Az Epic Games aktuális ajándéka az egyik legjobb horror, és az egyik legjobb Alien játék egyszerre

Miközben a bezártságtól megfáradt világ az úgynevezett nyitást várja, az Epic Games gondolt egyet, és levezetés gyanánt ingyen kínálja az egyik legjobban sikerült horrorjátékot, melyben a szûk tereknél valami sokkal rémesebbet kell túlélnünk.

Hosszú sora van az Alien franchise köré épített alkotásoknak, melyek a mozis univerzumot átlépve könyvek, képregények és természetesen videojátékok formájában igyekeztek lehúzni újabb nyálkás szövetrétegeket a klasszikus Alien mozi legendás idegen lényérõl. Bár a szórakoztatóipar számos tekintetben maga mögött hagyta az 1979-es eredeti filmet, sokakban a mai napig ûr tátong a megkerülhetetlen klasszikus óta. Nem a sötét világûrrõl van szó, ahol senki nem hallja a fõhõs sikolyát, sokkal inkább azokra az összetevõkre, melyek olyan mélyen vájták be emlékezetünkbe ezt az erõsen korhatáros darabot. Ezek az alkotóelemek többek között a misztikum, a kiszámíthatatlanság és az izoláció által fokozott kiszolgáltatottság, melyeknek természetesen a Xenomorph néven illetett halálos idegen a kulcsfigurája. Ridley Scott kultikus és egyben világhírû filmjét már a második részben darálós akciófilmre váltották, ahogy a rejtélyes eredetû és természetû lényt hordában támadó, gyilkos rovarokká degradálták. Sajnos néhány sikerültebb pillanatot leszámítva, fõleg erre építkeztek a játékok is, amik egyre több fantáziátlan lövöldével keserítették el a Gigeri élményre (elnézést) vágyakozó rajongókat.

A savas vérû vadászok hiába hordozzák magukon a mai napig H.R. Giger rémálmokból született vizualitását, akár filmrõl, akár videojátékról van szó, éveken át csak gépágyúval kaszálható hangyabolyokat kaptunk, melyek nem csak a színvonalas forgatókönyvektõl, de jóformán a játszhatóságtól is mentesek voltak. Természetesen ezt kijelenteni talán túlzás, de tény, hogy 2013-ban az elképesztõen kiábrándítóra sikerült Colonial Marines kifejezetten méltatlan volt ehhez az izgalmas univerzumhoz, a filmes vonal pedig máig nem találja az arany középutat a teljesíthetetlen rajongói elvárások, és a stúdió által remélt bevételi számok között. Az Epic Games áruházban most ingyenesen elérhetõ Alien Isolation pont ezért egy igazi gyöngyszem, mely mindössze egy évvel a Colinial Marines buktája után akkorát ütött, hogy majdnem ki is törölte emlékezetünkbõl a zárt zsilipajtón át is arcunkba ugró Xenomorphok, illetve a vérlázítóan igénytelen akciójáték traumatizáló emlékét. Az Isolation igazi ereje ráadásul itt sem egy váratlanul zseniális történetben rejlett, sokkal inkább abban, hogy a fejlesztõk tökéletesen látták, hogy ott ez a tátongó ûr, amit hordában támadó szörnyek és gépágyús osztagok helyett, be lehet tölteni egyetlen, jól irányzott idegennel is.

Nincs online multiplayer, nincs intelligens M56-os célkövetõ gépágyú, nincsenek unalomig ismételt játékmódok, van viszont egy klasszikus lopakodós túlélõhorror, melynek fõhõsét irányítva pont annyi eszközünk van a túlélésre, mint Alan Ripley-nek volt a USCSS Nostromo kereskedelmi ûrhajón. Azért azt gyorsan tegyük hozzá, hogy annál, amit a kiadásért felelõs SEGA itt összehozott, annál teljes napfogyatkozást is gyakrabban láthatunk, a felsorolt két játék ugyanis egyaránt a japán cég neve alatt jelent meg. Annyi biztos, hogy az olykor kissé szûken mért mentési pontok között nem a plafonon felénk iramodó rémségek hulláit gyarapítjuk majd, ugyanis azzal leszünk elfoglalva, hogy nehogy túl hangosan vegyünk levegõt. Ez egy vérbeli túlélõ horror, ami érthetetlen módon eddig a pontig valamiért nem találkozott a horrorban gyökerezõ Aliennel.

A frontális ütközésbõl azonban egy feszült, izzasztó, és néha tagadhatatlanul frusztráló lopakodós kaland jött létre, melyben a fegyverhasználat csak ritkán kifizetõdõ. Mert fegyver azért akad a Sevastopol ûrállomás fedélzetén is, ám gyorsan felejtsük el, hogy a szellõzõkben bujkáló rémet, vagy akár a kevéske humanoid ellenfelet majd simán kiteríthetjük. A csavarkulcs, a késõbb nagy örömmel begyûjtött revolver, de még a lángszóró sem olyan halálosak, mint azt remélnénk, de a harcra igazán kiéhezett játékosok ezt valószínûleg hamar megtapasztalják majd. Néhány zavarodott túlélõt ugyan még lenyomunk, de amint megpillantjuk az androidok vörösen izzó szemeit, mindjárt vissza is térünk a jól bevált rejtõzködõs technikához.

Az egységes élmény fõbb faktorai között ott találjuk a jól ismert retro-futurisztikus hangulatot, melyben a zöld színt árasztó képernyõk, mechanikus kapcsolók és a ’79-es filmhez minden ízében hû környezeti elemek garantálják az idõutazást. Ezt ráadásul a többnyire szûk, statikus környezetnek köszönhetõen meggyõzõ grafikai színvonalon prezentálja, mely így 6-7 évvel a megjelenés után is elismerést érdemel. Nyilván az egész mégiscsak a túlélõs koncepción áll, vagy bukik, melyben rajtunk kívül szükség van egy jól megszerkesztett mesterséges intelligenciára is, mely talán a játék legkellemesebb, és egyben legrémisztõbb meglepetése volt. Kedvenc koponyaroppantónk úgy garázdálkodik az állomáson, ahogy azt az eredeti film fõellenfele tette, mielõtt Ripley kitessékelte a zsilipajtón. A mi feladatunk A-pontból B-pontba jutni úgy, hogy lehetõleg elkerüljük a bordánkat áthasító idegen testrészeket, ehhez pedig profi bújócskabajnokká kell képeznünk magunkat, a helyszín által kínált tereptárgyak segítségével. A feladatot a retro hangulatot, és persze a rettegést még tovább fokozó manuális mentési pontok nehezítik, nem beszélve a kötelezõ logikai feladatokról, melyek teljesítése nélkülözhetetlen lesz a továbbjutáshoz. Olykor persze azt érezhetjük, hogy az AI, vagy a leprogramozott jelenetek kitolnak velünk, de összességében mégiscsak ez a legjobb, ami az utóbbi években az Alien univerzummal, és annak rajongóival történt.

Amennyiben valamiért kihagytuk volna Ripley hadnagy hasonlóan talpraesett lányának történetét, a bõ 15 órás túlélõtúra az Epic Games Store-on egészen április 29-ig ingyen lehet a miénk.