Bár a megjelenés pár hónapot csúszik, most végre mozgásban is láthatjuk a The Sinking City-t

Egy külsõ nézetes nyomozós játék segítségével merülhetünk majd el H.P. Lovecraft horrorosztikus fantáziavilágában, és most végre többet kaptunk egy rövidke kedvcsinálónál

Korábban már írtunk a Frogwares istállójában készülõ The Sinking City-rõl, ám azóta kiderült, hogy a megjelenési dátumot márciusról júniusra csúsztatták. A hír nem kifejezetten sokkoló, hiszen az alig három hónap nem a világ vége, és reméljük a haladék elegendõ lesz egy csiszoltabb végeredményhez. Azt már az eddigi információk alapján is borítékolhattuk, hogy a játék sokkal többet kínál majd, mint a Cyanide által összedobott Call of Cthulhu, a Game Informer tagjai pedig két egész órán át tesztelhették, amibõl 15 percet meg is oszthattak a nagyérdemûvel.

A 3 perces részletekbõl álló összeállítás a játék elejébe enged betekintést, így nem kell tartanunk a komoly spoilerektõl, vagy a közel harminc órás játékidõ mélyebb részleteitõl, viszont néhány alapvetõ kérdésre azért választ adott. Fõhõsünk a cselekmény helyszínéül szolgáló massachusettsi kisvárosba tart, és természetesen már a hajóúton rémálmok gyötrik, melyekben megcsodálhat egy hatalmas csápos lényt, mielõtt a sötét mélységbe vetné magát. Ahogy magunkhoz térünk, megismerkedhetünk a lootolás alapjaival, és rápillanthatunk az inventorynkra, illetve karakterünk képességfájára is. Az információk felkutatása mellett a tárgyak gyûjtögetése is fontos lesz, mivel a Metro játékokhoz hasonlóan, itt is a lõszer lesz az elsõ számú valutánk, amit a megfelelõ alapanyagokból mi magunk is elõállíthatunk majd. Az elmondottak alapján erõs szerepjátékos vonal került a játékba, ami elsõsorban a nyomozásink sikerén keresztül gyakorol majd hatást a világra, illetve a történet alakulására. Ehhez tartozik egy skill rendszer is, amit a nagyjából megszokottnak mondható harc, életerõ és elme/nyomozás hármasra osztottak fel. 

A harcról annyit mindenképpen tudni érdemes, hogy nem ez lesz az elsõ számú feladatunk Oakmont városában, ám a rejtélyek megoldása közben egyre szürreálisabb jelenségekkel, elménket ostromló víziókkal és veszedelmes lényekkel is találkozunk. Utóbbiak ellen a kézifegyverek mellett különféle csapdákat vethetünk be, ami a harci ágon belül külön alkategóriát is képez. A képek alapján a lehelyezés gyorsaságát, a sebzést, illetve két féle robbanási módot fejleszthetünk ki, de elveszni biztosan nem fogunk a részletekben. Azt a tippet is megtenném, hogy a játék stílusa, a korszak, illetve az eddigi felvételek alapján fegyverbõl sem lesz túl sokféle, talán két féle pisztoly és puska, illetve egy gépfegyver segít majd minket a mélytengeri borzalmak hazaküldésében. Ezen felül alkalmunk lesz némi búvárkodásra is, amikor a város alatti sötét és félelmetes mélységekbe merülhetünk alá, a stílusos szkafanderhez pedig fegyverzet is dukál, ami elõször is nagyon laza, másodszor nem ígér éppen nyugodt kirándulást.



Bár Lovecraft univerzumában feltûnnek hasonló figurák, sokan talán meglepõdve tapasztalhatják, hogy az elárasztott városba érve, a helyieknek némileg más fogalmuk lesz a szokatlanról, idegenrõl vagy furcsáról. Az egyik elsõ küldetésünket ugyanis egy ember-majom hibridtõl kapjuk majd, aki valójában a város egyik tehetõs családjának feje és éppen elveszett fiát keresi. A közösséget nem csak a szõrös ábrázatú majomfik színesítik, de a vizes és nyirkos környezethez valamivel jobban illeszkedõ, viszont kevésbé barátságos tekintetû halpofák is (engem az Elder Scrolls sorozat furcsa fajait juttatta eszembe). Ennek az izolált területnek tehát meglesznek a sajátosságai és egyedi szabályai, ám ezen felül egy klasszikus 20-as évekbeli hangulatot kapunk korabeli ruhákkal, jármûvekkel, utcaképpel, amit némileg szétzilál és átrendez a rejtélyes áradás.

A küldetés felvétele után jöhet tehát a nyomozás, ami a játék gerincét, és legösszetettebb aspektusát adja. A helyszíneken nyomokat és tárgyakat vizsgálhatunk meg, és több korábbi játékhoz hasonlóan, ha eleget forgatunk egy kiválasztott darabot, kulcsfontosságú információkra bukkanhatunk. Érdemes lesz odafigyelni az alapos és körültekintõ vizsgálódásra, ugyanis karakterünk megjegyzi az új ismereteket és kiegészíti velük a nyomozati anyagot, a darabok halmazát pedig végül nekünk kell egységbe rendeznünk. A hagyományos zsarumódszereken túl természetfeletti képességeket is bevethetünk majd, melyek segítenek felidézni vagy rekonstruálni az egyes események részleteit. A néha véres, sokszor szürreális pillanatok viszont elvezetnek minket egy olyan összetevõhöz, ami jobban jellemzi Lovecraft írásait bármilyen szörnyetegnél, vagy misztikus eseménynél, ez pedig nem más mint az õrület. Fõhõsünk nem viseli jól a természetfeletti és embertelen borzalmak egyre növekvõ áradatát, így az aprólékos és átgondolt keresgélés mellett elméjének állapotát is figyelemmel kell kísérnünk.




A beszámolók szerint az elsõ néhány órában csak néhány, viszonylag lineáris felépítésû küldetés vár minket, és a beszélgetések során sincs sok válaszlehetõségünk. A fejlesztõk ígérete szerint az elõbbi tekintetében egészen biztosan tapasztalni fogjuk a változást, ugyanis a nagyjából harminc órás átlagos játékidõ alatt egyre nõni fog a kihívás, és ezzel együtt a feladataink lehetséges végkimenetelének száma is. A Sherlock Holmes játékokban jártas fejlesztõk nem hajították el a bevált módszereket, így nem kizárt, hogy egy sikeresnek vagy lezártnak vélt küldetésrõl, csak a játék egy jóval késõbbi pontján derül majd ki, hogy valójában tévúton jártunk. A bejárható terület természetesen nem vetekszik a sandbox játékokra jellemzõ hatalmas térképekkel, de a többnyire gyalogszerrel megközelíthetõ helyszínek valószínûleg így is korrekt összképet adnak majd. Az említett áradás sem csak a story kedvéért van jelen, így bizonyos városrészeket csak csónakkal közelíthetünk meg és járhatunk be, a vízben pedig idõvel mindenféle alattomos és barátságtalan lény próbál meg közelebbi ismeretséget kialakítani velünk, így jó lesz tempózni. 

Sajnos továbbra sem látható komoly fejlõdés a karaktermodellek kidolgozottsága, de legfõképpen az animációk terén, és ezt azok is megerõsítették, akik több órás játékidõt tudnak maguk mögött. A darabos és akadozó mozgás elég hangulatromboló tud lenni, bár az interakciók során látott arcmozgás közel sem olyan ijesztõ, mint amire számítottam. Reméljük, hogy a fejlesztés befejezésére szánt plusz hónapok alatt tudnak finomítani a szereplõk mozgásán, ezzel nagyban javítva a minõségérzeten. Természetesen ha a játékmenet megfelelõen összetett lesz és a történet is szolgál meglepetésekkel, talán azzal is megelégszünk ha legalább a bugokat kisöprik a megjelenés napjára. Az új megjelenési dátum tehát június 27, a The Sinking City pedig a PC mellett PS4 és Xbox One tulajdonosok számára is elérhetõ lesz.

Dani - PCX