Pörgõsebb, kegyetlenebb és még idén megjelenik: Doom Eternal

A 2016-os Doom kisebb csodát mûvelt a mûfajteremtõ klasszikus újraélesztésével, ez E3-on kiderült részletek alapján pedig a folytatásban sem kell csalódnunk.

Kíméletlen, kegyetlen, zúzós, véres, laza, szórakoztató. Három évvel ezelõtt az FPS rajongók pont úgy szórták az elcsépelt dícsérõ jelzõket, ahogy Doom Guy a muníciót, és míg mi hitetlenkedve fürödtünk a pozitív benyomásokban, addig hõsünk ugyanezt tette a démoni belsõségekben. Az id Software 12 évvel a Doom 3 ijesztgetõs horrorja után visszatért az alapokhoz, és újra felpörgette az eseményeket, tette mindezt dinamikus arénaharcokkal és adrenalinszintünket az egekig pumpáló zenei aláfestéssel. A sokat méltatott reboot látványos volt, és pont annyi modern elemet csempészett az eredeti formulába, ami nem akasztotta meg a lendületet, és nem fullasztotta felesleges részletekbe a lecsupaszított játékmenetet. Az egyértelmû siker után a folytatás ténye szinte borítékolható volt, így tavaly ilyenkor be is jelentették a második részt, a Doom Eternalt. Az idei Quake Con egy élõ bemutató keretében lerántotta a leplet a játékmenetrõl, a most véget ért E3 pedig még több részletettel és egy megjelenési dátummal is szolgált. Lássuk, hogy mire számíthatunk az idén novemberben érkezõ folytatástól.

Fegyverek, képességek, mozgásrendszer, sérülésmodell, pályastruktúra, környezeti elemek, ellenféltípusok, kihívás, multiplayer. A Doom azon szerencsés projektek egyike, ahol a végeredmény látványosan tükrözi az alkotók elhivatottságát. A fejlesztõk láthatóan nem egy lusta iparosmunkában gondolkodtak, márpedig egy legendává nemesült játék milliós rajongótáborának nem könnyû megfelelni. Az élmény egyik legfontosabb alkotóeleme, hogy ahelyett, hogy folyamatosan tartanánk a távolságot az olykor tekintélyes lészámú ellenfelektõl, a játék motivál bennünket frontális összecsapásokra is. Ezt elsõsorban az újragondolt élet és muníció menedzsmenttel érték el, amit most még tovább csiszoltak. Az újdonság a rajongói Doom modifikációkból visszaköszönõ Glory Kill volt, ami nagyjából legyengült ellenfeleink látványos kettétépését jelentette. A lebénult szörnyet megközelítve, egy gyors animáció keretében megetethettük valamelyik testrészével, cserébe begyûjthetõ életpontokat kaptunk. A harcok hevében ez igen hasznosnak bizonyult, hiszen a darálthússal ellentétben, elsõsegélycsomagokban nem gázoltunk térdig. Ehhez kapcsolódik a legendás láncfûrész, aminek megfontolt használatával a legszívósabb ellenfeleket is azonnal felszeletelhettük, és egyútal lõszerkészletünket is feltölthettük. A folytatás csavar egyet a dolgon, ugyanis páncélzatunk egy hátunkra szerelt bónusz fegyverrel bõvült. A gránátvetõ mellett lángszoróval is kényeztethetjük a körülöttünk lévõket, utóbbit pajzsenergiánkat töltõ energiakapszulákkal honorálja a játék. Látványos és még jól is járunk vele? Már alig várom.

A harcok tehát minden egyes hozzáadott újdonsággal intenzívebbé válnak. Helytállásunkat eddig a duplaugrás és karakterünk mozgékonysága segítette, ami kiterjedt a levegõben történõ navigációra is. Ezt most megfejelik a klasszikus dash-képességgel, egyszerûbb nevén a kitéréssel. Bármilyen irányba szökkenhetünk majd, földön és levegõben egyaránt. Ez különösen hasznos lesz olyan ellenfeleknél, akik szembõl kevésbé sebezhetõk, és biztosan számíthatunk néhány látványos pillanatra, amikor a másodperc tört része alatt kerüljük majd el a záporként érkezõ rakétarengeteget. Emellett rá is leszünk utalva mozgékonyágunkra, hiszen nem csak a harcokban rejlõ kihívás nõ, de megszaporodnak a platform elemek is - errõl viszont kicsit késõbb. Bár a begyûjthetõ extrák egyikével rövid ideig pusztakézzel is végigdarálhatjuk a pokoli seregeket, a legfõbb támaszunk mégiscsak a fegyverarzenálunk. A megszokott fegyverek mellé kapunk régi ismerõsöket, míg néhány típust szimplán újragondoltak, viszont továbbra is izgalmas alternatív tüzelési módok között válogathatunk majd. A listából persze a Supershotgunt promózták a legtöbbet. Legjobb barátunk a duplacsövû sörétes, mostantól egy kilõhetõ húskampóval felszerelve áll rendelkezésünkre, ezzel tovább gazdagítva opcióinkat a helyezkedésre, és növelve a frontális ütközetek számát. A kilõtt csáklyát célpontunk húsába akaszthatjuk, majd ütközéskor arcon csattinthatjuk két markéknyi söréttel, a várható hatást közismert. Visszatér a legendás Plasma rifle is, amivel válogathatunk a plazmagömböcskék szélsebes pergetése, és a szellemirtóktól kölcsönzött tekergõ sugár között. Foglyokat továbbra sem ejtünk, ha elég ideig sokkoljuk a célpontot, végül cafatokra robban.

Hogy két lábon járó fegyver lennénk, az enyhe megközelítés, de ezúttal egy alkalommal szó szerint ágyútöltelékké válunk. Bepattanva zöld energialöketet vetõ railgun, épület méretû csillagközi változatába, kilõhetjük magunkat. Ezzel el is érkezünk a helyszínek és a pályák kialakításához. Az elõzményekben többnyire folyosókon, termekben, és néhány szellõsebb arénában randalírozhattunk, a folytatás viszont megnöveli a horizontot. Számomra korábban néha furcsán vette ki magát, hogy ahogy haladtunk elõre, a rendszer rendre összezárt bennünket egy adag démonnal, így legyõzésükig egyfajta gladiátorharcot vívtunk szabadságunkért. No nem mintha menekülni szerettünk volna, de jó látni, hogy itt is fejlõdést könyvelhetünk el. A pályák önmagukban is több változatossággal kecsegtetnek, új mozdulataink és kibõvült agilitásunkat pedig a jóval szellõsebb felépítésû területeken válnak hasznossá. Lebegõ sziklák, ugróplatformok és megragadható falfelületek színesítik a lövöldözõs szakaszokat, így érezhetjük a világûr végtelenjét, miközben akár még szûkösebb pontokra koncentrálja az összecsapásokat.

A Doom Eternal szembesít minket azzal, hogy korábbi erõfeszítéseink nem tizedelték meg eléggé a pokoli dimenzió armadáját, ezt persze aligha bánjuk. A szokásos kreatúrák átfazonírozott kiadásai mellett, már most több új rémpofa bemutatkozott. A dizájn igazodik a klasszikus gyökerekhez, így a hús és vér démonokon túl továbbra is kibernetikus elemekkel átszõtt hibridlényekkel bulizhatunk. Ilyen például Whiplash, aminek torz humanoid felsõ teste, fémkígyószerû ostorban ér véget, de egészen biztosan népszerû lesz még, az egyszerûen Doomhunter-re keresztelt õrület is. Õ egyik karján koponyában végzõdõ ágyúval, másikon két soros láncfûrésszel támad, mert miért ne. A barátságos fickót valószínûleg hõsünk tiszteletére nemesítették a pokolbéli hatalmasságok, és biztos ami biztos, levitációját segítõ hajtómûveit is megtámogatták, egy-egy távolsági fegyverrel. A fejlesztõk ugyanakkor nem engedték el magukat teljesen, ráadásul nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy megidézzék az eredeti Doom II hangulatát. Az elõzõ részben újra látott ellenfelek némelyikét átrajzolták, hogy jobban emlékeztessenek kilencvenes években megismert önmagukra, de az eddig még rejtõzõ ismerõsök fizimiskájára és fellépésére is figyeltek, hogy debütálásuk felejthetetlen legyen. A Cyberdemonnal 2016-ban már találkoztunk, ám most jól láthatóan kevésbé rajzfilmszerû alakban bukkan fel, de a kedves piromániás, halottakat élesztgetõ Arch Vile is elégedett lesz, ha véletlenül tükörbe néz.

Ha mindez nem lenne elég, fejlõdött a sérülésmodell is, így minden találatunknak látható eredménye lesz. A páncélzat szétroncsolódva darabokban repül szét, a hús leszakad, és megeshet, hogy mielõtt bevinnénk a halálos találatot, kitartó munkánknak köszönhetõen a délceg démoni monstrum,végül egy vánszorgó húspempõre, vagy rothadó zomira emlékeztet majd. Ez a részletesség nem csak visszacsatolást és a hatékonyság után érzett sikerélményt adja meg, de taktikai szereppel is bír. Egyes sátánfajzatokról lerobbanthatjuk a fegyverzetet, így adott esetben a Mancubus ágyúkban végzõdõ karjait, vagy az Arachnotron hátára szerelt stukkert is leszerelhetjük, néhány jól irányzott találattal. Ne aggódjunk, védtelenné ezután sem válnak, ugyanis alternatív fegyverzet és közelharci támadás is benne van a pakliban. A Doom Eternal még közel sem fedte fel minden meglepetését, így ellenfelek, fõbossok, egyedi pályák, titkos területek és változatos helyszínek várják, hogy felfedezzük õket. Aki a téli idõszakban visszavágyna a nyári katlanba, a gyûjtõi kiadás beszerzésével Doom Slayer méretarányos sisakjával lépheti át a pokol kapuját. A zúzós indusztriális dallamokkal kísért pokolbéli kirándulás november 22-én veszi kezdetét. 

Dani - PCX