Könnyed séta a parkban? Korántsem.

A The Surge, három éve sci-fi köntösbe burkolta a Dark Souls-ból ismerős játékmenetet, most pedig megnézhetjük, hogyan fest a készülő második rész

A Deck 13 nem először öntötte formába, a From Software által sikerre vitt játékstílus iránti vonzalmát, hiszen a 2014-es Lords of The Fallen is hasonló úton járt. A fejlesztők mindkét esetben megkapták a maguk kritikáját, amiért a legendás német precizitás újfent háttérbe szorította a légkör, és a hangulat megteremtéséhez oly fontos részleteket. Ez az érv sajnos valóban jogosnak bizonyult, hiszen a The Surge, mint akció-rpg alapvetően nem sikerült rosszul, azonban a saját képére formált játékmenet mellé nem sikerült emlékezetes környezetet, említésre méltó történetet, vagy igazán izgalmas univerzumot kreálni, ami kiemelné a középszerűségből.

A taktikus harcra, koncentrációra és többrétegű fejlődésre épülő játékmenet viszont egészen jól megállta a helyét, és a sokadik fantasy világba ágyazott kaszabolás után, izgalmas volt egy modern technológiával megtöltött kaland ígérete. Visszatértek az eltérő módon támadó, és egyedi taktikát igénylő ellenfelek, ismét jobbra-balra vetődhettünk a hirtelen támadások elől, néhány találat még mindig könnyen a vesztünket okozta, a szerelőállomások pedig a bonfire szerepét is megtartották, így fejleszthettünk, erősödhettünk, cserébe az összes addig levágott ellenfelünk újra a mechanikus lábain találta magát. Támadóink ugyanis legnagyobb részt robotizált humánok, vagy teljes egészében gép konstrukciók, akik a lepusztult ipari területeken, vagy gyárak termeiben és folyosóin várakoznak az egyetlen személyre, aki megszabadíthatja őket céltalanná vált létezésüktől. Hősünk személyiségével ellentétben, kevésbé elhanyagolható a felszerelése, ami lehetővé teszi a látványos kaszabolást. Miután kiválasztjuk milyen harcstílus passzol hozzánk a legjobban, elkezdhetjük a felfedezést.

A recept a folytatásban sem változik sokat, ugyanakkor jól láthatóan finomodik, és ahogy ez el is várható, új részletekkel is gazdagodik. Az egyik érdekes fejlesztés természetesen a harcokat érinti. Továbbra is egy, az Aliens, a Holnap határa, illetve az Elysium filmekből ismerős exoskeletonba bújva kaszabolhatunk, vagyis egy mechanikus fémváz ölelésében tehetünk szert nagyobb fizikai erőre, és mutathatunk be harci kunsztokat. Visszatérnek a lassított kivégzések is, ahol a ruhánk fejlesztéséhez, illetve építéséhez hasznos alkatrész reményében, egy laza mozdulattal lenyisszanthatjuk támadónk kritikus testrészét. A felvételből kiderül, hogy már nem csak zombik és különféle masinák állják majd utunkat, de élő emberekkel is szembe kerülünk, így aki kedveli, ha egy látványos csonkolás után nem csak a szikrák potyognak, az dörzsölheti a tenyerét. Humán ellenfeleink képesek összedolgozni, és váltogatnak a távolsági és közelharci támadások között, így még nagyobb szerep jut a környezet megismerésének, és a megfelelő stratégia kialakításának.

A sikerélményért persze meg kell küzdenünk, és itt látjuk az első szembetűnő harci fejlesztést. A kiszemelt testrész lemetszéséhez továbbra is izzasztónak szánt párbajokat kell vívnunk, viszont felfedezhetjük a For Honor jóvoltából ismertté vált blokkolási mechanikát, melyben figyelnünk kell a támadás irányára, így a ritmusjáték kiegészül egy újabb elemmel. A jól időzített és pozicionált hárítás, megnyitja ellenfelünk védelmét, így ha maradt elég staminánk az ellencsapáshoz, akkor előnybe kerülünk, ezzel pedig vissza is kanyarodtunk a From Software-hez, konkrétan a Sekiro-hoz. Az ügyesen lemásolt és beépített játékmechanikák rendben is vannak, a videó alapján továbbra is izgalmas harcrendszerre, és még változatosabb összecsapásokra számíthatunk, a kérdéses pont továbbra is a hangulat. Az első reménysugarat az egyedi ellenfelek és bossharcok adják, a lézerszemű terminátorrá átalakuló, ókori stílusú szobor például nem rossz húzás. Reméljük nem ez lesz az egyetlen hasonló meglepetés.

Az alkotók ezúttal nem szeparálják el élesen az egyes területeket, és a Souls sorozathoz hasonlóan csak az ellenfelek zárják majd el előlünk a világ pontjait, így bármerre elindulhatunk, hogy meddig jutunk, az fejlettségünkön és ügyességünkön múlik. A videón látható, dús növényzettel borított terület állítólag csak egy emlékpark, de a többi pályarész ismerete nélkül egészen üdítően hatott az illúzió, pláne az előző rész kompromisszumoktól mentes ipari környezete után. Reméljük, hogy ez a változatosság az egész játékot jellemzi majd, és izgalmas, saját mesével bíró helyszíneket láthatunk. Hogy ezúttal sikerül-e megalkotni egy kevésbé steril világot, és egy valamivel emlékezetesebb történetet, az még kérdéses. Reméljük a Deck 13 is érzi, hogy a sikerük kulcsa nem csak a rideg mechanika, és a játékosok kedvéért szerződtet néhány tehetséges írót, aki lelket csempész a fémvázba.

Dani - PCX