RTX /ON - 26 perc a Control játékmenetéből

A Finn fejlesztők legújabb alkotása a Control egy természetfölötti akció-thriller, melyről korábban már írtunk. A csapat a 2001-es Max Payne-nek köszönheti hírnevét, ám a cspat azóta sem igazán tudta átlépni a saját árnyékát. A Control sok fejlődést mutat a korábbi évek munkáihoz képest, ám arról is árulkodik, hogy a korábban már látott ötleteket hasznosítja újra, legyen szó a játékmenetről, vagy akár a grafikai motorról.

Én magam nagyon kedveltem a Max Payne-t és az Alan Wake-et is, a bitang erős hangulat, és a laza akciókkal teletűzdelt játékmenet sok felejthetetlen élményt nyújtott, ám a 2016-os Quantum Break egy nagy lépés volt hátra. Technikai oldalról, számos érdekes és látványos megoldás keveredett, egy mosottas összhatással, az akciók közel sem ütöttek akkorát mint 2001-ben, az átvezetők és a filmbetétek pedig teljesen rátelepedtek a játékra, méghozzá anélkül, hogy előre figyelmeztetteék volna a közönséget: a játékot valójában egy interaktív mozi helyettesíti. De mi a helyzet a Controllal? Én nagyon lelkes voltam, mikor megjelentek az első hírek, aztán az első képek és felvételek, hiszen nagyon szeretném, ha a Remedy csapatát ismét megérdemelt elismerés övezné. A Control megjelenése közeledik, és megérkezett egy 26 perces gameplay felvétel is, ezzel együtt nő bennem (és sokan másokban) a félelem, hogy egy újrahasznosított Quantum Breaket kapunk, melyben sikerül némileg jobb arányban elosztani a valós játékidő, és az átvezetők arányát. 

Semmiképp sem attól tartok, hogy a történet lapos lenne, vagy hogy ne kapnánk néhány kellően elvont vagy izgalmas pillanatot, ami a fejlesztők, és Sam Lake írói munkásságát korábban amúgy is jellemezte. A gond ott van, hogy a srácok 2001 óta ugyanabban a komfortzónában mozognak. Az Alan Wake, egy akkoriban még relatíve újnak számító koncepciót próbált megvalósítani, ám a nyílt világú thriller ötlete elbukott, azóta pedig ez lesz a második játékuk, így kisebb csodára van szükségük, ha meg akarják ragadni a közönséget. Az újrahasznosítás gondolata önkéntelenül is gondolataink közé férkőzik, ha megtekintjük az előzetes felvételeket, vagy fejlesztői promóciós anyagokat. A grafikai motor konkrétan a legutóbb használt Northlight engine továbbfejesztett változata, ami vegyes élményeket hagyott maga után, ráadásul az akció és a lövöldözés élménye meg sem közelítette azt, amit a két Max Payne epizód hozott. A Control természetesen minkét szempontból a fejlődés jeleit mutatja, karakterünk például hosszú évek után eltanulta, a több mint húsz esztendős játékok hőseinek agilitását. A videón semmi olyat nem találunk, amit korábban ne láttunk volna, de azért szívet melengető élmény volt egy Remedy játék főszereplőjétől ilyen könnyed mozdulatokat látni. Láthatjuk, hogy jóval több ugrálós, platforming elemre számíthatunk, így már nem akadunk el egy kósza dobozban, ha ugrás közben korlátba ütközünk, képesek leszünk fellépni rá és tovább haladni, egy peremet elkapva lendületesen kapaszkodunk fel, és még a személyes favoritom, a dash funkció is elérhető, így a levegőbe ugorva, egyszer tovább szökkenhetünk.

Még a Rockstar által jegyezett Max Payne 3 öregedő nyomozójától is származik némi ihlet. Főszereplőnk Jesse Faden hasonlóan lazán sasszézik és szaladgál lövés közben, bár az ott, vagy akár a Quantum Breakben látott fedezékrendszeres mechanikát, úgy néz ki, hogy teljes egészben kukázták. Ez nyilván teljesen tudatos döntés, a Gears of War-os lomha mozgású csataszimuláció helyett, itt a speciális képességeken és a lendületes akción lesz a hangsúly, amiért szerintem senki sem neheztel. Alap készségünk a Jedi mesterek kinetikus trükkjeihez hasonlítható, ennek hála jóval nagyobb környezeti interakcióra lesz lehetőségünk, mint korábban bármikor. Kiterjedt rombolhatóságra talán nem érdemes számítani, de a némi törmeléket azért képezhetünk végre, és a gazdagon elszórt tereptárgyak nagy részét is bárkihez hozzávághatjuk. Mennyivel izgalmasabb volt ez a kétezres évek közepén, amikor a Half-Life 2 gravity gunja és a Havoc fizikai motor jóformán mindenhonnan visszaköszönt, az azt követő években. Ettől persze nem kevésbé látványos amit csinálhatunk, csak kérdés, hogy meddig lesz ez izgalmas, és elég-e a csodához. A Quantum Breakhez való hasonlítgatás még nem ért véget, a játék ugyanis továbbra is a tersmézetfeletti sci-fi vonalán mozog, hősünk tehát képes mindenféle tér- és időmanipulációs trükk bevetésére, a kaland helyszíne pedig ismét egy félig meddig titkos létesítmény, ahol sikeresen elszabadul a természetfeletti. Az, hogy ez egy pszichopata tudós megalomániás kísérletének eredménye, vagy a titkos kormányszervek ballépéséből fakadó idegen csapás, az már kevésbé lényeges.

Ami a grafikát illeti, még mindig kissé zavaros a kép. A Quantum Break-et jellemezte egyfajta fakó színvilág, és egy egy kissé mosottas összkép, ami erős kontrasztot képzett a környezet részletgazdagságával, az igényes motion capture-rel, és az elismerésre méltó látványelemekkel. A helyzet itt is hasonló, ám az összkép vegyes. A friss videoanyagon, a Control az Nvidia RTX kártyáinak sugárkövetés funkciójának támogatásával futott, ami tagadhatatlanul sokat dob az összképen. De még így is sokszor homályosnak tetszik a kép, az Alan Wake-ben annyit dicsért fény és árnyék pedig itt mintha nem lenne a játékos barátja, és az effektektől néha konkrétan alig látni valamit, ami egy akciójáték esetében minimum frusztráló. A dizájn, és az aprólékos kidolgozottság továbbra is nagy erénye a Remedy játékainak, az atmoszféra megteremtésével aligha lesz probléma, igaz, az eddigiek alapján még mindig nehéz hová tenni a látottakat. A megjelenés előtt nyilván nem fogják ellőni a meglepetéseiket, ám a 26 perc alatt átlagos lövöldözés és dobozhajigálás zajlott, a gyűjtsünk hordókat és kapcsoljuk vissza a generátort pedig inkább lelombozza az embert, mintsem felvillanyozná. A játék szerkezete valószínűleg itt is az érdekes párbeszédekben és belső monologókon nyugszik majd, ami korábban is az alkotók erősségének számított. Ha mindezt megfűszerezik kihívást nyújtó akciórészekkel, egyre nehezedő platform elemekkel, és a kapcsolók megnyomásánál trükkösebb feladatokkal, a végeredményben igazán pozitívat is csalódhatunk,. Talán minden hasonlósága ellenére pont a Quantum Break inverzét kapjuk, ami a bemutatókon rendkívül izgalmasak tűnt, ám játéknak mégis közepes volt, míg itt még nem tudjuk, hogy pontosan mi vár ránk, de talán pozitívan csalódunk. Én nagyon várom az augusztus 27-es megjelenést, és remélem, hogy sikerre viszik a projektjüket, pláne annak tudatában, hogy a Remedy visszavásárolta az Alan Wake jogait a Microsoft-tól. Ha jól alakulnak a számok, talán meglepik a rajongókat egy folytatással.

Dani - PCX