Végtelen és féktelen - ilyen lesz a Doom Eternal

Pörgõsebb, kegyetlenebb és még idén megjelenik: Doom Eternal

A 2016-os Doom kisebb csodát mûvelt a mûfajteremtõ klasszikus újraélesztésével, ez E3-on kiderült részletek alapján pedig a folytatásban sem kell csalódnunk.


Kíméletlen, kegyetlen, zúzós, véres, laza, szórakoztató. Három évvel ezelõtt az FPS rajongók pont úgy szórták az elcsépelt dícsérõ jelzõket, ahogy Doom Guy a muníciót, és míg mi hitetlenkedve fürödtünk a pozitív benyomásokban, addig hõsünk ugyanezt tette a démoni belsõségekben. Az id Software 12 évvel a Doom 3 ijesztgetõs horrorja után visszatért az alapokhoz, és újra felpörgette az eseményeket, tette mindezt dinamikus arénaharcokkal és adrenalinszintünket az egekig pumpáló zenei aláfestéssel. A sokat méltatott reboot látványos volt, és pont annyi modern elemet csempészett az eredeti formulába, ami nem akasztotta meg a lendületet, és nem fullasztotta felesleges részletekbe a lecsupaszított játékmenetet. Az egyértelmû siker után a folytatás ténye szinte borítékolható volt, így tavaly ilyenkor be is jelentették a második részt, a Doom Eternalt. Az idei Quake Con egy élõ bemutató keretében lerántotta a leplet a játékmenetrõl, a most véget ért E3 pedig még több részletettel és egy megjelenési dátummal is szolgált. Lássuk, hogy mire számíthatunk az idén novemberben érkezõ folytatástól.

Csak egy szemem van, de legalább van két kez...platty.


Fegyverek, képességek, mozgásrendszer, sérülésmodell, pályastruktúra, környezeti elemek, ellenféltípusok, kihívás, multiplayer. A Doom azon szerencsés projektek egyike, ahol a végeredmény látványosan tükrözi az alkotók elhivatottságát. A fejlesztõk láthatóan nem egy lusta iparosmunkában gondolkodtak, márpedig egy legendává nemesült játék milliós rajongótáborának nem könnyû megfelelni. Az élmény egyik legfontosabb alkotóeleme, hogy ahelyett, hogy folyamatosan tartanánk a távolságot az olykor tekintélyes lészámú ellenfelektõl, a játék motivál bennünket frontális összecsapásokra is. Ezt elsõsorban az újragondolt élet és muníció menedzsmenttel érték el, amit most még tovább csiszoltak. Az újdonság a rajongói Doom modifikációkból visszaköszönõ Glory Kill volt, ami nagyjából legyengült ellenfeleink látványos kettétépését jelentette. A lebénult szörnyet megközelítve, egy gyors animáció keretében megetethettük valamelyik testrészével, cserébe begyûjthetõ életpontokat kaptunk. A harcok hevében ez igen hasznosnak bizonyult, hiszen a darálthússal ellentétben, elsõsegélycsomagokban nem gázoltunk térdig. Ehhez kapcsolódik a legendás láncfûrész, aminek megfontolt használatával a legszívósabb ellenfeleket is azonnal felszeletelhettük, és egyútal lõszerkészletünket is feltölthettük. A folytatás csavar egyet a dolgon, ugyanis páncélzatunk egy hátunkra szerelt bónusz fegyverrel bõvült. A gránátvetõ mellett lángszoróval is kényeztethetjük a körülöttünk lévõket, utóbbit pajzsenergiánkat töltõ energiakapszulákkal honorálja a játék. Látványos és még jól is járunk vele? Már alig várom.

Grillparti a Mars holdján. Mert megérdemlem.


A harcok tehát minden egyes hozzáadott újdonsággal intenzívebbé válnak. Helytállásunkat eddig a duplaugrás és karakterünk mozgékonysága segítette, ami kiterjedt a levegõben történõ navigációra is. Ezt most megfejelik a klasszikus dash-képességgel, egyszerûbb nevén a kitéréssel. Bármilyen irányba szökkenhetünk majd, földön és levegõben egyaránt. Ez különösen hasznos lesz olyan ellenfeleknél, akik szembõl kevésbé sebezhetõk, és biztosan számíthatunk néhány látványos pillanatra, amikor a másodperc tört része alatt kerüljük majd el a záporként érkezõ rakétarengeteget. Emellett rá is leszünk utalva mozgékonyágunkra, hiszen nem csak a harcokban rejlõ kihívás nõ, de megszaporodnak a platform elemek is - errõl viszont kicsit késõbb. Bár a begyûjthetõ extrák egyikével rövid ideig pusztakézzel is végigdarálhatjuk a pokoli seregeket, a legfõbb támaszunk mégiscsak a fegyverarzenálunk. A megszokott fegyverek mellé kapunk régi ismerõsöket, míg néhány típust szimplán újragondoltak, viszont továbbra is izgalmas alternatív tüzelési módok között válogathatunk majd. A listából persze a Supershotgunt promózták a legtöbbet. Legjobb barátunk a duplacsövû sörétes, mostantól egy kilõhetõ húskampóval felszerelve áll rendelkezésünkre, ezzel tovább gazdagítva opcióinkat a helyezkedésre, és növelve a frontális ütközetek számát. A kilõtt csáklyát célpontunk húsába akaszthatjuk, majd ütközéskor arcon csattinthatjuk két markéknyi söréttel, a várható hatást közismert. Visszatér a legendás Plasma rifle is, amivel válogathatunk a plazmagömböcskék szélsebes pergetése, és a szellemirtóktól kölcsönzött tekergõ sugár között. Foglyokat továbbra sem ejtünk, ha elég ideig sokkoljuk a célpontot, végül cafatokra robban.

Nice to meat you!


Hogy két lábon járó fegyver lennénk, az enyhe megközelítés, de ezúttal egy alkalommal szó szerint ágyútöltelékké válunk. Bepattanva zöld energialöketet vetõ railgun, épület méretû csillagközi változatába, kilõhetjük magunkat. Ezzel el is érkezünk a helyszínek és a pályák kialakításához. Az elõzményekben többnyire folyosókon, termekben, és néhány szellõsebb arénában randalírozhattunk, a folytatás viszont megnöveli a horizontot. Számomra korábban néha furcsán vette ki magát, hogy ahogy haladtunk elõre, a rendszer rendre összezárt bennünket egy adag démonnal, így legyõzésükig egyfajta gladiátorharcot vívtunk szabadságunkért. No nem mintha menekülni szerettünk volna, de jó látni, hogy itt is fejlõdést könyvelhetünk el. A pályák önmagukban is több változatossággal kecsegtetnek, új mozdulataink és kibõvült agilitásunkat pedig a jóval szellõsebb felépítésû területeken válnak hasznossá. Lebegõ sziklák, ugróplatformok és megragadható falfelületek színesítik a lövöldözõs szakaszokat, így érezhetjük a világûr végtelenjét, miközben akár még szûkösebb pontokra koncentrálja az összecsapásokat.

Készüljünk fel, hogy több is lehet belõle.


A Doom Eternal szembesít minket azzal, hogy korábbi erõfeszítéseink nem tizedelték meg eléggé a pokoli dimenzió armadáját, ezt persze aligha bánjuk. A szokásos kreatúrák átfazonírozott kiadásai mellett, már most több új rémpofa bemutatkozott. A dizájn igazodik a klasszikus gyökerekhez, így a hús és vér démonokon túl továbbra is kibernetikus elemekkel átszõtt hibridlényekkel bulizhatunk. Ilyen például Whiplash, aminek torz humanoid felsõ teste, fémkígyószerû ostorban ér véget, de egészen biztosan népszerû lesz még, az egyszerûen Doomhunter-re keresztelt õrület is. Õ egyik karján koponyában végzõdõ ágyúval, másikon két soros láncfûrésszel támad, mert miért ne. A barátságos fickót valószínûleg hõsünk tiszteletére nemesítették a pokolbéli hatalmasságok, és biztos ami biztos, levitációját segítõ hajtómûveit is megtámogatták, egy-egy távolsági fegyverrel. A fejlesztõk ugyanakkor nem engedték el magukat teljesen, ráadásul nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy megidézzék az eredeti Doom II hangulatát. Az elõzõ részben újra látott ellenfelek némelyikét átrajzolták, hogy jobban emlékeztessenek kilencvenes években megismert önmagukra, de az eddig még rejtõzõ ismerõsök fizimiskájára és fellépésére is figyeltek, hogy debütálásuk felejthetetlen legyen. A Cyberdemonnal 2016-ban már találkoztunk, ám most jól láthatóan kevésbé rajzfilmszerû alakban bukkan fel, de a kedves piromániás, halottakat élesztgetõ Arch Vile is elégedett lesz, ha véletlenül tükörbe néz.

Túlzás? Az, és már most imádjuk.


Ha mindez nem lenne elég, fejlõdött a sérülésmodell is, így minden találatunknak látható eredménye lesz. A páncélzat szétroncsolódva darabokban repül szét, a hús leszakad, és megeshet, hogy mielõtt bevinnénk a halálos találatot, kitartó munkánknak köszönhetõen a délceg démoni monstrum,végül egy vánszorgó húspempõre, vagy rothadó zomira emlékeztet majd. Ez a részletesség nem csak visszacsatolást és a hatékonyság után érzett sikerélményt adja meg, de taktikai szereppel is bír. Egyes sátánfajzatokról lerobbanthatjuk a fegyverzetet, így adott esetben a Mancubus ágyúkban végzõdõ karjait, vagy az Arachnotron hátára szerelt stukkert is leszerelhetjük, néhány jól irányzott találattal. Ne aggódjunk, védtelenné ezután sem válnak, ugyanis alternatív fegyverzet és közelharci támadás is benne van a pakliban. A Doom Eternal még közel sem fedte fel minden meglepetését, így ellenfelek, fõbossok, egyedi pályák, titkos területek és változatos helyszínek várják, hogy felfedezzük õket. Aki a téli idõszakban visszavágyna a nyári katlanba, a gyûjtõi kiadás beszerzésével Doom Slayer méretarányos sisakjával lépheti át a pokol kapuját. A zúzós indusztriális dallamokkal kísért pokolbéli kirándulás november 22-én veszi kezdetét. 

Dani - PCX

2019. 06. 14

SSD játékhoz: melyik éri meg 2026-ban?

SSD játékhoz – számít a sebesség, és megéri drágább NVMe SSD-t vásárolni?
Egy új SSD vásárlásakor könnyű elveszni a sebességadatok között. Az egyik meghajtó 3500 MB/s, a másik 7000 MB/s, a legújabb PCIe 5.0 modellek pedig akár ennél is jóval nagyobb olvasási sebességet ígérnek. De vajon kétszer olyan gyorsan tölt be a kedvenc játékod egy kétszer gyorsabb SSD-n? És egyáltalán megéri többet fizetni a leggyorsabb modellekért, vagy jobban jársz egy nagyobb kapacitású meghajtóval? A válasz attól függ, milyen játékokkal játszol, milyen számítógépet használsz, és pontosan mit vársz a fejlesztéstől. Megmutatjuk, milyen SSD-t érdemes választani játékhoz 2026-ban, mikor számít a sebesség, és hol érdemes inkább a tárhelyre költeni.
Milyen SSD-t érdemes választani játékhoz?
Mennyit számít az SSD sebessége a játékok betöltésénél és futtatásánál?
SATA, PCIe 3.0, PCIe 4.0 vagy PCIe 5.0 SSD – melyik éri meg gaminghez?
Mikor éri meg inkább nagyobb tárhelyet venni egy gyorsabb SSD helyett?
Hogyan válasszunk két hasonló árú NVMe SSD közül?
Hogyan ellenőrizhető, hogy a kiválasztott SSD kompatibilis-e a számítógéppel vagy konzollal?
Mikor érdemes lecserélni a meglévő SSD-t, és mikor jobb inkább bővíteni a tárhelyet?
Gyakori kérdések
Összefoglalás
Milyen SSD-t érdemes választani játékhoz?
Ha ma építesz gamer PC-t, vagy új tárhelyet vásárolsz egy kors

RTX 5060 Ti 16 GB vs RX 9060 XT 16 GB – melyik éri meg?

RTX 5060 Ti 16 GB vs. RX 9060 XT 16 GB – melyik videokártya éri meg jobban 2026-ban?
Ha új videokártyát keresel Full HD vagy 1440p játékhoz, az NVIDIA GeForce RTX 5060 Ti 16 GB és az AMD Radeon RX 9060 XT 16 GB egyaránt jó választás lehet. Mindkét modell elegendő videomemóriát kínál a modern játékokhoz, de teljesítményben, grafikai technológiákban és árban is vannak különbségek. Vajon megéri többet fizetni az NVIDIA megoldásáért, vagy az AMD kínál jobb ár-érték arányt? Megmutatjuk, milyen játékélményre számíthatsz, melyik technológiának mikor van jelentősége, és milyen szempontok alapján érdemes döntened.
RTX 5060 Ti 16 GB vagy RX 9060 XT 16 GB – melyiket érdemes választani?
Melyik videokártya nyújt jobb teljesítményt Full HD és 1440p játékokban?
Mikor éri meg az NVIDIA felára a ray tracing és a képjavító technológiák miatt?
Melyiket válaszd, ha játék mellett videót szerkesztesz, streamelsz vagy AI-t használsz?
Melyik videokártyával jársz jobban, ha 3–4 évre vásárolsz?
Melyik videokártya kínál jobb ár-érték arányt, és mennyit ér az RTX 5060 Ti felára?
Mire figyelj vásárlás előtt, hogy a kiválasztott videokártya megfelelő legyen a gépedbe?
Gyakori kérdések
Összefoglalás
RTX 5060 Ti 16 GB vagy RX 9060 XT 16 GB – melyiket érdemes választani?
Ha elsősorban játszani szeretnél, és az RX 9060 XT 16 GB lényegesen olcsóbb, általában az AMD kártyáj

Tápegység videokártyához: hány watt kell?

Milyen tápegység kell a videokártyához? Teljesítmény és kompatibilitás
Új videokártyát vásárolnál, de nem tudod, hogy a jelenlegi tápegységed elegendő lesz-e hozzá? Esetleg teljesen új számítógépet építesz, és bizonytalan vagy, hogy 550, 650, 750 vagy akár 850 wattos tápegységet válassz? A megfelelő teljesítmény fontos, de önmagában nem garantálja a kompatibilitást és a megbízható működést. A processzor fogyasztása, a tápcsatlakozók típusa és a tápegység minősége egyaránt befolyásolja a döntést. Megmutatjuk, hogyan határozhatod meg a szükséges teljesítményt, mire figyelj a csatlakozóknál, és mikor indokolt a meglévő tápegység cseréje.
Milyen tápegységet válasszak a videokártyámhoz?
Honnan tudhatom, hogy a tápegység a teljes számítógéphez is elegendő?
Hogyan ellenőrizzem, hogy a tápegység csatlakozói kompatibilisek-e a videokártyával?
Elég lehet a jelenlegi tápegységem az új videokártyához, vagy cserélnem kell?
Milyen tápegység biztosít megbízható működést a videokártyám mellett?
Melyik tápegység éri meg legjobban az én konfigurációmhoz?
Mit ellenőrizzek a tápegység megvásárlása és beszerelése előtt?
Gyakori kérdések
Összefoglalás
Milyen tápegységet válasszak a videokártyámhoz?
A videokártyád típusa jó kiindulópont a megfelelő tápegység kiválasztásához, de nem ez az egyetlen szempont. Egy középkategóriás gamer konfigurá
Értékelések
Az értékeléshez be kell jelentkezned.

Légy naprakész!
PCX 2006-2026.
Kapcsolat: [email protected]
Cookie / süti kezelés Az oldalon cookie-kat használunk, melynek részleteit itt találod.