2022. 09. 29

Mi az az SSD és hogyan válasszunk?

Mi az az SSD és miért fontos része bármely számítógépnek?

A legjobb SSD-k beszerzése kulcsfontosságú, mert a legkönnyebben úgy lehet lelassítani egy erős processzorral ellátott PC-t, ha lassú tárolóval párosítjuk. A processzor másodpercenként több milliárd ciklust képes kezelni, de gyakran sok időt tölt azzal, hogy adatszolgáltatásra vár a meghajtóktól. A merevlemezek különösen lassúak, mivel a mágneses lemezeknek fel kell pörögniük, és az olvasó/író karnak fizikailag utat kell találnia a keresett adatszektorokhoz. Az optimális teljesítmény eléréséhez tehát egy jó szilárdtest-meghajtóra, vagyis SSD-re van szükség.


Nem kérdés, hogy legalább egy SSD-re minden számítógépnek szüksége van, a rendszermeghajtó esetében ma már nem érdemes HDD-ben gondolkodnunk. Persze utóbbinak is meg lehet a szerepe, ha komolyabb adatmennyiséget tárolnánk. Egy 10 TB-os HDD lényegesebben olcsóbb, akár fele annyiba is kerülhet, mint egy 4TB-os SSD. Ami viszont rendkívüli pozitívum, hogy régi gépünket, fáradó laptopunkat is megfiatalíthatjuk, ha a HDD helyére végre SSD-t ültetünk.

Először csak tömören

  • Ha az alaplapunk nem rendelkezik M.2 foglalattal, akkor valószínűleg 2.5 hüvelykes meghajtóra lesz szükség helyette.
  • 500 GB és 1 TB közötti kapacitás! Lehetőleg eszünkbe se jusson 256 GB-nál kisebb tárkapacitású meghajtót vásárolni. Az 500 GB-os meghajtó jó egyensúlyt kínál az ár és a kapacitás között. És mivel az 1 TB-os meghajtók a 30 ezer forintos árszint alá csúsznak, ezek is nagyszerű, és hosszú távon kifizetődőbb opciók.
  • A SATA olcsóbb, de lassabb. Ha a számítógép támogatja az NVMe/PCIe vagy Optane meghajtókat, először ezekben gondolkodjunk. A SATA-meghajtók azonban elterjedtebbek, általában kevesebbe kerülnek, és még mindig kiváló teljesítményt nyújtanak az általános alkalmazásokhoz, főleg egy HDD-hez képest.
  • Minden SSD jobb, mint egy merevlemez. Még a legrosszabb SSD is legalább háromszor olyan gyors, mint egy merevlemez a legtöbb esetben. A munkaterheléstől függően a jó és a kiváló SSD-k közötti teljesítménykülönbség hajszálnyi is lehet, de még a legolcsóbb is hatalmas minőségi különbséget hozhat.

Milyen SSD-t támogat a gépünk?

Ha fejlett gamer PC-vel rendelkezünk, vagy egy viszonylag modern PC-t építünk közép- és csúcskategóriás platformmal, a rendszernek képesnek kell lennie a legtöbb (vagy az összes) modern meghajtótípus befogadására. Míg asztali gép esetén jó eséllyel válogathatunk a formátumok között, sok laptopból már kihagyják a 2.5 hüvelykes lehetőséget, de olyan is előfordul, hogy egy-egy modell gyárilag forrasztott meghajtót kap, ami sajnos nem módosítható. Valószínűbb viszont, hogy legalább egy M.2 csatlakozó a rendelkezésünkre áll, vásárláskor tehát nem árt ezzel is tisztában lenni, bármilyen gépet is válasszunk.

Az SSD-k típusai


2.5 hüvelykes Serial ATA (SATA)



A legelterjedtebb típus. Ezek a meghajtók a hagyományos laptop merevlemezek formáját utánozzák, és ugyanazokon a SATA-kábeleken és interfészen keresztül csatlakoznak, amelyekkel a felhasználók jó része biztosan találkozott már. Ha egy laptop vagy asztali számítógép rendelkezik 2.5 hüvelykes merevlemezfoglalattal és egy tartalék SATA-csatlakozóval, akkor ezek a meghajtók kompatibilisek lesznek. Ritkán megeshet, hogy a gépházban csak szokványos, 3.5 hüvelykes hely van, olyankor adapterre lehet szükség az SSD beszereléséhez, de ha csatlakozó van, a működésének nincs akadálya.

M.2 SSD



Körülbelül akkorák, vagy leginkább kisebbek, mint egy RAM modul. Míg az M.2 meghajtók eredetileg a vékony laptopok szabványává váltak, ma már a legtöbb asztali alaplapon is megtalálhatók. Manapság sok alaplap két vagy több M.2 foglalattal is rendelkezik, így a meghajtókat RAID-ben is üzemeltethetjük, vagy szimplán felpakolhatunk kapacitásból. Míg a legtöbb M.2 meghajtó 22 mm széles és 80 mm hosszú, vannak rövidebb és hosszabb darabok is. A nevükben található négy- vagy ötjegyű számot érdemes figyelni, mivel az első két számjegy a szélességet, a többi pedig a hosszúságot jelöli. A legelterjedtebb méret az M.2 Type-2280. Bár a laptopok általában csak egy mérettel működnek, sok asztali alaplapon lesznek rögzítőpontok hosszabb és rövidebb meghajtókhoz is. A terméklapon ezeket is feltüntetik, így biztosra mehetünk. A legnagyobb M.2 meghajtók 2, 4 vagy akár 8 TB-osak is lehetnek, így, ha meg tudjuk fizetni, nem lesz többé szükségünk HDD-re.

SSD-bővítőkártyák (AIC)



Akkor jöhet szóba, ha ragaszkodunk a modernebb formátumhoz, de alaplapunkon csak SATA kábelekhez találunk csatlakozást. Az AIC-meghajtók az alaplapon található foglalatba illeszthetők, amelyeket többnyire más bővítők vagy grafikus kártyáknak tartunk fenn. Természetesen ez azt jelenti, hogy csak asztali számítógépekhez használhatók, és a telepítésükhöz egy üres PCIe x4 vagy x16-os slotra lesz szükség. Ezek a meghajtók sokkal gyorsabbak lehetnek, mint a legtöbb más meghajtó, mivel a PCI Express buszon keresztül működnek, nem pedig a SATA-n, amelyet jóval több mint egy évtizede a forgó merevlemezek kezelésére terveztek. Emellett több PCIe sávhoz is hozzáférnek, mint a legtöbb M.2 meghajtó. A dedikált AIC meghajtók mellett léteznek bővítőkártyák is, melyeken szabad M.2 foglalatot találunk, ez tehát szükség esetén biztosíthatja a SATA-nál nagyobb adatsebességet.

U.2 SSD-k

Ezek teljesen más csatlakozót használnak, az adatokat a gyors PCIe interfészen keresztül küldik, és jellemzően vastagabbak, mint a 2.5 hüvelykes merevlemezek és SSD-k. Az U.2-es meghajtók általában drágábbak és nagyobb kapacitással rendelkeznek, mint a hagyományos M.2-es meghajtók. A sok nyitott meghajtórekesszel rendelkező szerverek számára előnyös lehet ez a formátum, a fogyasztói asztali PC-kben viszont rendkívül ritka.

SATA vagy PCIe interfész kell nekem?



Ez még ma is gyakran megtévesztő lehet, mert attól, hogy egy SSD M.2 formátumot használ, még lehet ugyanolyan "lassú", mint egy 2.5 hüvelykes társa. A 2.5 hüvelykes SSD-k a Serial ATA (SATA) interfészen futnak, amelyet merevlemezekhez terveztek (és 2000-ben indítottak útjára), míg a kártyába épített meghajtók a gyorsabb PCI Express buszon működhetnek, amely nagyobb sávszélességgel rendelkezik, például a grafikus kártyák számára. Azonban az M.2 a meghajtótól függően SATA vagy PCI Express interfészen keresztül is működhet. A leggyorsabb M.2 meghajtók pedig támogatják az NVMe protokollt is, amelyet kifejezetten a gyors, modern tárolókhoz terveztek. Az egyik trükkös rész az, hogy egy M.2 meghajtó lehet PCIe-alapú SATA, de NVMe-támogatás nélkül, vagy PCIe-alapú, NVMe-támogatással. Az elmúlt években piacra dobott legtöbb csúcskategóriás M.2 SSD már NVMe-meghajtó. Szerencsére, ha a terméklapon nem találunk SATA feliratot, viszont NVMe-t igen, sejthetjük, hogy nem a leglassabb termékről van szó. Az azonosításához a képen is látható csatlakozófelületet érdemes megvizsgálni, a SATA meghajtók vége nem csak egy, de két ponton is hiányos.


Mind az M.2 meghajtók, mind az alaplapok megfelelő M.2 csatlakozói nagyon hasonlóan néznek ki, függetlenül attól, hogy mit támogatnak. Ezért vásárlás előtt mindenképpen alaposan ellenőrizni kell az adatalapot vagy kézikönyvet, hogy milyen meghajtót tudunk működésre bírni. Ugyanakkor általános felhasználásra, böngészésre, irodai műveletekre felesleges lehet gyorsabb NVMe meghajtót vásárolni, nem fogjuk észrevenni a különbséget egy olcsóbb, SATA modellhez képest. Ha azonban intenzívebb adatmozgásról van szó, például nagyméretű fájlátvitelről, videókról vagy komolyabb képszerkesztésről, átkódolásról vagy tömörítésről/dekompresszióról, akkor jobban járunk, ha NVMe SSD-re váltunk. Ezek az SSD-k akár ötször nagyobb sávszélességet biztosítanak, mint a SATA-modellek, ennek dupláját, ha PCIe 4.0 NVMe meghajtót választunk, az új generációval érkező PCIe 5.0 meghajtók pedig ezt is új szintre emelik majd. Ha gépünk mindent támogat, természetesen az ár is fontos lehet, ha viszont jó áron találunk fejlettebb típust, csapjunk le rá.

Kapacitás

128 GB-os osztály

Lehetőleg kerüljük őket. Ezek az alacsony kapacitású meghajtók általában lassabb teljesítményt nyújtanak, mivel minimális számú memóriamodult tartalmaznak. Nem érdemes ennyire spórolnunk, mivel a Windows és pár szoftver telepítése után már ki is fogyunk a helyből, ráadásul pár ezer forinttal többért már jó eséllyel találunk nagyobbat.

250 GB-os osztály

Ezek a 240-256 GB körüli meghajtók olcsóbbak, mint nagyobb testvéreik, de még mindig elég szűkösek. Főleg, ha játszani szeretnénk, vagy a munka során nagyobb adatmennyiségre számítunk. Ha van mozgástér a költségvetésében, érdemes legalább egy kapacitásfokozatot feljebb lépni egy 500 GB-os kategóriájú meghajtóra.

500 GB-os osztály

Az ilyen kapacitású meghajtók elfogadható mennyiségű helyet kínálnak tisztességes áron, bár az 1 TB-os meghajtók is egyre vonzóbbak, mivel egyre jobb áron kínálják magukat.

1 TB-os osztály

Hacsak nincs hatalmas média- vagy játékkönyvtárunk, egy 1 TB-os meghajtó elegendő helyet biztosít az operációs rendszernek és az elsődleges programoknak, és még marad hely a további szoftvereknek és fájloknak, de még egy-két vaskosabbra hízott játéknak is.

2 TB-os osztály

Ha nagy médiafájlokkal dolgozunk, vagy egyszerűen csak nagy a játékkönyvtárunk és szeretnénk, ha minél több a rendelkezésünkre állna, a 2 TB-os meghajtó gyakran megéri azt a felárat, amit a kényelmünkért kell megfizetni.

4 TB-os osztály (és afelett)

Egy 4 TB-os SSD meglehetősen drága lesz - általában 150 ezer forintnál nem találunk olcsóbbat, főleg, hogy itt már a választék is kisebb. Persze ahogy egyre több új termék lép a piacra, az alsóbb kategóriák ára pedig lejjebb megy, az újabb szériák esetében a gyártók nem feltétlenül állnak meg 1-2 TB-nál és bemutatnak 4 TB-os változatokat is. Azt is vegyük figyelembe, hogy itt várhatóan a sebesség és formátum terén is kompromisszumot kell kötnünk, egy M.2-es, illetve NVMe ekkora kapacitással nem csak ritka, de rendkívül drága is lesz, így valószínűleg 2.5 hüvelykes modellekből válogathatunk.

Miben különböznek az eltérő típusú (NAND flash) memóriák?


A legtöbb esetben nincs választásunk, hiszen az ár, a kapacitás és a sebesség mindig fontosabb lesz, de ha kíváncsiak vagyunk mi rejlik a meghajtóban, az alábbiakban igyekszünk felsorolni őket.

Az SLC (Single-Level Cell) flashmemória volt az első, és néhány évig ez volt a flash-tárolók elsődleges formája. Mivel (ahogy a neve is mutatja) cellánként csak egyetlen bit adatot tárol, rendkívül gyors és hosszú ideig tart. A mai tárolótechnológia szerint azonban nem túl sűrű a tárolható adatmennyiséget tekintve, ami nagyon drágává teszi. Jelenleg az SLC-t a rendkívül drága vállalati meghajtókon és a ritkán nagysebességű gyorsítótárként való felhasználáson túl az SLC-t az újabb, sűrűbb típusú flash tárolótechnológiák váltották fel.

A MLC-k, avagy a többrétegű cellák az SLC után következtek, és évekig az elsőszámú tárolótípus volt, mivel lassúsága ellenére több adatot tudott tárolni alacsonyabb áron. A sebesség problémájának kiküszöbölésére sok ilyen meghajtó rendelkezik egy kevés gyorsabb SLC gyorsítótárral, amely írási pufferként működik. Napjainkban, néhány csúcskategóriás fogyasztói meghajtótól eltekintve, az MLC-t felváltották a NAND tárolási technológia következő lépései, a TLC és a QLX.

A TLC (Triple-Level Cell ) flash még mindig lassabb, mint az MLC, ahogy a neve is mutatja. Emellett nagyobb adatsűrűségű is, ami tágasabb, megfizethetőbb meghajtókat hozott. A legtöbb TLC meghajtó (néhány olcsóbb modell kivételével) valamilyen gyorsítótárazási technológiát is alkalmaz, mivel a TLC önmagában, puffer nélkül gyakran nem jelentősen gyorsabb, mint egy merevlemez.

A fogyasztói alkalmazásokat és operációs rendszereket futtató mainstream felhasználók számára ez nem jelent problémát, mivel a meghajtóra jellemzően nem írnak elég tartósan ahhoz, hogy a gyorsítótár telítődjön. Éveken át a TLC volt a választott technológia a mainstream és olcsó meghajtók esetében, de ezt is kiszorította a QLC.

A QLC (Quad-Level Cell) technológia vált az SSD-forradalom következő szakaszának egyértelmű szabványává. És ahogy a neve is jelzi, a sűrűség növekedésének köszönhetően olcsóbb és tágasabb meghajtókhoz vezethet. Ez azonban gyakran alacsonyabb tartóssági értékkel jár, valamint lassabb, ha a meghajtó gyorsítótárának feltöltése megtörténik, az írási sebesség is csökkenni fog.

Mire van szükségem?


Az SSD-k természetesen több technikai részletet is rejtenek, gondolva itt a meghajtókat vezérlő technológiára; az Optane meghajtókra, melyekbe egy időben a Microsoft nagy reményeket fektetett; ott a 3D Xpoint, az Intel és a Micron közös fejlesztése; de értekezhetnénk a NAND chipek rétegzésének módjairól is. Ám ez vásárláskor aligha lesz releváns szempont, a többség az árat, a kapacitást és a sebességet figyeli majd, és persze reménykedik, hogy lehetőleg minél tartósabb darabhoz jusson. Léteznek USB meghajtókba ágyazott SSD-k is, de ezek felhasználás szempontjából nem különböznek egy pendrive-tól, külső HDD-től, a sebességnek pedig az USB szabvány fog gátat szabni.


Ami biztos, hogy ha most váltunk merevlemezről, vagy tiszta lappal indulva új gépet építünk, lebegjen a szemünk előtt, hogy a rendszer és a játékok betöltési ideje elképesztő különbséget mutat, ha merevlemez helyett SSD-t választunk. Az asztal szinte azonnal megjelenik, a korábban fél, vagy akár több perces töltési idők másodpercekre redukálódnak, ami olyan kényelem, amiről többé nem akarunk majd lemondani. A célnak kezdetben egy megfizethető SATA is tökéletesen megfelel, ha viszont valóban komolyabb adatsebességet igénylünk, lépjünk tovább az NVMe meghajtókra.


Azt se feledjük, hogy ezek a meghajtók is hajlamosak a melegedésre, a forrósodás pedig hasonlóan a processzorokhoz, itt is csökkenő teljesítményhez vezet. Minél gyorsabb egy meghajtó, annál valószínűbb, hogy hosszú adatfolyamok mozgatásakor hűtésre lesz szüksége, különben drasztikusan lecsökkenhet a másodpercenként átpaszírozható adatok mennyisége. Ezt vagy az alaplapon megtalálható, vagy külön beszerezhető hűtőbordákkal, és persze a házban kialakított megfelelő légáramlattal segíthetjük elő.

2022. 09. 29

Mi a BIOS, a CMOS és hogyan érjük el őket?
Összefoglalónk az alaplapok és egyben a PC-k rejtélyes kezelőfelületétét mutatja be
Megvettem az első számítógépemet, csak a BIOS-szal ne kelljen vacakolnom. Egyáltalán mi az és mit kezdjek vele? Sok felhasználó gondol így első számítógépére, de még sokszor azok is, akik már egy ideje használják és nem most húzták le a fóliát frissen összeszerelt gépükről. A következő sorok arra tesznek kísérletet, hogy bemutassák, mi is az a BIOS, hogyan jutunk oda a különböző gyártók alaplapjain, és mit tehetünk, ha egyes beállítások miatt gondokat tapasztalunk.
A BIOS
A BIOS a Basic Input/Output System rövidítése és egy olyan beépített firmware, melyet minden számítógép esetében az alaplapon találunk és alapvetően a rendszerindításért felel. Egy olyan aprócska szoftver, mely felismeri, diagnosztizálja és kezeli egy számítógép legfontosabb alkatrészeit, tehát a processzort és a RAM-ot, melyek nélkül a gép el sem indulna, illetve a háttértárakat és az USB portokat melyek az operációs rendszer betöltéséhez, illetve a kezeléséhez szükséges eszközöket, perifériákat tartalmazhatják.
Bár a Windows és a Linux számos lehetőséget és módot kínál egyes beállítások elvégzésére, néhány változtatás csak a rendszer BIOS-án keresztül végezhető el. A BIOS segítségével ellenőrizhető, hogy a gép minden összetevője megfelelően működik-e, mielőtt a Windows rendszerbe bootolna. Ez tehát a gépünk első védvonala is egyben, hiszen már itt is számos dolgot módosíthatunk és a hibák elhárításában is fontos
Amit az alaplapokról tudni érdemes - 2. rész
Mi a VRM szerepe egy alaplapon, miben térnek el a lapkészletek, és milyen alaplapok közül választhatunk?
Cikkünk első fejezete az alaplapok szerepét tárgyalta, kitérve az alapvető felszereltségre, amelyek tekintetében többé-kevésbé minden lap ugyanazt kínálja. De mik azok a részletek, amelyek nagyobb mértékben is megkülönböztetik ezeket a hardvereket? A következőkben a feszültségszabályozást végző VRM, a chipsetek és az igényeink és pénztárcánk szerinti választási lehetőségek következnek.
A VRM
Az alaplapi VRM-ek meglepően fontos részei minden modern alaplapnak, de gyakran figyelmen kívül hagyják őket a marketing és a kritikák során is, vagy nem magyarázzák el megfelelően, ha egyáltalán megemlítik őket. Mik azok az alaplapi VRM-ek, miért említik őket együtt a túlhajtással, és milyen kulcsfontosságú specifikációkat kell megérteni ahhoz, hogy megalapozott döntést hozzunk vásárlás előtt?
A VRM a Voltage Regulator Module (feszültségszabályozó modul) rövidítése, és szerencsére ez a név eléggé magától értetődő. Minden alaplapon van egy feszültségszabályozó modul, amelyet a CPU közelében helyeznek el, hogy szabályozza a feszültséget, amely a tápegységtől és a tápkábelektől a CPU aljzatához jut. Annak ellenére, hogy a CPU önmagában is elég sok energiát képes fogyasztani, mégis szüksége van arra, hogy ezt az energiát kezeljék és szabályozzák, mielőtt a CPU rendelkezhetne vele.
Miért fontosak az alaplapi VRM-ek a túlhajtás szempontjából?
Mivel a tápegységből érkező
Amit az alaplapokról tudni érdemes - 1. rész
Az alaplap egy asztali számítógépben és amit még tudni érdemes
Jól tudjuk, hogy számítógépünk szívét és lelkét a processzor és a videokártya párosa adják, pláne, ha játékra vagy komolyabb grafikai munkára vásárlunk számítógépet. Azt azonban továbbra sem felejthetjük el, hogy a számunkra kiemelten fontos összetevők nem feltétlenül a legfontosabb összetevők. Minőségi tápegység nélkül gépünk egy instabil időzített bomba lehet, és talán még el sem indul, megfelelő alaplap nélkül pedig ugyan mibe pakolnánk az izmos CPU-t és méregdrága videokártyát? A következőkben az alaplap általános működését és funkcióit igyekszünk bemutatni, hogy megértsük, miért fontos egy PC-s felhasználó számára. A cikk folytatásában kitérünk a különböző árkategóriákra is, amelyek különböző minőséget és lehetőségeket kínálnak a felhasználóknak.
Mi is az alaplap?
Ha valaha is raktunk össze vagy szedtünk már szét számítógépet, akkor láthattuk azt az egyetlen alkatrészt, amely mindent összeköt – az alaplapot. Ahogy a neve is árulkodik róla, egy PC esetén ez lesz az alap, amire építkezni fogunk. Ez az a központi áramköri lap, amely mindazokat az alkatrészeket és csatlakozókat tartalmazza, amelyek lehetővé teszik, hogy a számítógép minden eleme áramot kapjon és kommunikáljon egymással. Jellemzően számos beépített funkcióval büszkélkedhetnek, és közvetlenül befolyásolják a számítógép képességeit és bővítési lehetőségeit. Természetesen az alaplap nem új találmány, hiszen már jóval a személyi szá
Értékelések
Az értékeléshez be kell jelentkezned. Belépés
PCX 2006-2024.
Kapcsolat: [email protected]
Cookie / süti kezelés Az oldalon cookie-kat használunk, melynek részleteit itt találod.