Élet 60 Hz fölött? Miért népszerűek a gamer monitorok?
A gamer perifériák iránti kereslet féktelen növekedésnek indult, az elmúlt években azonban a monitorok fejlődése volt a legszembetűnőbb. De mit kínál egy gamer monitor a látványosnak szánt külsőn kívül? Vajon megéri a felárat, egy hagyományos, belépőszintű kijelzőhöz képest? Mit kapunk ma a pénzünkért, és vajon tényleg szükségünk van rá?
Az LCD technológia a 2000-es évek elején kezdte meg térhódítását, és népszerűsége rohamosan nőtt. A folyadékkristályos kijelzők, néhány év alatt leváltották a súlyos CRT monitorokat, a gyengébb színek, és rosszabb betekintési szögek ellenére. Legnagyobb előnyük a vibrálástól mentes kép, az alacsonyabb fogyasztás, és természetesen a képcső hiányában vékonyabb kialakítás. A kezdetleges panelek végül elérték határaikat, így a piacon megjelentek az újabb megoldások, mint a Hitachi által fejlesztett IPS, ami teltebb színeket, és jobb betekintési szögeket kínált, azonban elődjét nem tüntette el a boltokból. De mit vegyen aki játszani szeretne, és miért nem elégszünk meg egy hagyományos, belépő kategóriás modell képességeivel?
Képfrissítés, Hertz, fps.
Az utóbbi években olyan technikai részletek foglalkoztatják a felhasználókat, mint a játék alatt mérhető fps, és hogy hány Hz-es a kijelzőnk. Néhány évvel ezelőtt örültünk, ha szaggatásmentes képet, és stabil teljesítményt láthatunk, nem igen foglalkoztunk olyasmivel, mint a másodpercenként megjelenő képkockák száma. Az olyan kompetitív játékok, mint a népszerű Counter-Strike, már jelen voltak az LCD feltörésekor, de a mostaninál jóval szűkebb réteg problémája volt, hogy milyen sebességet produkál a játék, és hogy milyen monitort használunk.
A mozgás illúzióját valójában egymást követő képek sorozata kelti bennünk, és nem csak a monitorok, de a szem is pillanatképek sorozatát küldi idegrendszerünk felé. A folyamatosság érzetéhez nem kell más, mint legalább 15-20 kép másodpercenként, a mozifilmek például 24 képkocával dolgoznak. A vetített képek egy másodpercre jutó száma a képkockasebesség (frame rate), mértékegysége pedig az fps (frame per second). A videóanyagok esetén a 24 bőven elegendő, ilyenkor jelentkezik a természetes mozgási elmosódás (motion blur), vagyis az a jelenség, amikor gyors mozgásnál agyunk nem képes feldolgozni azt a rengeteg információt, amivel a legyek összetett szeme például gond nélkül megbirkózik. Ha megállítunk egy ilyen videót, látni fogjuk, hogy a hiányzó képkockák miatt nem lesz éles a pillanatkép.
A frame rate csak eltérő információt közvetítő képsorozat esetén értelmezhető, egy fényképről akárhány képet megjeleníthetünk, változás híján állóképet látunk. Viszont csak azért, mert alacsony számú információ is elegendő a mozgás érzékeléséhez, szemünk és agyunk attól még többel is megbirkózik. Lessünk csak meg egy mozifilmet, tegyünk be egy DVD-t, vagy nézzünk hagyományos TV-adást, aztán indítsunk el YouTube-on egy 60 fps-es videót, és látjuk is az eltérést. Minél több képkocka, annál finomabb, simább lesz a mozgókép. Érdekesség, hogy vannak, akiknek az érzékelési tartománya alacsonyabb, így ők valóban nem feltétlenül látnak különösebb eltérést 30 és 60 fps között.
Itt kerül a képletbe a képfrissítés, vagyis hogy a monitorba szerelt panel, hány képkocka megjelenítésére képes másodpercenként. Videokártyánk dolgozik, és teljesítményétől függően, minden másodpercben elküldi monitorunknak az elkészített képmennyiséget. Ez határozza meg, hogy szemünk mennyi képpel, mennyi információval dolgozhat. Azonban gépünk akár 400 frame-et is legyárthat feleslegesen, ha monitorunk ebből csak 60-at közvetít. 60 hertzen 16,7 ezredmásodperc telik el két képkocka elkészülte között, a képfrissítés növelése viszont a válaszidőt, és a motion blurt is csökkenti. Még egy problémára érdemes kitérni, méghozzá az úgynevezett képtörésre (screen tearing). Amennyiben a frissítés során új információt kap a monitor, elvégzi a cserét, ám a frissítés sajnos nem egyben, hanem soronként történik. Ilyenkor láthatunk olyat, hogy a kép egy csíkban megtörik, ahol az előző és a friss kép találkozik. Ez játék közben idegesítő lehet, viszont azt jelenti, hogy a monitor ilyenkor nem késlekedik, tehát azonnal reagál mozgásunkra és a történésekre. Amennyiben aktív a V-Sync, vagyis a függőleges szinkronizáció, a gép megvárja míg az új kép teljesen elkészül és egyben frissíti a képet, de így a késve érkező információ miatt irritáló input lagot tapasztalunk. Ezen segít az NVIDIA G-Sync, illetve az AMD FreeSync, így monitorunk elvégzi gépünk helyett a szinkronizációval járó munkát, és a képtörés az input lag megjelenése nélkül szűnik meg.
Gamer vagyok, nekem 60 Hz nem elég!
Bizony, itt kerülnek képbe (elnézést), a játékosoknak szánt monitorok, ahol a fent említett tulajdonságok kulcsfontosságú szerephez jutnak. Ha a dizájn, az anyaghasználat, vagy a magasság és dönthetőség nem első számú szempontok, ma már nem kell egy havi fizetésünket rááldozni, ha 60 Hz-nél magasabb képfrissítést, és alacsony válaszidőt szeretnénk. Persze, ha ezek az igények nálunk sosem álltak fenn, az egész humbugnak tűnhet, de az online játékokban bizony komoly előnyt nyújthatnak ezek a részletek. Aki rengeteget játszik egy adott játékkal, egészen felszabadító élményben lehet része, mikor egy általános modellről, gyorsabb reagálású kijelzőre vált. Ha már koncentrál az ember, miért ne profitálhatna abból, hogy gyorsabban jut el hozzá az információ, és ezáltal esélye van gyorsabban reagálni?
Az elmúlt évek eladási mutatói, és maguk a gyártók is arról számolnak be, hogy a szélsebes képfrissítést és alacsony válaszidőt kínáló, úgynevezett „gamer” kategóriás kijelzők, hatalmas népszerűségnek örvendenek, és jelenleg is az egyik legdinamikusabban fejlődő ágát adják a perifériák piacának. A Samsung már vagy három éve több ívelt kijelzőt értékesít, mint sík képernyős monitort. Ám amíg ennek a tulajdonságnak a haszna erősen kérdéses, és többnyire csak 21:9-es képarány, illetve 30-34 hüvelykes képátló felett realizálható, a magas képfrissítésű kijelzők előnyei jóval nehezebben tagadhatók. Főleg, mióta az eSport, mint önálló videojátékos kategória behatolt a közismert fogalmak közé. A 144 Hz-es monitor elé ültetett játékosok legnagyobb része egyből érzékeli a különbséget, és ehhez még csak be se kell lépni a játékba. 120, vagy 144 Hz-en az asztalon végigsikló kurzor mozgása is olyan lágynak tűnik,hogy többet nem vágyunk hagyományos 60 Hz-es kijelzőre.
Egy darabig csak az öreg TN panel kínált megfelelő értékeket, és még jelenleg is ez a technológia képes a legjobb sebesség elérésére, ám a színek és betekintési szög tekintetében továbbra sem tökéletes. Egy ideje már az IPS is meglépte a bűvös 144 Hz-es határt, az Asus pedig idén bemutatta 360 Hz-es, TN panellel szerelt versenymonitorát. Amikor a Gigabyte, de még a Cooler Master is gamer megjelenítőket dob piacra, láthatjuk, hogy valami megváltozott, és sejthetjük, hogy a szolidabb képességekkel bíró darabokból találnunk kell megfizethetőt. Természetesen a 60 Hz továbbra is tökéletes általános felhasználásra, ám az a játékos, aki megtapasztalja a gyorsulást, jó eséllyel függővé válik, és nehezen tér vissza, az egyszerű irodai felszereléshez. Az Asusnál nagyon szépen fogynak a 24 és 27 colos képátló közé eső, minimum 144 Hz-es monitorok, de már nem ritkák a 32 vagy 34 hüvelykes képátlóval bíró darabok sem, a BenQ vagy az AOC jól árazott termékei pedig még szóba sem kerültek.
TN, LCD, VA, LED?
A monitorok dobozán olvasható jelölések, sok felhasználó számára még a mai napig is ködösek, hiába van velünk az LCD technológia 1960 óta. Választás előtt talán elég annyit tudnunk, hogy egyik technológia sem tökéletes, ám akinek eddig fogalma sem volt róla, hogy milyen eszközt használ, nem ez lesz a vízválasztó. Jelenleg mindegyik paneltípus elég fejlett ahhoz, hogy vonzó képességeivel megfelelő felhasználói élményt nyújtson. A TN a leggyorsabb, de kissé fakó és csak szemből nézve az igazi. Az IPS és a VA egymáshoz hasonló tulajdonságokkal bírnak, vagyis szebb színek, jobb betekintési szögek, de míg utóbbinál találjuk legjobb a kontrasztarányt, sajnos a legalacsonyabb a válaszidőt is. Természetesen egy kis utánajárással, esetleg a megfelelő összeg megfizetésével az említett hátrányok csökkenthetők, így könnyedén találunk megfelelő élményt kínáló kijelzőt. Talán a TN kivételével, ami lehet akármilyen gyors, a színek és betekintési szögek már aligha lesznek jobbak. Szerencsére az adaptív szinkronizáció (AMD FreeSync), illetve az Nvidia hardveres G-Sync megoldásai, már a hagyományos kijelzőknél is megjelentek, így ezen talán már nem érdemes spórolni.
Kell ez nekem?
Hogy megéri-e gyorsabb monitorra váltani? Az attól függ, mit várunk el gépünktől. Ha megfelelően erős hardverrel rendelkezünk, esetleg kisebb igényű eSport címekkel játszunk, bizonyosan élvezni fogjuk a folyékonyabb játékélményt, és a késleltetés megszűnését. Ha célunk az, hogy fussanak a játékok akár 30, de maximum 60 fps-el, egyedül a képtörés megszüntetése lehetne szempont, de azok a kijelzők, amik az 1-30 környéki alacsony tartományban is megoldják a gondot, egyelőre még nem belépőkategóriás termékek. Annyi biztos, hogy a jövő a gyors kijelzőké, így ha amúgy is új monitor vásárlását tervezzük, tájékozódjunk vásárlás előtt, esetleg rendezvényeken, vagy kiállítótermekben tegyünk egy próbát a gyorsabb kijelzőkkel. Érezni fogjuk a különbséget.