A Project Taara vezetékmentes technológiája masszív sávszélességre képes, nagy távolságokon
2021-ben bőségesen el vagyunk látva újabbnál újabb adattovábbítási technológiákra vonatkozó ígéretekkel, de ezek között is a legnagyobb figyelmet a vezetékmentes megoldássok élvezik. Míg az 5G a világ számos pontján éledezik, addig akadnak olyan nagy lélekszámú országok, ahol a tornyok és az infrastruktúra többi eleme túl nagy anyagi vonzattal jár ahhoz, hogy telepítésük és beüzemelésük érdemben megvalósítható legyen. A netkapcsolattól elvágott területek azonban az Alphabethez hasonló megavállalatoknak izgalmas technikai kihívást nyújthatnak, a Google-t a zsebében tartó cég pedig el is utaztatta Afrikába a Project Taara nevű fejlesztését, ahol közel 5 kilométeres távolságot hidaltak át, sokszáz TB adatot továbbítva különösebb fennakadások nélkül.
A Google szárnyai alatt sok feltörekvő projekt indult útnak, ám csak néhány érte meg, hogy maga is szárnyat bontson. Ezek közé tartozott a napenergiával hajtott drónok 2017-ben elhalt terve, de nagy ambíciókkal indult a Project Loon is, mely hélium meghajtású léggömbökkel próbálkozott vezetéknélküli internet továbbításával, ám idén ez is a fiókban landolt. Utóbbi azonban hordozott olyan technológiákat, melyek fejlesztése azóta is tart, például a ballonok közötti kapcsolathoz fejlesztett Free Space Optical Communications (FSOC), melyet a nemrég a sikerrel levezényelt afrikai kísérletben is bevetettek. Maga a technológia amúgy nem éppen újkeletű, hiszen nagyjából húsz éve már találkozhattunk hasonlóval. A cél az optikai kábelekhez hasonló teljesítmény elérése kábelek nélkül, az FSOC pedig akár 20 Gbps-ot átlépő sávszélesség elérésére is képes, lézeres, illetve optikai jeltovábbítással. A munka az Alphabet Moonshot Lab X kutatási és fejlesztési laboratórium érdeme, mely évekkel ezelőtt Indiában kezdte meg a hálózat kiépítését, majd Kenyában végzett kísérleteket, most pedig felfedte, hogy nemrég Afrikában egy 20 napos tesztet hajtott végre, pozitívnak mondható eredménnyel.
A kábeleket nem igénylő, mégis stabil hálózati kapcsolat mögötti elgondolás nem csak az anyagi korlátok megkerülése, de többek között a vezetékes hálózat telepítését megnehezítő földrajzi, illetve környezeti akadályok ledöntése miatt született meg. Erre sok esetben sem az 5G, sem a műholdas technológia nem nyújt megfelelő megoldást. A Kongó folyón átívelő optikai összeköttetést a Kongói Köztársaságban található Brazzaville és a Kongói Demokratikus Köztársaságban található Kinshasa között építették ki, és a beszámoló szerint 20 napon át 99.9%-ban elérhető volt. Baris Erkmen, a Project Taara vezetője szerint a kapcsolat 20 nap alatt közel 700 TB adatot továbbított, kiegészítve a helyi távközlési partner, az Econet és leányvállalatai által használt üvegszálas kapcsolatokat. A terület állítólag nem csak az optikai kommunikációnak kedvező éghajlati és időjárási viszonyok uralkodnak, de az is lényeges, hogy városok légvonalban csak néhány kilométerre vannak egymástól, míg a Kinshasába vezető üvegszálas összeköttetésnek közel 400 kilométert kell megtennie, ami ötször drágábbá teszi az online kapcsolattartást.
A végkifejletet több szempontból is sikeresnek tekintik, például nagy eredmény, hogy kapcsolat a száloptikás vezetékek fizikai védelme nélkül is közel 100%-ban rendelkezésre állt. Az egyik elsődleges cél, hogy a végfelhasználók ne is sejtsék, hogy a stabilitást kábel helyett valójában FSOC biztosítja. Ahogy azt elmondták, Kongóban eddig nem tapasztaltak olyan időjárási körülményeket, ami megzavarta volna a kapcsolatot, mindenesetre a technológia tartalmaz korrekciós megoldásokat. Sajnos a sűrű köd vagy eső, esetleg egy homokvihar ellen nem sokat tehetnek, de a sugár útjába tévedő madarak is gondot okozhatnak, de ezek egyelőre minden hasonló projekt számára problémát jelentenek. Fontos, hogy a tornyok kellően magasra nyúljanak, az interfészek pedig állítólag 10 kilométerről is megtalálnak egy 5 centiméteres célpontot, ezen felül az automatizált tükrök +/- 5 fokos eltéréssel képesek állítani magukon, ami nagyban hozzájárul a zavartalan működéshez.
A hátrányok tehát egyértelműek, ugyanakkor a technológia állítólag elég olcsó és könnyen telepíthető és ahhoz, hogy idővel számos területen az 5G, vagy a vezetékes hálózatok alternatívája legyen.