Ezúttal egy igazán erõs darabot kínálnak fel nekünk, továbbra is teljesen ingyen

Hozzászokhattunk, hogy az Epic Games minden héten egy, vagy akár több ajándék játékkal jelentkezik, mellyel nem titkolt céljuk, hogy saját platformjukhoz édesgessék a játékosokat. Ezt a hagyományt eddig még sosem törték meg, az viszont elõfordult már, hogy a heti ingyen cím nem elégítette ki kellõképpen a GTA V-ökkel elkényeztetett közönség étvágyát. Ha a filléres pixelcsodák, vagy a kisebb független címek miatt egy kattintást is sajnálnánk, akkor a Max Payne és az Alan Wake alkotóinak legutóbbi õrülete talán elérheti az ingerküszöbünket.

Félreértés ne essék, a Control is egy rétegjáték, de az eladási mutatók alapján egy egészen széles rétegé, akik közt épp úgy megtalálhatók a fejlesztésért felelõs Remedy stúdió elhivatott követõi, mint azok, akik a köretként felkínált látvány mellé végre laktató fõételt is szívesen látnának a tányérjukon. Nos, a finn fejlesztõkrõl sok mindent elmondhatunk, de azt semmiképpen sem, hogy nem szívvel és lélekkel dolgoznak, és ez legalább annyira meglátszik a mûveiket meghajtó technológián, mint játékaik tartalmi szerkezetén, mely összetevõket az esetek többségében üdítõ igényességgel forrasztják kerek egésszé. Csalódtunk a CD Projektben? Bátran fordítsuk a fejünket a Remedy csapata felé, akik a kezdetek óta alázattal fordulnak a munkájuk, és szerénységgel a közönségük, vagyis a játékosok felé. Márpedig aligha költöttek milliárdokat a reklámkampányra és a közönség hergelésére, cserébe a megjelent játék egy igényes és egyedi darabként mutatkozott be. Még a sorból kissé kilógó Quantum Breakbe is elképesztõ energiákat öltek, mely végül a félresiklott kísérletezõkedv, illetve az arány- és szereptévesztés áldozata lett, hiszen eredetileg az is egy vérbeli akciójátéknak készült.

A Remedy láthatóan tanult a hibájából, és míg a Quantum Breakben bemutatott grafikus motort új szintre emelte, a játékmenetet és a játékélményt alaposan újragondolta. Ezúttal nem fogunk több órán át tartó élõszereplõs filmbetétet nézni, melyek atomjaira tördelik az amúgy is kissé közepesre sikerült lövöldözõs akciórészek lendületét. A rejtélyekkel teli Oldest house folyton változó falai között sokkal zsigeribb élmény vár ránk, mely ugyan nem feltétlenül könnyíti meg a játékos dolgát, ám olyan egyedi atmoszférát és olyan sodró lendületû akciót kínál, amit nagyon régóta már egyetlen másik cím sem tudott. A fizikai szimulációnak köszönhetõen, a karakter és a bejárható környezet közötti interakció elképesztõen látványos jelenetekben csúcsosodik ki, ahogy a bútorokkal kezdve az elhullott testeken át, még a betonfalak kiszaggatott darabjait is fegyverként használva vághatjuk hozzá ellenfeleinkhez. Ha valaki alapvetõen nem vevõ az elvont, szimbolikával teli és metaforikus monológokkal megtûzdelt történetekre, a látvány és a lendületes, élére csiszolt akció miatt akkor is megéri megkockáztatnia a végigjátszást. Ha viszont ismerjük a készítõk elõzõ munkáit, akkor sejthetjük, hogy jó helyen vagyunk.

Természetesen a Control sem tökéletes, és nem is lehet az. Ha a csapat kezét egy Activision, vagy Electronic Arts szintû óriás stúdió vezette volna, akkor egészen biztosan egy színesebb és könnyebben fogyasztható kalandot kapunk, de akkor mi különböztetné meg egy újabb katonai shootertõl, vagy egy mikrotranzakciókra felépített rutinmunkától, amibõl már éppen eleget láttunk. A történet talán nem lesz mindenki számára kielégítõ vagy könnyen befogadható, és fõleg azok számára nem, akik nem tudnak, vagy nem szeretnek olvasni. Ez manapság nehéz kérdés, de a Remedy nagyon is tudatosan használta az elhagyott jegyzeteket, illetve hangfelvételeket narrációs eszközként, hiszen így nagyrészt rajtunk múlik, hogy mennyire szeretnénk belesüppedni a Control-univerzumba, két adrenalinnal és törmelékkel nyakon öntött rombolás között. A stúdió játékai mindig is azokat a játékosokat keresték, akik szerettek belesüppedni az író által felvázolt és a fejlesztõk által formába öntött történetbe, mindezt úgy, hogy többnyire lineáris vonalvezetésû akciójátékokban utaztak. Ám míg a Doom készítõi nem hittek a történet fontosságában, addig a Remedy inkább úgy teszi fel a kérdést, hogy miért ne lehetne egy átgondolt karakterrel egy érdekes történetet elmesélni úgy, hogy közben Neonak érezzük magunkat a Mátrixból, aki a legdurvább helyzetekbõl is úgy sétál ki, hogy utána csak leporolja a vállára hullott vakolatot.

Aki eddig valamiért kihagyta, az mindenképpen tegyen vele egy próbát, ha pedig nincs meg hozzá a megfelelõ hardveres támogatás, akkor tegye el jobb idõkre, mert ezt késõbb is megéri elõvenni. A játék egészen június 17. délután öt óráig ingyenes, és az Epic Games Store felületén érhetõ el. A megjelenéskor közzétett élménybeszámolónk ITT ovlasható.