A Corsair tíz éve nem állt elõ klasszikus toronyhûtõvel, az újdonság ráadásul mutat néhány okos megoldást, de vajon megéri ezt választani?

Az A50 és A70 processzorhûtõk 2010-ben bukkantak föl, ám az igényes hardverekrõl ismert gyártó azóta inkább kompakt vízhûtéses rendszerekkel bombázta a piacot. Hogy vajon miért tért vissza ennyi idõ után erre a területre? A tíz év szünetet ugyan nem magyarázták meg, de jelezték, hogy tisztában vannak annak a rétegnek az igényeivel, mely nem bízik a folyadékos rendszerekben, például tart a potenciális szivárgástól. Tény, hogy az AIO hûtõk nem feltétlenül hatékonyabbak, praktikusabbak, és nem is halkabbak a toronyhûtõknél, de ez azt jelenti, hogy az A500 mindkét terep ajánlataival szemben ajánlott választás?

Annyi biztos, hogy ahány hûtõ, annyiféle rögzítési technika, még akár egy márkán vagy sorozaton belül is találhatunk pár pillanat alatt felpattintható, vagy hosszasabb szöszmötölést igénylõ darabokat. Az AIO hûtõk ezzel szemben a CPU oldalán kevesebb fejtöréssel járnak, és ami a legfontosabb, biztosan nem ütköznek akadályba a magasabb RAM modulok esetén. A radiátor rögzítésével együtt azonban sokszor idegõrlõbb folyamat lehet felszerelni õket, a pumpa pedig extra hangszennyezést dob a képletbe, ami a csendre vágyókat biztosan valami drágább, de megbízható ventilátoros megoldás felé terel. Az A500 ezeken a területeken rendkívül kifinomult és ügyes megoldásokat alkalmaz, amiket évek óta szeretnénk látni, és aminél rosszabbal már egyetlen terméken sem lenne szabad találkozni.

A Corsair hûtõk régóta a portfólió részét képezik, így adta magát, hogy ezen a téren valami érdekeset mutassanak. Elõször is az ML120-as hûtõk két oldalára nem a megszokott fém rögzítõk kerülnek, amiknek rögzítése kõkorszaki hangulatot teremt egy többszázezres rendszer összeállításakor. Nincs ujjunkba mélyedõ drót, és többet egyetlen alumínium lamella széle sem vághat árkokat bõrünkbe, ha véletlen ügyetlen mozdulatot teszünk, sõt, a pattintós mûanyag pántoknál is elõrébb léptünk. A keret sínezett, tolózárhoz hasonló megoldását egyszerûen, fentrõl lefelé haladva csúsztathatjuk rá a toronyra, mely az aprólékos tervezésnek köszönhetõen zökkenõmentesen fogadja a ventit, stabilan tartja meg, és a RAM-ok magasságához is igazodik. A dizájn tervezésekor láthatóan figyelembe vették a gépépítõk igényeit, az összhatáson érezzük a befektetett munkát.

Hasonló a helyzet a torony rögzítésével is. A tetején fekvõ mágneses fedlap eltávolításával tökéletesen hozzáférünk a rögzítõpontokhoz, így elég egy hosszú csavarhúzó, és meg is vagyunk a felfogatással. Csavarozás közben viszont nehezen kerülheti el figyelmünket a középsõ szegmens kiaknázatlansága, üresen hagyott zónába más gyártók simán belepakolnak egyet az "ultrahalk" légterelõikbõl, itt azonban nem ez a helyzet. Ennek fényében még különösebb, hogy bár a gyártó szerint az A500 van olyan hatékony mint a csúcs Noctua NH-D15, a tesztek arról árulkodnak, hogy bár a hõ kezelésében maximum néhány elhanyagolható °C a különbség, a zajszint tekintetében sajnos elmarad a nagyobb versenytársaktól. Hogy jó termék-e az A500? Feltétlenül! Igényes és minõségi darab, kiváló szerelhetõséggel, praktikus megoldásokkal. Hogy jobb-e, mint a hasonló áron kapható toronyhûtõk? Nem feltétlenül. Nem sok hiányzott egy tökéletes termékhez, és reméljük ezt a Corsair hamarosan orvosolja is egy tovább csiszolt változattal.

Az árazás egyelõre 3-4000 forinttal is magasabbnak ígérkezik, mint az NH-D15 esetében, bár itthoni árakról még nem számolhatunk be. A kompatibilitási a listán Intel LGA1150, 1151, 1155, 1156, 2011, 2011-2, LGA2066, továbbá AMD AM2, AM3 AM4 platformok szerepelnek, TR4 azonban sajnos nincs. A bordázat dimenziói 144mm x 169mm x 171mm, a két oldalon egy-egy 120mm-es ventilátorral, melyek maximális fordulatszáma 2400 RPM, 36 dBa zajszinttel. A CPU-vel közvetlenül érintkezõ réz hõcsövektõl nagyjából 250 wattos TDP elvezetésére számíthatunk, amint 1460 grammos tömegével végre becsapódik az itthoni kínálatba is.

KD - PCX