Panaszkodnak és követelőznek a netszolgáltatók, a nézők túlterhelik a hálózatukat
A szélessávú internet elterjedése óta nem igen volt példa rá, hogy több szolgáltató is nyilvánosan panaszkodjon hálózatuk erős leterheltsége miatt. Még a kijárási korlátozások alatt is inkább arról hallhattunk, hogy a kiépített infrastruktúra milyen jól állja az internetre szabadult tömegek rohamait. Azonban nem minden ország vagy vállalat bírja ilyen jól a gyűrődést, és ehhez még járvány sem kellett, a szolgáltatók felzúdulásához elég volt néhány népszerű sorozat is.
A Netflix legújabb sikersorozatáról valószínűleg azok is hallottak már, akiket különösebben nem vonzanak az epizódokra bontott mozgóképes tartalmak, hiszen az elmúlt hetekben jóformán a csapból is a Squid Game című dél-koreai sorozat folyt. Az egzisztenciálisan kiszolgáltatott kisembereket halálig versenyeztető játékra, alig egy hónap alatt több mint 142 millió néző volt kíváncsi, ami 94 országban első helyezést ért. A rekordokat döntő nézettségről azóta számos sajtóorgánum beszámolt, ahogy arról is, hogy a sorozat 4.4 millió új előfizetőt termelt a világ kedvenc digitális filmtárának, melynek most szüksége is lehet az extra bevételre. No nem csak a második évad forgatása, inkább egy kis pereskedés miatt, ugyanis akadt olyan netszolgáltató, ami nem csak a Netflix-et hibáztatja a hálózatuk kimagasló leterheltsége miatt, de be is perelte az amerikai vállalatot.
Az első komoly panaszos a dél-koreai SK Broadband internetszolgáltató volt, miszerint a Netflix egyre népszerűbb tartalmai akkora hálózati forgalmat generálnak, melyet csak komoly anyagi terhet jelentő extra beruházásokkal képesek kiszolgálni. A cég szerint a megnövekedett hálózathasználattal járó költségeiket, illetve a sok karbantartási munka árát a Netflixnek kell megfizetnie. Az elsőre kissé abszurdnak ható követelés mögött azonban valódi, és még csak nem is friss probléma áll. A kimutatások szerint a Netflix által kezelt adatforgalom 2018 májusa óta a 24-szeresére nőtt, Dél-Koreában pedig már csak a Google-YouTube kombó generál náluk nagyobb forgalmat. Ehhez hozzá tartozik, hogy míg az olyan nevek, mint a Facebook, az Apple vagy az Amazon fizetnek hálózathasználati díjat, addig a Google és a Netflix nem. A pereskedés tehát részben azért indult, mert a telekommunikációs vállalat szerint a forgalom alakulását jelentősen befolyásoló Netflixnek is ideje lenne beszállnia a rezsibe.
A két fél között amúgy már tavaly beindult a jogi huzavona, melyben a Netflix álláspontja az volt, hogy ők kizárólag a tartalom előállításáért és elérhetőségéért felelnek, ezért nem kötelesek ők állni a netszolgáltatók költségeit. Azzal érveltek, hogy a felhasználók ellátását az SK vállalta, és ha nem tudják teljesíteni a szerződésekben vállalt kötelezettségüket, vagyis kiszolgálni az előfizetőiket, az az ő felelősségük. A szöuli bíróság azonban nemrég úgy ítélte meg, hogy az SK igényei megalapozottak, ezért a Netflixnek is kötelessége valamivel kompenzálni a szolgáltatást. Az SK szerint a Netflix 2018 óta az ő közvetlen hálózatukon növeli a nézettségét, és csak 2020-ban közel 23 millió dollárnak megfelelő won hálózathasználati díjat halmozott fel, ezt a követelést azonban a Netflix megtámadta. A fellebbezés miatt decemberben folytatódik a pereskedés, de állítólag igyekeznek tárgyalás útján megtalálni a hangot az SK-val.
A tartalomfogyasztási szokások átalakulása valódi terhet ró a szolgáltatókra, azonban ennek rendezéséről eltérnek a vélemények. Dane Jasper, a 26 éve szolgáltató Sonic vállalat feje például egészen máshogy látja a kérdést, mint a Netflixre mutogató cégek. "Az egész nap letöltő felhasználók nem igazán jelentenek gondot, mivel ők a kihasználatlan kapacitást használják. Kizárólag csúcsidőben érvényes, hogy bárkinek az adatfogyasztása is számíthat." A cégvezető szerint a Squid Game és társai miatt hirtelen megugró nézettség problémáját is túllihegik, mivel ez nem egy hagyományos TV-adás, ami az egész országot egy adott pillanatban szegezné a képernyők elé. A Netflix mindemellett hangsúlyozza, hogy saját rendszereik biztosítják, hogy a szolgáltatókra minél kisebb terhelés jusson, tartalmaikat pedig saját globális szerverhálózatuk juttatja el a világ minden pontjára, melyekbe hatalmas összegeket ölnek. De éppenséggel hasonló a helyzet a Google-lel is, melyről mi is többször megírtuk, hogy mekkora összegeket öl az olykor kontinenseken átívelő hálózati fejlesztésekbe. Ezeket persze nyilván nem szívjóságból teszi, inkább milliónyi újabb felhasználó adatainak reményében, ám technikai értelemben ezek a beruházások akkor sem elhanyagolhatók.
A vita egyik legfontosabb eleme azonban az, hogy van-e joga az egyszerű felhasználónak korlátozások nélkül használni az internetet. Ha a szolgáltató szerint valamelyik cég miatt túl nagy a forgalom, akkor egészen addig korlátozhatja a sávszélességet, míg valamelyik nagy hal nem hajlandó fizetni a kiadásait? A hálózatsemlegesség elvének védelmezői szerint a streaming korszak uralma alatt előfordulhat, hogy egyes netszolgáltatók önkényesen korlátozhatják egyes szolgáltatások sebességét, míg a többletet fizetők számára felgyorsíthatják az adatáramlást. "Nagyon hiszünk a szabad és nyílt internetben. Minden tartalmat egyformán kell kezelni, ez a hálózatsemlegesség elve. Eddig sem kértük a tartalomkészítőktől, hogy fizessenek az internetszolgáltatóknak, és most sem szabadna." – mondta Jon Lloyd, a Mozilla Foundation kampányainak vezetője.