánk egyetlen elosztófejre. Így új rendszer építésekor a tápegység kiválasztása máris kiegészült még egy fontos szemponttal.

6. Tápellátás, hûtés és megfelelõ gépház

Tápegység

Ami a tápegységeket illeti, az elõzõ bekezdés végén nagyjából elárultuk azt, hogy mire kell figyelni. A megfelelõ tápegység témakörét az elõzõ tematikus cikkünkben már körbejártuk, de azért csak foglaljuk össze a lényeget. A tápnak nem csak stabilnak és elég hatékonynak kell lennie, de el is kell tudnia látnia az energiaéhes alkatrészeinket. Elméletben egy gyengébb táp elindíthat akár egy RTX 4090-nel megtömött rendszert is, ám ha azt szövegszerkesztésnél és YouTube-ozásnál komolyabb feladattal terhelnénk, hamar elszállna az illúzió. Muszáj tájékozódnunk tehát, hogy mennyi lesz alkatrészeink és a teljes rendszer átlagos, illetve a várható csúcsfogyasztása, hogy a tápot véletlenül se méretezzük alul. Ha pedig kiszámoltuk, hogy gépünk maximum 400, 600, vagy 800 wattot ehet, ne centizzük ki a dolgot, bátran vegyünk párszáz wattal nagyobb teljesítmény kiszolgálására felkészített egységet. Utóbbi akkor is jó döntés, ha idõvel magasabb kategóriás CPU-ra vagy VGA-ra váltanánk, így a bõséges tartalékokkal rendelkezõ táp már ott várja majd õket. A számolgatásban a beQuiet! PSU Calculator lehet segítségünkre, ahol a megadott alkatrészek alapján jó közelítést kapunk a várható csúcsfogyasztásunkra. Ha pedig biztos, hogy videokártyánk 16-tûs PCIe Gen 5 (12VHPWR) tápcsatlakozót visel, alapból válasszunk hozzá megfelelõ tápegységet. Ezek az tápok ugyanúgy felkínálják a korábban megszokott és elterjedt csatlakozószabványokat is, viszont jóval biztonságosabban és kényelmesebben köthetjük rá az újabb kártyánkat.

Ház és hûtés

A processzorhûtõkrõl írt cikkünk ezen a linken érhetõ el. Korábban sem gyõztük hangsúlyozni, hogy a megfelelõen szellõzõ gépház milyen fontossággal bír egy egészséges és gyors PC esetében. A legjobb, ha költségvetésünk ismeretében már jó ideje piacon lévõ modellek, vagy azok továbbfejlesztett, megújult kiadásai között nézelõdünk. Válasszunk ki 4-5 szimpatikus darabot és nézzünk meg néhány tesztet, ahol tájékozódhatunk róla, hogyan érzik magukat a hardverek, ha a ház minden panele a helyén van és a PC-t videojátékok alatt terhelik. Mivel manapság csak egy szûk réteg ragaszkodik optikai, illetve lemezes meghajtókhoz, a legjobb választás, ha mesh elõlappal, avagy rácsozott front panellel szerelt házak között nézelõdünk. Természetesen egyes gyártók megtalálták a módját, hogy egy-egy termékük más utakon is kényelmesen lélegezzen, ám ezt elsõ ránézésre nem fogjuk tudni megmondani, biztosat csak a tesztek mondhatnak.

Mielõtt a ventilátorokról ejtenénk pár szót, ne feledkezzünk meg arról, hogy mekkora PC-t is szeretnénk. Az alaplapoknál már kitértünk rám, hogy választhatunk ATX, szélsõséges esetben eATX, illetve micro-ATX és mini-ITX alaplapokat, illetve ehhez méretezett gépházakat is. Az arany középút továbbra is az ATX formátum, melybõl találhatunk közepes és annál valamivel méretesebb kiterjedésû tornyokat is, de általában ezek nyújthatják a legjobb szellõzést és ezeket a legkényelmesebb szerelni. Ezek az erények persze modellenként és a gyártók igényessége esetén változhatnak, de biztos, hogy itt elég nagy a választék, hogy megtaláljuk az igényeinknek megfelelõt. ATX házhoz nem érdemes kisebb formátumú lapot választani, míg ATX alaplaphoz muszáj lesz legalább ATX házat venni. A dolog akkor válik izgalmassá, ha kisebb gépre vágyunk, mert kevés a helyünk, vagy csak szimplán nem szeretnénk egy kisebb szekrényt hajtani.

Ahogy már írtuk, itt egyes hardverek esetén limitációkba fogunk ütközni, és míg tápegységet és alaplapot biztosan találunk alacsonyabb tornyokhoz vagy laposa fekvõházakhoz is, a videokártya lehet, hogy kifog majd rajzunk. A low-profile videokártyák ritkábbak, nem biztos, hogy az adott modellbõl készült ilyen, és drágábbak is lehetnek a hagyományos társaiknál. Arra is gondolnunk kell, hogy ezeken aligha fér el két-három ventilátor, egy magányos légkavaróra így sokkal nagyobb terhelés hárul. Ez nagyobb fordulatszámot és nagyobb általános zajszintet is eredményez, terhelés alatt pedig szinte biztosan alulmarad a nagy hûtõk által elért elfogadhatóbb hõmérséklettõl. Persze egy kis gépházban is ki lehet alakítani potens légcsatornát, ami szépen átszellõzteti a gépet, de ehhez körültekintõen kell választanunk. Néhány felesleges kábel, vagy egy útban lévõ alkatrész máris rontja a hûtés hatékonyságát, a legkisebb gépek esetében pedig annak is örülhetünk, ha a VGA valahogy tudja fújni a levegõt a házból. Választás elõtt tehát tudjuk, hogy mit vállalunk, cserébe egy jól sikerült kompakt gamer gépre igazán büszkék lehetünk, és még a szoba dísze is lehet.

Ventilátorok

Végül jöjjenek a ventilátorok, melyekrõl nagyjából minden gépházat vagy hûtést ajánló cikkünkben írtunk már. Arra ne is gondoljunk, hogy gépünket teljesen ventik nélkül hagyjuk, még az olcsó ventilátorok is jobbak lehetnek egy zárt háznál, amibe az alkatrészek ontják a forróságot. Igaz, hogy az olcsó ventilátorok is rendelkezhetnek megfelelõ légszállítási képességekkel, és nem feltétlenül kezdenek el zúgni pár hónap intenzív használat után. Ha viszont gépünk számára a lehetõ legjobbat szeretnénk, sajnos nem árt, ha a ventikre is kicsit többet szánunk a minimumnál. Konstrukciótól függõen legyen legalább egy pont a beáradó friss levegõnek, és egy a távozó meleg levegõnek. A megfelelõ légáramlat kialakítása egyes házak esetében nem lesz ilyen egyértelmû, és az is gondot okozhat, ha a ventilátorok forgási sebességében eltérés van.

Gondoljunk csak bele, hogy az elõlapi rács mögött három 12-cm-es ventilátor nagy fordulatszámon darálja be a levegõt, míg hátul egyetlen példány küszködik fele ekkora sebességgel. A forró levegõ elkezd kavarogni a házban, a hátoldali venti egyszerûen nem tud megbirkózni ekkora feladattal. Játékok alatt bátran monitorozzuk hát a komponensek hõmérsékletét valamilyen diagnosztikai szoftverrel, és szükség esetén állítgassuk a ventilátorok sebességét, amíg elérjük azt az állapotot, aminél a konfigurációnk már nem képes jobbra. A BIOS-ban az összes alaplapi csatlakozóra kötött venti kezelhetõ, de vehetünk szoftveresen, fizikai kapcsolóval vagy távirányítóval szabályozható elosztót, avagy hubot is a lapátok számára. Utóbbival azonban nem biztos, hogy minden ventinket külön-külön is állíthatjuk, a legbiztosabb megoldást pedig amúgy is a BIOS nyújtja. A legmegbízhatóbb gyártók között megtaláljuk a Noctua, a beQuiet!, a Fractal Design és az NZXT márkaneveket, de a paletta itt is meglehetõsen széles, és ezek a gyártók is kínálnak megfizethetõbb termékeket, sok évre elegendõ garanciával.

Tárhely: SSD vagy HDD?

Szeptember végén már kitárgyaltuk a megfelelõ háttértárolók kérdését is, mely a mellékelt linken olvasható, ezt a részt így valamivel rövidebbre fogjuk. A játékok betöltési ideje még a legegyszerûbb SSD-vel is megtáltosodik, ha egy hagyományos merevlemezes meghajtóhoz viszonyítjuk. Az adatsebesség még SATA meghajtó esetén is látványos gyorsulást mutat, kezdve az operációs rendszerünk betöltési idejével, egészen a nagy hardverigényû videojátékokig. Az fps-ünk ugyan nem fog megnõni tõle, viszont gyorsan a játék sûrûjébe vethetjük magunkat, a mentett állások betöltésére sem kell perceket várni, a mechanikus alkatrészek és az adatok töredezettsége pedig nem fog többé váratlan akadásokhoz vezetni.

A játékot a gép a tárhelyrõl a memóriába tölti, melyhez idõ kell, az akadás pedig akkor következhet be, ha a játék új adatokat keres a lemezes meghajtónkról. Lehet ez egy új pályarész, egy rakás új karakter, zene és textúra, bármilyen tartalom, amire korábban épp nem volt szükség, vagy már átadta a helyét más információknak. Könnyítsük meg a dolgunkat, oprendszerünk és játékaink számára válasszunk számunkra elegendõ kapacitást nyújtó SSD-t. A merevlemez természetesen még nem halott ügy, nagy mennyiségû adat tárolása esetén olcsóbb választás, biztonsági mentéshez is sokan használjuk, és intenzív igénybevétel esetén, általában véve több ada írást és olvasást visel el, mint egy SSD. Éppen ezért olyan környezetben, ahol a villámgyors adatsebesség nem elsõdleges szempont, gazdaságosabb lehet a HDD-k alkalmazása. Cserébe lassú és a felpörgõ lemezek, illetve az olvasófej mozgása miatt zavaróan hangos is lehet, az SSD-k pedig a merevlemezekkel ellentétben rohamosan fejlõdnek, így az élettartamuk is egyre hosszabbra nyúlik. Hûtésrõl azonban itt sem árthat gondoskodni, a terhelt SSD szintén hajlamos a melegedésre, ahogy ezt a fenti cikkben is említettük már.

Gamer perifériák

A játékosoknak ugyanúgy szüksége van beviteli eszközökre, tehát egérre és billentyûzetre, illetve monitorra, mint bármely más PC-s felhasználónak. A különbség ezekben az esetekben ismételten a sebesség, a kényelem és a játék élvezetének maximalizálása. A gamer egerek gyors mozgáskövetést nyújtó szenzorokat és kattintásunkra a gondolat sebességével reagáló mikrokapcsolókat ajánlanak a játékosoknak, melyek fõleg az online multiplayer játékok esetén segítenek, hogy a siker ne az alkalmatlan eszközökön múljon. A gamer, mint mindenre tetszõlegesen rávethetõ reklámcélú kifejezés a többjátékos szórakozással közel sem egyidõs trükk. Ezek az igények a retro, illetve arcade játékgépek, konzolok és a PC-k esetében nem voltak mindennapi szempontok, azonban a videojátékok népszerûségének rohamos fejlõdõsével, a hardvergyártók felismerték az új vásárlóközönségben rejlõ lehetõségeket, a játékosok pedig örültek, hogy végre fel- és elismerik õket.

Ilyen volt például a Razer, mely elsõként kínált kifejezetten játékosoknak szánt – akkor még nem optikai, hanem görgõs – egeret, míg a Microsoft úgy vált az optikai Intellimouse egerekkel a gamerek egyik kedvenc ellátójává, hogy erre nem is törekedett, hiszen a korában kiváló optikai szenzorral szerelt rágcsálók alapvetõen általános és irodai felhasználásra készültek. A sort lehetne folytatni, hiszen hasonló kiegészítõk jóval korábban is léteztek már, elég csak a joystickra vagy a kormány, pedál és sebváltó kombinációkra, illetve a konzoloknál elsõdleges kontrollerekre gondolni, melyeket zömében játékosoknak készítettek. Ehhez képest ma már pár ezer forintért is kaphatunk villámgyors egeret, a mechanikus kapcsolókkal szerelt billentyûzetek pedig már az alsóbb árkategóriákban is elérhetõk.

Az induláshoz tehát ezen a téren sem szükséges nagy befektetés, és szerencsére itt akkora a piaci verseny, hogy egészen igényes megoldásokat találhatunk, akár néhány ezer forintért is. A minõség azért itt is valahol 10 ezer forint felett kezdõdik, gondolva itt a nem nyikorgó mûanyag burkolatokra, az idõtálló kábelekre, a milliónyi kattintást tûrõ gombokra. A gamer billentyûzeteknél a megvilágított gombok ma már alapfunkciónak számítanak, hiszen mára a LED-ek bevetése részben egybeolvadt ezzel a mûfajjal. Mechanikus billentyûzetbõl azonban nem ajánljuk az olcsóbb darabokat, mert nem ritka, hogy egy filléres membrános irodai billentyûzet évtizedekig is mûködik, míg egy mechanikus megoldás esetén nagyobb a meghibásodás esélye.

A monitorokat szintén kitárgyaltuk már egy korábbi cikkünkben, de azért pár szóban összefoglalhatjuk, hogy mik lehetne kegy gamer szempontjai. Az elsõ és legfontosabb egyértelmûen a magas képfrissítés és az alacsony válaszidõ, mely a pörgõs online akciójátékok esetében elõnyös kifejezetten, de az általános felhasználói élményt is élvezhetõbbé teheti. Már ha valaki érzi a különbséget, és persze ha a számítógépe elég erõs, hogy a másodpercenkénti képfrissítést elegendõ képkockával lássa el. Míg a vaskos, nehéz, képcsöves kijelzõk idejében a 60, 75 és 85 Hz nagyjából ki is merítette a palettát, ma már egy 144Hz-es 1080p kijelzõ egészen általánosnak számít. Szinte minden márkanév alatt találunk hasonlót, amelyért nem kérnek csillagászati összegeket, monitorokról szóló írásunk pedig segíthet tisztázni a különbségeket és megkönnyítheti a választást.

Ezen túl a talán a fejhallgatókra érdemes figyelmet fordítani, hiszen a tartalomfogyasztás 50%-ban a hangokról szól. A legtöbb fejhallgató alkalmas játékra, ám szintén a többjátékos szórakozás az, ahol a precízió elõtérbe kerül. Ott ugyanis pontosan tudnunk kell, hogy az ellenfelünk merrõl közelít, de ez akár még egy single player kaland esetében is nagyban segítheti az elõrehaladást. Sajnos nehéz megmondani, hogy a hasonló megjelenésû és árazású termékek dzsungelébõl melyik fát érdemes hazavinni, de pl. a népszerû HyperX Cloud II fejhallgatója meglehetõsen jól teljesít multiplayer címekben. Széles körben elterjedt vélemény, hogy az igazán jó hangminõséget egy stúdiófüles vagy audiofil termék segítségével kaphatjuk meg, elõbbi kategóriából ráadásul viszonylag baráti áron is találunk opciókat. ironikus, hogy a Cloud II valójában egy olcsóbb keleti termék jól marketingezett újragondolása, mely léynegében csak a rászerelt mikrofonnal több elõdjénék.

Ehhez képest a nevesebb gamer brandek, mint a SteelSeries, a Logitech, a Razer, vagy akár a szebb napokat látott Alienware hajlamos meglehetõsen drágán kínálni gamer eszközeit. Szerencsére néhányuk kínál megfizethetõbb modelleket is, ha beérjük kevésbé masszív szerkezetû vagy szolidabb funkciókészlettel felvértezett darabokkal. Ha pedig élnénk a vezetékmentesség kényelmével, számítsunk rá, hogy ez magasabb árkategóriát képvisel. Ha a "gamer" és a "wireless" egyaránt szerepel a dobozon, de a kütyü gyanúsan olcsó, gondoljuk át a vásárlást. Persze a vásárlói visszajelzések meggyõzhetnek arról, hogy ezúttal mégis korrekt darabról van szó. Fontos, hogy játékok, fõleg online játékok esetén mellõzzük a Bluetooth eszközöket, mert egér, billentyûzet és fejhallgató esetén is olyan lassú válaszidõt, illetve olyan nagy késést tapasztalhatunk, ami elronthatja a szórakozásunkat.

Ráadás: vegyünk elõre összeállított gépeket?

Néhány cég kínál úgynevezett "brand PC-ket", vagyis elõre összeállított konfigurációkat. Ezek lehetnek egy webáruház által kínált ajánlatok, melyeket nem készre gyártanak, pusztán megrendelés esetén összeállítják õket. Korábbi rendeléseink alapján mi is ajánlunk konfigurációkat, de gépösszerakónk segítségével át is alakíthatjuk õket, amennyiben nem a 0-ról kezdenénk. Emellett találkozhatunk ennek a mûfajnak a "prémium" kategóriájával is, ahogy létezik erõsen kerülendõ opció is. Elõbbire jó példa az Alienware, mely néhány meghatározott specifikációt kínál, kisebb-nagyobb változtatási lehetõségekkel. Ezekkel és a többi cég ilyen gépével általában az a legnagyobb probléma, hogy bár léteznek valóban csúcskategóriás elemekkel megpakolt konfigok, többnyire sokkal többe kerülnek, mintha magunk válogatnánk össze hasonló elemekbõl. Ahogy az sem ritka, hogy a tesztek során valahogy gyengébben teljesítenek, vagy rosszabb a hûtésük, mint amit magunknak állítanánk össze, így gyakran nem érik meg a vaskos felárat. Ráadásul sok esetben csak minimális változtatásokat kérhetünk mielõtt megrendelnénk õket, így legfeljebb több memóriát, nagyobb tárhelyet, vagy egyel erõsebb-gyengébb videokártyát kérhetünk.

Az abszolút "no-go zónát" az olyan áruházi számítógépek reprezentálják, melyekkel nem kifejezetten PC-kre, hardverekre szakosodott boltokban találkozhatunk. Ilyenek például a nagyobb üzletláncok, amelyekrõl inkább az akciós élelmiszerek és háztartási termékek jutnak eszünkbe, nem a gamer PC-k. Ha ilyen helyen látunk eladásra kínált számítógépeket, jobb, ha tisztes távolságot tartunk tõlük, akkor is, ha nem gamer gépet hirdetnek. Ezek általában rosszul megválogatott, nem ritkán maradék és olcsó alkatrészekbõl összerakott PC-k, hulladék tápegységgel, gyenge, vagy csak nyomokban létezõ hûtéssel. Persze ha tudjuk mi micsoda, meg tudjuk ítélni, hogy amit látunk, megéri-e az árát, de ezek általában mégiscsak túlárazott, és/vagy színesen villogó gépházakba rejtett átverések, melyeket vásárlás után hamar megbánhatunk.

Gamer-e vagy?

Egy PC tehát a minõségi alkatrészeken túl a játékok megfelelõ futtatásának képességétõl lesz gamer, melyet a jól összeválogatott alkatrészek tesznek teljessé. Nem az ûrhajó alakú gépház, nem az RGB LED-sor, nem a hangzatos fantázianéven illetett termékek. Vehetünk sok pénzért is kiegyensúlyozatlan rendszert, melyet hátráltat valamelyik komponens, de okosan is válogathatunk, így a lehetõ legkevesebb szempontról kell lemondanunk. Szánjuk hát rá az idõt a válogatásra, ne féljünk tájékozódni a tech-sajtó és az elismert tesztvideósok tartalmaiból. Ha felismerjük, hogy módunk van rájönni, hogy mire érdemes költeni, akkor nem csalódunk majd a magabiztos ismerõsökben és barátokban, akik érzelmi alapon ajánlanak valamit, vagy tanácsolnak el valamitõl. Nem az a lényeg, hogy melyik processzor- vagy VGA-gyártó iránt vagyunk elkötelezettek, inkább az a fontos, hogy a végeredmény a lehetõ legerõsebben és legtovább szolgálja az igényeinket. Válasszuk az elérhetõ legjobbat, de gondoljunk a jövõre is, hiszen nem mindegy, hogy egy vagy három év múlva kell elõször a PC bõvítésére gondolnunk.