Összefoglalónk az alaplapok és egyben a PC-k rejtélyes kezelőfelületétét mutatja be
Megvettem az első számítógépemet, csak a BIOS-szal ne kelljen vacakolnom. Egyáltalán mi az és mit kezdjek vele? Sok felhasználó gondol így első számítógépére, de még sokszor azok is, akik már egy ideje használják és nem most húzták le a fóliát frissen összeszerelt gépükről. A következő sorok arra tesznek kísérletet, hogy bemutassák, mi is az a BIOS, hogyan jutunk oda a különböző gyártók alaplapjain, és mit tehetünk, ha egyes beállítások miatt gondokat tapasztalunk.
A BIOS
A BIOS a Basic Input/Output System rövidítése és egy olyan beépített firmware, melyet minden számítógép esetében az alaplapon találunk és alapvetően a rendszerindításért felel. Egy olyan aprócska szoftver, mely felismeri, diagnosztizálja és kezeli egy számítógép legfontosabb alkatrészeit, tehát a processzort és a RAM-ot, melyek nélkül a gép el sem indulna, illetve a háttértárakat és az USB portokat melyek az operációs rendszer betöltéséhez, illetve a kezeléséhez szükséges eszközöket, perifériákat tartalmazhatják.
Bár a Windows és a Linux számos lehetőséget és módot kínál egyes beállítások elvégzésére, néhány változtatás csak a rendszer BIOS-án keresztül végezhető el. A BIOS segítségével ellenőrizhető, hogy a gép minden összetevője megfelelően működik-e, mielőtt a Windows rendszerbe bootolna. Ez tehát a gépünk első védvonala is egyben, hiszen már itt is számos dolgot módosíthatunk és a hibák elhárításában is fontos szerepe van. Ezen felül itt végezhetjük el processzorunk és memóriánk túlhajtását is, sakkozva a feszültséggel és az időzítési értékekkel, de a rendszerre kötött ventilátorok viselkedése, fordulatszáma is itt lesz testreszabható. Éppen ezért rendkívül fontos, hogy tudjuk, hogyan érhetjük el, hogyan léphetünk be a BIOS-ba.
Belépés a BIOS-ba
A BIOS-ba való belépés legegyszerűbb és leggyakoribb módja a kijelölt BIOS-billentyű használata. Amikor kikapcsolt állapotból bekapcsoljuk, esetleg újraindítjuk a számítógépet, az mindig átmegy egy POST (Power-On Self-Test) nevű diagnosztikai eljáráson. Ha a POST-ciklus befejezése előtt megnyomjuk a kijelölt BIOS-billentyűt, akkor az operációs rendszer helyett a BIOS képernyőjére kerülünk. Attól függően, hogy a számítógépét hogyan állították be, a POST-ciklus vagy néhány másodpercig tart, vagy olyan gyors lesz, hogy mire észbe kapnánk, már az operációs rendszer logóját, vagy az asztalt és az ikonokat fogjuk látni.
POST képernyő régen és most
Annak érdekében, hogy ne szalasszuk el ezt a "lehetőség-ablakot", bevett gyakorlat, hogy a bekapcsológomb megnyomásától kezdve – amíg a BIOS képernyő meg nem jelenik – többször is lenyomjuk a BIOS billentyűt, egészen addig ismételgetve, míg sikerrel nem járunk. Előfordul azonban, hogy a rendszer nem regisztrálja a billentyűleütéseket a POST ciklus során, később írunk róla, hogy ilyenkor mit tehetünk. Mint korábban említettük, a különböző alaplapgyártók a billentyűzet különböző gombjaihoz rendelik a BIOS bejáratát, és ez még bonyolultabbá válik, ha az asztali gépek mellett a laptopokra is gondolunk.
Csapjad!
A leggyakrabban használt billentyűk a DEL vagy az F2, és néha a POST-ciklus alatt a képernyőn megjelenő kis szövegsor is jelzi nekünk, hogy melyik billentyűt kell megnyomni. Ha viszont nem látunk ilyet, akkor az alaplap használati utasításában is megnézhetjük, hogy melyik billentyű van kijelölve a BIOS-ba való belépésre. Talán furcsán hangzik, de csak azért, mert két alaplap történetesen ugyanattól a gyártótól származik, még nem jelenti azt, hogy automatikusan ugyanazt a billentyűt használják a BIOS eléréséhez. Ha teljesen biztosra akarunk menni, akkor a legnépszerűbb billentyűk közül kettőt vagy többet is megnyomhatunk gyorsan egymás után, sikertelenség esetén pedig egy gyors újraindításra lesz szükség, ezért jobb, ha felkészülten érkezünk.
Íme a legnépszerűbb alaplapgyártók listája, valamint az általuk leggyakrabban kijelölt billentyűk a BIOS-ba való belépéshez:
A Windows speciális rendszerindításának használata
Ha valamilyen oknál fogva nem tudunk belépni a BIOS-ba a fent említett POST-ciklus során, örömmel vehetjük, hogy a Windows még mindig tartalmaz egy áthidaló megoldást. A Windows 10/11 rendszerben található speciális indítási menü hibaelhárításra szolgál, és szerencsére a BIOS-ba való belépésre is használható:
Keressük meg a Windows beállításai között a speciális indítási lehetőségeket. Ezt könnyen megtaláljuk, ha a Start menüben rákeresünk a "speciális indítás" kifejezésre, és a "speciális rendszerindítási lehetőségek módosítása" találatra kattintunk. Ha elértük a Beállítások panelt, kattintsunk az "Újraindítás most" gombra. (A gép alaphelyzetbe állítása is hasznos lehet, de most nem erre lesz szükségünk, így lehetőleg ne arra kattintsunk). Ezáltal a számítógép újraindul a speciális indítási beállítások használatával. A speciális indítási beállítások menüben kattintsunk a "Hibaelhárítás" gombra, ami megnyit egy almenüt a Windows beépített hibaelhárítási funkcióival. Itt válasszuk a "Speciális lehetőségek" menüpontot. Kattintsunk az "UEFI vezérlőprogram beállítások" gombra, majd indítsuk újra a számítógépet a választás megerősítéséhez. Az újraindítás után már a rendszer BIOS-a fogad bennünket.
A CMOS
Mi az a CMOS? A CMOS a complementary metal-oxide-semiconductor (kiegészítő fém-oxid félvezető) rövidítése, de gyakran CMOS RAM és RTC (valós idejű óra) néven is említik. A CMOS egy fedélzeti chip és elemmel működik. A számítógépek belsejében különböző feladatokra használják, többek között az idő- és dátumbeállításokra, valamint a rendszerbeállításokra – tehát a BIOS beállításaira is. A szabványosított CMOS-elem a 3 voltos CR2032-es elem, és körülbelül tíz év élettartamra képes. Természetesen ez a felhasználási esettől függ, de a legtöbb esetben soha nem kell cserélni a CMOS-elemet.
10 év után egy elemcsere belefér?
Hogyan állapítható meg, hogy a CMOS-akkumulátor szintje már majdnem lemerült? Ez egyszerű – a PC nem lesz képes megtartani az időt- és a dátumot, vagy más, általunk elvégzett beállításokat a gép leállítása után. Ez a legvilágosabb jelzés, de a PC valószínűleg több CMOS-hibát is megjeleníthet a rendszerindításkor. Persze a CMOS már nem egészen ugyanaz, ami kezdetben, a PC-k hajnalán volt. A korai IBM számítógépek régi korszakában a CMOS-ok összesen 64 bájtnyi adatot tudtak tárolni. 14 bájtot az idő és a dátum tárolására használtak, a fennmaradó 50 bájtot pedig a rendszerbeállítások tárolására. Itt alacsony szintű beállításokról beszélünk, amelyeket a gép bekapcsolásához és a csatlakoztatott hardverek és perifériák inicializálásához használtak.
Napjainkban azonban az alaplapgyártók a rendszer (más néven BIOS) beállításait a CMOS-ból a "déli híd" (southbridge) vagy a Super I/O (ki- és bemeneti vezérlő) chipekre helyezték át. De ha a CMOS már nem tárolja a rendszerbeállításokat – mit tesz a CMOS törlése az idő és a dátum visszaállításán kívül?
Hogyan lehet törölni a CMOS-t / visszaállítani a BIOS-t?
A helyzet az, hogy a CMOS chipek már nem tudják tárolni a BIOS-beállításokat. Manapság sokkal több adatot kell tárolni, és a CMOS chipek kapacitása erre egyszerűen nem elegendő. Ehelyett a lapkagyártók ma már NVRAM chipeket használnak, amelyek nemcsak sokkal nagyobb kapacitással rendelkeznek, de tartósan tárolják az adatokat, még akkor is, ha nincs áramforrás csatlakoztatva a laphoz. Bár a CMOS-chip már nem tárolja a BIOS-beállításokat, a modern PC-k még mindig rendelkeznek CMOS-elemekkel, és a "CMOS törlése" kifejezést még mindig használják a BIOS visszaállítására.
A CMOS-elem eltávolítása
A CMOS-elem eltávolítása még mindig a leggyakrabban használt módszer a CMOS törlésére és a BIOS-beállítások visszaállítására az alapértelmezett értékekre. Ezt a funkciót lényegében csak a hagyományok miatt tartották meg, más különösebb oka nem volt. Az emberek annyira hozzászoktak ahhoz, hogy a CMOS-elem eltávolításával állítsák vissza a BIOS-t, hogy a lapgyártól úgy döntöttek, megtartják ezt a funkciót. De erre számos más módszer is ugyanolyan, vagy még jobb, mint a klasszikus megoldás.
Az alaphelyzetbe állító gomb használata
Manapság a közép- és csúcskategóriás alaplapok általában rendelkeznek CMOS/BIOS visszaállítására szolgáló "reset" gombokkal vagy magán az alaplapon, vagy a hátsó I/O csatlakozórészlegen, ahol az USB-k, a hálózati- és az audio portok is láthatók. Használatához kapcsoljuk be a rendszert, majd nyomjuk meg a CMOS/BIOS reset gombot, és máris készen vagyunk. Egyes alaplapok azt szeretnék, ha a gombot akkor használnánk, amikor a rendszer ki van kapcsolva.
Flash BIOS gomb a frissítéshez, CMOS gomb az alapbeállításokhoz
Ha ez számunkra idegen terep, biztosra csak akkor mehetünk, ha megnézzük az alaplap kézikönyvét és a leírtak szerint járunk el. Fontos, hogy a "BIOS reset" nem egyenlő a "Flash BIOS" gombbal, utóbbi arra szolgál, hogy a BIOS processzor nélkül is frissíthető legyen
A jumper használata
A legtöbb alaplapon azonban nem feltétlenül találunk fizikai gombot a CMOS törlésére, de ugyanazt a hatást elérhetjük egy CMOS jumperrel is. A CMOS-elem közelében található két vagy három kis csapra, fémtűre gondolunk. Közvetlenül az alaplapon vagy a JBAT1, vagy a CLEAR_CMOS feliratot láthatjuk mellette. A JBAT1, amelynek általában csak két ilyen érintkezőtűje van, törli a CMOS-t, ha egy jumperrel rövidre zárjuk mind a kettőt. A Jumper egy apró kis kiegészítő mely belül fém érintkezőket, kívül pedig műanyag burkolatot kapott. A régi időkben gyakori segédeszköz volt, mivel a merevlemezeken is használták őket, ugyanis a BIOS akkor még nem volt annyira "okos", hogy csak úgy felismerje az elsődleges rendszermeghajtót, vagy felkínálja nekünk, hogy egy menü segítségével mi állítsunk fel tetszőleges sorrendet.
Egy jumper a megfelelő pozícióban megoldja a gondot.
A CMOS törléséhez zárjuk hát rövidre egy percre ezt a két alaplapi tűt, majd távolítsuk el, még a gép bekapcsolása előtt. A CMOS törléséhez bátran használhatjuk az alaplapunkon található más jumperek bármelyikét, csak a művelet után helyezzük vissza oda, ahonnan elvettük. A CLEAR_CMOS, amelynek általában 3 tűje van, beállítható az 1-2. és 2-3. pozícióba is. Az alapértelmezett állásban a jumpert (általában) az 1-2. tűn találjuk meg. A CMOS törléséhez állítsuk a jumpert a második és harmadik tűre, majd egy perc múlva tegyük vissza az egyesre és kettesre.
Visszaállítás a BIOS menüből
Az emberek akkor szokták törölni a CMOS-t, amikor még a BIOS-ba, UEFI-be sem tudnak belépni. Ha azonban hozzáférünk a BIOS-hoz, és mégis vissza szeretnénk állítani a beállításokat, egyszerűen válassza a "Reset BIOS to (Factory) Default" (BIOS visszaállítása alapértelmezettre) opciót, és kész. Ha tehát a gép működik és a BIOS-ba is gond nélkül bejutunk, az alapbeállítás betöltéséhez nincs szükség fizikai műveletre.
Három fő ok, amiért szükség lehet a CMOS törlésére
Az első a hardverkompatibilitási problémák, hibák elhárítása. A CMOS törlése nem fog javítani a rendszer vagy az alaplap teljesítményén, a rendszerbeállítások visszaállítása azonban segíthet a hibaelhárítás folyamatában. Így sokkal könnyebben a probléma végére járhatunk, különösen, ha új hardvert telepítettünk a gépébe.
A második eset, amikor a túlhajtási, avagy tuningolási kísérleteink sikertelennek bizonyulnak. Valószínűleg a túlhajtás szerelmesei jól ismerhetik a legjobb CMOS törlési módszereket, mivel néha ezek jelentik az egyetlen visszaút a sikertelen próbálkozások után. A BIOS-beállítások alapértelmezettre való visszaállítása megszabadít az olyan túlhajtási beállításoktól, melyek pontatlanok vagy meghaladják a gép lehetőségeit. Vannak olyan (űltalábanm drágább) alaplapok, amelyek képesek felismerni a rosszul működő túlhajtási beállításokat, és képesek visszaállítják a BIOS-beállításokat a gyári értékekre anélkül, hogy manuális közbenjárásra lenne szükség.
Nem jött be a tuning? Egy reset és tovább próbálkozhatunk.
Ilyen ok lehet még a rendszerszintű jelszó visszaállítása, a BIOS-ban megadott jelszó visszaállítása, eltávolítása. Ha olyan PC-n szeretnénk változtatásokat végrehajtani, amelyiknek ilyen rendszerszintű jelszava van, a kiiktatás legyegyszerűbb módja, ha törüljük a CMOS-t. Bár ez otthoni környezetben már meglehetősen ritkán használt biztonsági intézkedés, de a gép indítását és a BIOS-ban való turkálást is jelszóval előzhetjük meg. Ez inkább olyan munkakörnyezetben lehet hasznos, ahol nagyon fontos, hogy csak az illetékesek férjenek hozzá a rendszerhez, vagy végezhesenek módosításokat. Talán nem életszerű, hogy egy dolgozó csak úgy nekiessen a gépnek és babrálni kezdjen az alaplappal, pláne, ha erre nincs is lehetősége, mivel csak a kijelzőhöz és a beviteli eszközökhöz fér hozzá. Megeshet azonban olyan is, hogy használt PC-t vagy alkatrészt vásárolunk, amelyet ilyen BIOS-jelszóval láttak el, még szerencse, hogy könnyen megszabadulhatunk tőle.
Összefoglaló
Így törölhető a CMOS:
A CMOS visszaállítása törli a BIOS-t?
Nem, nem törli magát a BIOS-t, csak visszaállítja az összes lehetőséget az alapértelmezett értékekre. Indításkor az előbb felsorolt opciók bármelyike törli a jelenlegi BIOS-beállításokat, és visszaállítja azokat a gyári alapértelmezett értékekre. Szerencsére magának a BIOS-nak a törlésétől nem kell tartanunk. Az egyetlen reális eset, amikor komoly kár keletkezhet benne, az a BIOS-frissítés megszakítása lehet. Akkor fordulhat elő, ha a frissítési folyamat közben a rendszer leáll, illetve újraindul. Ez történhet felhasználó hibájából, esetleg egy áramszünet következtében is, tehát legyünk óvatosak, a félbaszakadó frissítés néhány kivételtől eltekintve használhatatlan alaplapot eredményezhet.
Törölni kell a CMOS-t a BIOS frissítése előtt?
Nem, a BIOS frissítése előtt nem szükséges a CMOS-t törölni. Ugyanez vonatkozik a CMOS törlésére is a BIOS frissítése után, ilyenkor szinte kivétel nélkül alapbeállítások lépnek érvénybe.
Törölhető a CMOS, ha a számítógép be van kapcsolva?
Nem! A CMOS törléséhez ki kell kapcsolnia a számítógépet, le kell választani az áramforrásról, és ki kell üríteni az alaplapi kondenzátorokat úgy, hogy a gépet néhányszor megpróbáljuk bekapcsolni. Miután mindezzel megvagyunk, a CMOS a fent említett módszerek valamelyikével törölhető.
Még valami?
A BIOS tehát alapvető része minden számítógépnek, maradandó kárt viszont szerencsére nem egyszerű okozni benne. Ráadásul az UEFI bevezetése óta egyre letisztultabb, vonzóbb grafikai felületekkel találkozhatunk, melyek megkönnyítik a dolgunkat és kevésbé riasztják el az újonc felhasználókat. Mindegy, hogy a gépünkbe szerelt meghajtókat szeretnénk ellenőrizni, a RAM-ok számára biztosított XMP profilokat szeretnénk alkalmazni, esetleg komolyabb szándékunk van és manuális tuningra adnánk a fejünket, a BIOS lesz az elsőszámú bejárat és kilépési pont a jól működő számítógéphez.