Hogyan növeljük biztonságosan gépünk sebességét egy túlhajtott processzorral?
A túlhajtás nem nehéz, legalábbis nem olyan nehéz, mint régen volt, és nem is olyan rejtélyes, mint ahogyan azt néhányan előadják a tapasztalatlan felhasználóknak. Valószínűleg még a gép oldalát sem kell levennünk hozzá, amennyiben bebiztosítottuk magunkat megfelelő hűtéssel. Jó eséllyel már mindenünk megvan ahhoz, hogy belekóstoljunk az OC sötét praktikáiba, és néhány hertzzel többet hozzunk ki a játékgépünkből. Ha pedig minden jól megy, talán kitolhatjuk azt az időkeretet is, melynek végén szükségessé válik egy gyorsabb CPU beszerzése.
Megéri tuningolni?
Érdemes már az elején leszögezni, hogy az AMD és az Intel chipek legújabb generációi olyan közel állnak a határértékükhöz, hogy ritkán lehet belőlük sokkal többet kihozni, bár azt is láthattunk, hogy a Zen 4 és a Raptor Lake generáció azért rejthet értékes tartalékokat. Arra mindenesetre érdemes felkészülni, hogy ha végig is megyünk a legfontosabb lépéseken, nem biztos, hogy elképesztő teljesítményugrást látunk majd játékaink vagy munkafolyamataink alatt. Néhány generációval korábban a nyereség jóval nagyobbnak tűnt, és néhány 100 MHz körüli extra órajel csak arra várt, hogy végre feloldják őket.
Mi is az Overclocking, OC, tuning, avagy a túlhajtás?
Az asztali processzorok teljesítményét kétféleképpen határozzák meg: tervezési hatékonyság és órajelsebesség. A tervezési hatékonyság azt írja le, hogy egy processzor mennyi munkát képes potenciálisan elvégezni egy adott órajel alatt, és mivel ez magából az architektúrából származik, az egyetlen módja a változtatásnak az, ha egy újabb, hatékonyabb CPU-dizájnra frissítünk. A második tényező, az órajelsebesség – a CPU utasítások végrehajtásának sebessége, MHz-ben és GHz-ben mérve – az, ami a túlhajtás szerelmesei számára érdekes, mivel gyakran a gyárban meghatározott sebességeken túl is beállítható. A gyorsabb CPU-órajelsebesség több képkockát eredményezhet olyan játékokban, ahol a CPU, és nem a grafikus kártya a szűk keresztmetszet.
Bár ez a bevezető a CPU túlhajtására összpontosít, egyes grafikus kártyák túlhajtása is lehetséges, de a GPU-túlhajtásához szükséges lépéseket egy másik írásban tesszük közzé. A CPU órajelének és feszültségének növelése emelni fogja a hőtermelés mértékét is. Általánosságban elmondható, hogy a túlhajtott CPU-t mindig 85 °C alatt kell tartani, és ha lehet, még ennél is hűvösebben. Ehhez pedig megfelelő hűtési megoldásra lesz szükség: vagy egy minőségi léghűtő az alapszintű túlhajtáshoz, vagy egy folyadékhűtő a legjobb eredmények eléréséhez. Ha hagyjuk, hogy a CPU túl meleg legyen, akkor a hűtés érdekében az órajelek sebességét visszafogja, és ezzel tönkreteszi a túlhajtás lényegét. Ez potenciálisan kárt is okozhat, ha nem figyelünk rá. Viszont ne hagyjuk, hogy ez elriasszon minket. Könnyen ellenőrizhető a CPU hőmérséklete, és ha módszeresen végezzük a folyamatot, és lefuttatjuk a szükséges teszteket, a processzorunk és mi is rendben leszünk. Ennek ellenére a túlhajtás nyilvánvalóan nagyobb kockázatot jelent, mintha hozzá sem nyúlnánk, ezért legyünk körültekintők.
Mire van szükség a tuningoláshoz?
Először is negfelelő processzorra és alaplapra. Intel CPU-k esetében keressük a "K" jelölést, és használjunk "Z" lapkakészlettel rendelkező alaplapot. Például egy Intel Core i7 9700K-t egy Gigabyte Z390 Aorus Ultra alaplappal lehet túlhajtani, de azonos lapkészlet esetén nyilván más gyártók lapjai is megfelelnek a célra. Ellenőrizzük a választott hardverek specifikációit, ha nem vagyunk biztosak a dolgunkban. Az Intel X-sorozatú CPU-k és lapkakészletek szintén támogatják a túlhajtást (pl. i9-7900X és X299). Vegyük figyelembe, hogy az "Intel Turbo Boost" dinamikusan növeli az órajeleket, de ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy a processzor fel van oldva a kézi túlhajtásra, ezért ne tévesszen meg bennünket a processzor adataiban szereplő "Turbo sebességek", ha a CPU nem "K", a hagyományos túlhajtási eljárások nem fognak működni. Ezzel szemben minden AMD Ryzen processzor felkínálja a túlhajtás lehetőségét, még ha többnyire nem is nyújt akkora különbséget, mint egyes drágább Intel CPU-k.
Minőségi CPU-hűtőre. Mint említettük, a CPU hőmérsékletét 85°C alatt ajánlott tartani, ezért minőségi léghűtőt vagy folyadékhűtést kell használnunk, emellett ellenőriznünk kell, hogy a hőpaszta megfelelően van felhordva a CPU hővezető felületére. Ha már a túlhajtás előtt is hőproblémákat tapasztalunk, fontoljuk meg a hűtő eltávolítását, a régi paszta eltávolítását és újrakenését. A CPU-hűtőkkel már foglalkoztunk egy korábbi cikkünkben, mindenesetre nem árt, ha felkészülünk egy masszívabb megoldással. Bár a teljes rendszer órajelei egyetlen számmal jelennek meg, azok több, különböző sebességgel működő, egymásra épülő rendszer eredményei, és néhány kulcsfontosságú rendszerbeállítás egyszerű szorzatából származnak.
A magsebesség értéke, vagyis az alapórajel minden architektúra esetében szinte mindig csekély 100 MHz-re van beállítva. Ez azonban ne tévesszen meg senkit, mivel ez a szám csak egy képlet része, amely különböző sebességeket biztosít a legkülönbözőbb alrendszereknek, például a tárolóknak, a PCIe-csatlakozóknak és a memóriának, amelyeknek egyedi sebességigényeik vannak. Bár a rendszer alapórajelét a jobb teljesítmény érdekében felfelé lehet állítani, a PC túlhajtása nem itt kezdődik. Sok alaplapi alkatrész és az alapórajelen függő kiegészítő kártya nem túl toleráns az alternatív beállításokkal szemben, és már kisebb emelések után instabillá válik, még jóval azelőtt, hogy a feloldott processzorok elérnék teljes potenciáljukat. Az Intel a BCLK-támogatást is lezárta a modern CPU-kban, így a legtöbb esetben néhány MHz-en túl a dolog nem fog működni.
Alapok
Először kezdjük a CPU szorzójának vagy arányának emelésével. A szorzó vagy arány egy szám, amely a modern processzoroknál általában 30x-50x körül van, és az alapórajelhez viszonyítva határozza meg a processzor maximális sebességét. Például egy 100 MHz-es alapórajel 43-szoros szorzóval azt jelenti, hogy 4300 MHz-en vagy 4.3 GHz-en fut. Ezt a számot kizárólag a processzor használja, így nem befolyásolja a rendszer más részeit, amelyek működéséhez a stock (alap) vagy közel stock alapórajelre van szükség. A feloldott CPU-ban rejlő teljes potenciált úgy fedezhetjük fel, ha az arányt fokozatosan növeljük az alapértelmezettől 40x-50x közötti értékre, ami 4-5 GHz-es túlhajtott sebességet eredményez. Mivel a szorzó beállítása a túlhajtást csak a processzorra különíti el, az alapórajel-növelésnél nagyobb sebességet tud biztosítani, és mindezt minimális hibakeresés mellett teszi.
Az alapvető technika az, hogy a szorzót egyszerre csak egy kicsit (gyakran 1x-es lépésekkel) emeljük fel, majd minden alkalommal futtatjuk a stresszteszt benchmarkokat (például az AIDA64-ben találhatóakat). Ezt addig ismételgetjük, amíg a rendszer instabillá nem válik, vagy amíg a hőmérséklet nem emelkedik túl magasra. Ekkor egy-két fokozatot vegyünk vissza, amíg a rendszer ismét stabil nem lesz, és meg nem találjuk a CPU maximális alaptúlhajtását. Minden CPU más és más, így nincs olyan szám, amelyik mindenre egyformán alkalmazható. Ez az úgynevezett "szilícium lottó", a gyártás során használt szilícium ugyanis törvényszerűen eredményez minőségibb, jobb képességű, ahogy gyengébb, kevésbé potens darabokat is.
Hogyan módosítható a szorzó?
Túlhajtani az Intel Extreme Tuning Utility vagy az AMD Ryzen Master segítségével lehet, mivel mindkét eszköz sokat fejlődött az utóbbi időben. Ha tehát mindenképp kísérleteznénk az extra teljesítmény érdekében, de minél kevesebb időt szeretnénk a BIOS-ban tölteni, ezek nyújthatják a legnagyobb segítséget. A BIOS kezeli a számítógép indítását, és itt állítjuk be az órajel-szorzót, valamint a fejlettebb túlhajtáshoz szükséges egyéb beállításokat is. A BIOS-beállításokat a PC indítási képernyőjének feltűnésekor érhetjük el, általában az F2 vagy a Del billentyű lenyomásával. Ne ijedjünk meg, ha a BIOS-beállításokkal valami baj történik, és a számítógép nem indul el, fizikailag visszaállíthatjuk az alaplapot, tehát elvileg semmi sincs veszve. Az utasításokat a dokumentációban találjuk meg, de általában a CMOS törlése jumper vagy gomb használatával visszaállítja az alapbeállításokat, de a régi módszer is beválik, ha a CMOS-elemet kell eltávolítjuk néhány percre, miközben a rendszer ki van kapcsolva.
Míg a CPU-túlhajtásból származó teljesítménybónusz nagy része ezen az egyszerű kezdeti szorzóbeállításon keresztül érhető el, a haladó túlhajtók gyakran egy lépéssel tovább mennek, és 1.35-1.4 V-ra állítják a feszültséget, és talán még az alapórajelet is módosítják, hogy a potenciális teljesítmény minden egyes bitjét kipréseljék, és maximalizálják a benchmarkokban való eredményeiket, melyekkel aztán eldicsekedhetnek.
Ezekről az alapórajel- és feszültségnövelési technikákról többet megtudhat Intel CPU-túlhajtási útmutatóban, AMD CPU-túlhajtási útmutatóban és GPU-túlhajtási útmutatóban.