Élet 60 Hz fölött? Miért népszerûek a gamer monitorok?

A gamer perifériák iránti kereslet féktelen növekedésnek indult, az elmúlt években azonban a monitorok fejlõdése volt a legszembetûnõbb. De mit kínál egy gamer monitor a látványosnak szánt külsõn kívül? Vajon megéri a felárat, egy hagyományos, belépõszintû kijelzõhöz képest? Mit kapunk ma a pénzünkért, és vajon tényleg szükségünk van rá? 

Az LCD technológia a 2000-es évek elején kezdte meg térhódítását, és népszerûsége rohamosan nõtt. A folyadékkristályos kijelzõk, néhány év alatt leváltották a súlyos CRT monitorokat, a gyengébb színek, és rosszabb betekintési szögek ellenére. Legnagyobb elõnyük a vibrálástól mentes kép, az alacsonyabb fogyasztás, és természetesen a képcsõ hiányában vékonyabb kialakítás. A kezdetleges panelek végül elérték határaikat, így a piacon megjelentek az újabb megoldások, mint a Hitachi által fejlesztett IPS, ami teltebb színeket, és jobb betekintési szögeket kínált, azonban elõdjét nem tüntette el a boltokból. De mit vegyen aki játszani szeretne, és miért nem elégszünk meg egy hagyományos, belépõ kategóriás modell képességeivel?

Képfrissítés, Hertz, fps.

Az utóbbi években olyan technikai részletek foglalkoztatják a felhasználókat, mint a játék alatt mérhetõ fps, és hogy hány Hz-es a kijelzõnk. Néhány évvel ezelõtt örültünk, ha szaggatásmentes képet, és stabil teljesítményt láthatunk, nem igen foglalkoztunk olyasmivel, mint a másodpercenként megjelenõ képkockák száma. Az olyan kompetitív játékok, mint a népszerû Counter-Strike, már jelen voltak az LCD feltörésekor, de a mostaninál jóval szûkebb réteg problémája volt, hogy milyen sebességet produkál a játék, és hogy milyen monitort használunk.

A mozgás illúzióját valójában egymást követõ képek sorozata kelti bennünk, és nem csak a monitorok, de a szem is pillanatképek sorozatát küldi idegrendszerünk felé. A folyamatosság érzetéhez nem kell más, mint legalább 15-20 kép másodpercenként, a mozifilmek például 24 képkocával dolgoznak. A vetített képek egy másodpercre jutó száma a képkockasebesség (frame rate), mértékegysége pedig az fps (frame per second). A videóanyagok esetén a 24 bõven elegendõ, ilyenkor jelentkezik a természetes mozgási elmosódás (motion blur), vagyis az a jelenség, amikor gyors mozgásnál agyunk nem képes feldolgozni azt a rengeteg információt, amivel a legyek összetett szeme például gond nélkül megbirkózik. Ha megállítunk egy ilyen videót, látni fogjuk, hogy a hiányzó képkockák miatt nem lesz éles a pillanatkép.

A frame rate csak eltérõ információt közvetítõ képsorozat esetén értelmezhetõ, egy fényképrõl akárhány képet megjeleníthetünk, változás híján állóképet látunk. Viszont csak azért, mert alacsony számú információ is elegendõ a mozgás érzékeléséhez, szemünk és agyunk attól még többel is megbirkózik. Lessünk csak meg egy mozifilmet, tegyünk be egy DVD-t, vagy nézzünk hagyományos TV-adást, aztán indítsunk el YouTube-on egy 60 fps-es videót, és látjuk is az eltérést. Minél több képkocka, annál finomabb, simább lesz a mozgókép. Érdekesség, hogy vannak, akiknek az érzékelési tartománya alacsonyabb, így õk valóban nem feltétlenül látnak különösebb eltérést 30 és 60 fps között.

Itt kerül a képletbe a képfrissítés, vagyis hogy a monitorba szerelt panel, hány képkocka megjelenítésére képes másodpercenként. Videokártyánk dolgozik, és teljesítményétõl függõen, minden másodpercben elküldi monitorunknak az elkészített képmennyiséget. Ez határozza meg, hogy szemünk mennyi képpel, mennyi információval dolgozhat. Azonban gépünk akár 400 frame-et is legyárthat feleslegesen, ha monitorunk ebbõl csak 60-at közvetít. 60 hertzen 16,7 ezredmásodperc telik el két képkocka elkészülte között, a képfrissítés növelése viszont a válaszidõt, és a motion blurt is csökkenti. Még egy problémára érdemes kitérni, méghozzá az úgynevezett képtörésre (screen tearing). Amennyiben a frissítés során új információt kap a monitor, elvégzi a cserét, ám a frissítés sajnos nem egyben, hanem soronként történik. Ilyenkor láthatunk olyat, hogy a kép egy csíkban megtörik, ahol az elõzõ és a friss kép találkozik. Ez játék közben idegesítõ lehet, viszont azt jelenti, hogy a monitor ilyenkor nem késlekedik, tehát azonnal reagál mozgásunkra és a történésekre. Amennyiben aktív a V-Sync, vagyis a függõleges szinkronizáció, a gép megvárja míg az új kép teljesen elkészül és egyben frissíti a képet, de így a késve érkezõ információ miatt irritáló input lagot tapasztalunk. Ezen segít az NVIDIA G-Sync, illetve az AMD FreeSync, így monitorunk elvégzi gépünk helyett a szinkronizációval járó munkát, és a képtörés az input lag megjelenése nélkül szûnik meg.

Gamer vagyok, nekem 60 Hz nem elég!

Bizony, itt kerülnek képbe (elnézést), a játékosoknak szánt monitorok, ahol a fent említett tulajdonságok kulcsfontosságú szerephez jutnak. Ha a dizájn, az anyaghasználat, vagy a magasság és dönthetõség nem elsõ számú szempontok, ma már nem kell egy havi fizetésünket rááldozni, ha 60 Hz-nél magasabb képfrissítést, és alacsony válaszidõt szeretnénk. Persze, ha ezek az igények nálunk sosem álltak fenn, az egész humbugnak tûnhet, de az online játékokban bizony komoly elõnyt nyújthatnak ezek a részletek. Aki rengeteget játszik egy adott játékkal, egészen felszabadító élményben lehet része, mikor egy általános modellrõl, gyorsabb reagálású kijelzõre vált. Ha már koncentrál az ember, miért ne profitálhatna abból, hogy gyorsabban jut el hozzá az információ, és ezáltal esélye van gyorsabban reagálni?

Az elmúlt évek eladási mutatói, és maguk a gyártók is arról számolnak be, hogy a szélsebes képfrissítést és alacsony válaszidõt kínáló, úgynevezett „gamer” kategóriás kijelzõk, hatalmas népszerûségnek örvendenek, és jelenleg is az egyik legdinamikusabban fejlõdõ ágát adják a perifériák piacának. A Samsung már vagy három éve több ívelt kijelzõt értékesít, mint sík képernyõs monitort. Ám amíg ennek a tulajdonságnak a haszna erõsen kérdéses, és többnyire csak 21:9-es képarány, illetve 30-34 hüvelykes képátló felett realizálható, a magas képfrissítésû kijelzõk elõnyei jóval nehezebben tagadhatók. Fõleg, mióta az eSport, mint önálló videojátékos kategória behatolt a közismert fogalmak közé. A 144 Hz-es monitor elé ültetett játékosok legnagyobb része egybõl érzékeli a különbséget, és ehhez még csak be se kell lépni a játékba. 120, vagy 144 Hz-en az asztalon végigsikló kurzor mozgása is olyan lágynak tûnik,hogy többet nem vágyunk hagyományos 60 Hz-es kijelzõre.

Egy darabig csak az öreg TN panel kínált megfelelõ értékeket, és még jelenleg is ez a technológia képes a legjobb sebesség elérésére, ám a színek és betekintési szög tekintetében továbbra sem tökéletes. Egy ideje már az IPS is meglépte a bûvös 144 Hz-es határt, az Asus pedig idén bemutatta 360 Hz-es, TN panellel szerelt versenymonitorát. Amikor a Gigabyte, de még a Cooler Master is gamer megjelenítõket dob piacra, láthatjuk, hogy valami megváltozott, és sejthetjük, hogy a szolidabb képességekkel bíró darabokból találnunk kell megfizethetõt. Természetesen a 60 Hz továbbra is tökéletes általános felhasználásra, ám az a játékos, aki megtapasztalja a gyorsulást, jó eséllyel függõvé válik, és nehezen tér vissza, az egyszerû irodai felszereléshez. Az Asusnál nagyon szépen fogynak a 24 és 27 colos képátló közé esõ, minimum 144 Hz-es monitorok, de már nem ritkák a 32 vagy 34 hüvelykes képátlóval bíró darabok sem, a BenQ vagy az AOC jól árazott termékei pedig még szóba sem kerültek.

TN, LCD, VA, LED?

A monitorok dobozán olvasható jelölések, sok felhasználó számára még a mai napig is ködösek, hiába van velünk az LCD technológia 1960 óta. Választás elõtt talán elég annyit tudnunk, hogy egyik technológia sem tökéletes, ám akinek eddig fogalma sem volt róla, hogy milyen eszközt használ, nem ez lesz a vízválasztó. Jelenleg mindegyik paneltípus elég fejlett ahhoz, hogy vonzó képességeivel megfelelõ felhasználói élményt nyújtson. A TN a leggyorsabb, de kissé fakó és csak szembõl nézve az igazi. Az IPS és a VA egymáshoz hasonló tulajdonságokkal bírnak, vagyis szebb színek, jobb betekintési szögek, de míg utóbbinál találjuk legjobb a kontrasztarányt, sajnos a legalacsonyabb a válaszidõt is. Természetesen egy kis utánajárással, esetleg a megfelelõ összeg megfizetésével az említett hátrányok csökkenthetõk, így könnyedén találunk megfelelõ élményt kínáló kijelzõt. Talán a TN kivételével, ami lehet akármilyen gyors, a színek és betekintési szögek már aligha lesznek jobbak. Szerencsére az adaptív szinkronizáció (AMD FreeSync), illetve az Nvidia hardveres G-Sync megoldásai, már a hagyományos kijelzõknél is megjelentek, így ezen talán már nem érdemes spórolni.

Kell ez nekem?

Hogy megéri-e gyorsabb monitorra váltani? Az attól függ, mit várunk el gépünktõl. Ha megfelelõen erõs hardverrel rendelkezünk, esetleg kisebb igényû eSport címekkel játszunk, bizonyosan élvezni fogjuk a folyékonyabb játékélményt, és a késleltetés megszûnését. Ha célunk az, hogy fussanak a játékok akár 30, de maximum 60 fps-el, egyedül a képtörés megszüntetése lehetne szempont, de azok a kijelzõk, amik az 1-30 környéki alacsony tartományban is megoldják a gondot, egyelõre még nem belépõkategóriás termékek. Annyi biztos, hogy a jövõ a gyors kijelzõké, így ha amúgy is új monitor vásárlását tervezzük, tájékozódjunk vásárlás elõtt, esetleg rendezvényeken, vagy kiállítótermekben tegyünk egy próbát a gyorsabb kijelzõkkel. Érezni fogjuk a különbséget.