A Corsair tíz éve nem állt elő klasszikus toronyhűtővel, az újdonság ráadásul mutat néhány okos megoldást, de vajon megéri ezt választani?
Az A50 és A70 processzorhűtők 2010-ben bukkantak föl, ám az igényes hardverekről ismert gyártó azóta inkább kompakt vízhűtéses rendszerekkel bombázta a piacot. Hogy vajon miért tért vissza ennyi idő után erre a területre? A tíz év szünetet ugyan nem magyarázták meg, de jelezték, hogy tisztában vannak annak a rétegnek az igényeivel, mely nem bízik a folyadékos rendszerekben, például tart a potenciális szivárgástól. Tény, hogy az AIO hűtők nem feltétlenül hatékonyabbak, praktikusabbak, és nem is halkabbak a toronyhűtőknél, de ez azt jelenti, hogy az A500 mindkét terep ajánlataival szemben ajánlott választás?
Annyi biztos, hogy ahány hűtő, annyiféle rögzítési technika, még akár egy márkán vagy sorozaton belül is találhatunk pár pillanat alatt felpattintható, vagy hosszasabb szöszmötölést igénylő darabokat. Az AIO hűtők ezzel szemben a CPU oldalán kevesebb fejtöréssel járnak, és ami a legfontosabb, biztosan nem ütköznek akadályba a magasabb RAM modulok esetén. A radiátor rögzítésével együtt azonban sokszor idegőrlőbb folyamat lehet felszerelni őket, a pumpa pedig extra hangszennyezést dob a képletbe, ami a csendre vágyókat biztosan valami drágább, de megbízható ventilátoros megoldás felé terel. Az A500 ezeken a területeken rendkívül kifinomult és ügyes megoldásokat alkalmaz, amiket évek óta szeretnénk látni, és aminél rosszabbal már egyetlen terméken sem lenne szabad találkozni.
A Corsair hűtők régóta a portfólió részét képezik, így adta magát, hogy ezen a téren valami érdekeset mutassanak. Először is az ML120-as hűtők két oldalára nem a megszokott fém rögzítők kerülnek, amiknek rögzítése kőkorszaki hangulatot teremt egy többszázezres rendszer összeállításakor. Nincs ujjunkba mélyedő drót, és többet egyetlen alumínium lamella széle sem vághat árkokat bőrünkbe, ha véletlen ügyetlen mozdulatot teszünk, sőt, a pattintós műanyag pántoknál is előrébb léptünk. A keret sínezett, tolózárhoz hasonló megoldását egyszerűen, fentről lefelé haladva csúsztathatjuk rá a toronyra, mely az aprólékos tervezésnek köszönhetően zökkenőmentesen fogadja a ventit, stabilan tartja meg, és a RAM-ok magasságához is igazodik. A dizájn tervezésekor láthatóan figyelembe vették a gépépítők igényeit, az összhatáson érezzük a befektetett munkát.
Hasonló a helyzet a torony rögzítésével is. A tetején fekvő mágneses fedlap eltávolításával tökéletesen hozzáférünk a rögzítőpontokhoz, így elég egy hosszú csavarhúzó, és meg is vagyunk a felfogatással. Csavarozás közben viszont nehezen kerülheti el figyelmünket a középső szegmens kiaknázatlansága, üresen hagyott zónába más gyártók simán belepakolnak egyet az "ultrahalk" légterelőikből, itt azonban nem ez a helyzet. Ennek fényében még különösebb, hogy bár a gyártó szerint az A500 van olyan hatékony mint a csúcs Noctua NH-D15, a tesztek arról árulkodnak, hogy bár a hő kezelésében maximum néhány elhanyagolható °C a különbség, a zajszint tekintetében sajnos elmarad a nagyobb versenytársaktól. Hogy jó termék-e az A500? Feltétlenül! Igényes és minőségi darab, kiváló szerelhetőséggel, praktikus megoldásokkal. Hogy jobb-e, mint a hasonló áron kapható toronyhűtők? Nem feltétlenül. Nem sok hiányzott egy tökéletes termékhez, és reméljük ezt a Corsair hamarosan orvosolja is egy tovább csiszolt változattal.
Az árazás egyelőre 3-4000 forinttal is magasabbnak ígérkezik, mint az NH-D15 esetében, bár itthoni árakról még nem számolhatunk be. A kompatibilitási a listán Intel LGA1150, 1151, 1155, 1156, 2011, 2011-2, LGA2066, továbbá AMD AM2, AM3 AM4 platformok szerepelnek, TR4 azonban sajnos nincs. A bordázat dimenziói 144mm x 169mm x 171mm, a két oldalon egy-egy 120mm-es ventilátorral, melyek maximális fordulatszáma 2400 RPM, 36 dBa zajszinttel. A CPU-vel közvetlenül érintkező réz hőcsövektől nagyjából 250 wattos TDP elvezetésére számíthatunk, amint 1460 grammos tömegével végre becsapódik az itthoni kínálatba is.
KD - PCX