Hogyan növeljük biztonságosan gépünk sebességét egy túlhajtott processzorral?

A túlhajtás nem nehéz, legalábbis nem olyan nehéz, mint régen volt, és nem is olyan rejtélyes, mint ahogyan azt néhányan elõadják a tapasztalatlan felhasználóknak. Valószínûleg még a gép oldalát sem kell levennünk hozzá, amennyiben bebiztosítottuk magunkat megfelelõ hûtéssel. Jó eséllyel már mindenünk megvan ahhoz, hogy belekóstoljunk az OC sötét praktikáiba, és néhány hertzzel többet hozzunk ki a játékgépünkbõl. Ha pedig minden jól megy, talán kitolhatjuk azt az idõkeretet is, melynek végén szükségessé válik egy gyorsabb CPU beszerzése.

Megéri tuningolni?

Érdemes már az elején leszögezni, hogy az AMD és az Intel chipek legújabb generációi olyan közel állnak a határértékükhöz, hogy ritkán lehet belõlük sokkal többet kihozni, bár azt is láthattunk, hogy a Zen 4 és a Raptor Lake generáció azért rejthet értékes tartalékokat. Arra mindenesetre érdemes felkészülni, hogy ha végig is megyünk a legfontosabb lépéseken, nem biztos, hogy elképesztõ teljesítményugrást látunk majd játékaink vagy munkafolyamataink alatt. Néhány generációval korábban a nyereség jóval nagyobbnak tûnt, és néhány 100 MHz körüli extra órajel csak arra várt, hogy végre feloldják õket.

Mi is az Overclocking, OC, tuning, avagy a túlhajtás?

Az asztali processzorok teljesítményét kétféleképpen határozzák meg: tervezési hatékonyság és órajelsebesség. A tervezési hatékonyság azt írja le, hogy egy processzor mennyi munkát képes potenciálisan elvégezni egy adott órajel alatt, és mivel ez magából az architektúrából származik, az egyetlen módja a változtatásnak az, ha egy újabb, hatékonyabb CPU-dizájnra frissítünk. A második tényezõ, az órajelsebesség – a CPU utasítások végrehajtásának sebessége, MHz-ben és GHz-ben mérve – az, ami a túlhajtás szerelmesei számára érdekes, mivel gyakran a gyárban meghatározott sebességeken túl is beállítható. A gyorsabb CPU-órajelsebesség több képkockát eredményezhet olyan játékokban, ahol a CPU, és nem a grafikus kártya a szûk keresztmetszet.

Bár ez a bevezetõ a CPU túlhajtására összpontosít, egyes grafikus kártyák túlhajtása is lehetséges, de a GPU-túlhajtásához szükséges lépéseket egy másik írásban tesszük közzé. A CPU órajelének és feszültségének növelése emelni fogja a hõtermelés mértékét is. Általánosságban elmondható, hogy a túlhajtott CPU-t mindig 85 °C alatt kell tartani, és ha lehet, még ennél is hûvösebben. Ehhez pedig megfelelõ hûtési megoldásra lesz szükség: vagy egy minõségi léghûtõ az alapszintû túlhajtáshoz, vagy egy folyadékhûtõ a legjobb eredmények eléréséhez. Ha hagyjuk, hogy a CPU túl meleg legyen, akkor a hûtés érdekében az órajelek sebességét visszafogja, és ezzel tönkreteszi a túlhajtás lényegét. Ez potenciálisan kárt is okozhat, ha nem figyelünk rá. Viszont ne hagyjuk, hogy ez elriasszon minket. Könnyen ellenõrizhetõ a CPU hõmérséklete, és ha módszeresen végezzük a folyamatot, és lefuttatjuk a szükséges teszteket, a processzorunk és mi is rendben leszünk. Ennek ellenére a túlhajtás nyilvánvalóan nagyobb kockázatot jelent, mintha hozzá sem nyúlnánk, ezért legyünk körültekintõk.

Mire van szükség a tuningoláshoz?

Elõször is negfelelõ processzorra és alaplapra. Intel CPU-k esetében keressük a "K" jelölést, és használjunk "Z" lapkakészlettel rendelkezõ alaplapot. Például egy Intel Core i7 9700K-t egy Gigabyte Z390 Aorus Ultra alaplappal lehet túlhajtani, de azonos lapkészlet esetén nyilván más gyártók lapjai is megfelelnek a célra. Ellenõrizzük a választott hardverek specifikációit, ha nem vagyunk biztosak a dolgunkban. Az Intel X-sorozatú CPU-k és lapkakészletek szintén támogatják a túlhajtást (pl. i9-7900X és X299). Vegyük figyelembe, hogy az "Intel Turbo Boost" dinamikusan növeli az órajeleket, de ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy a processzor fel van oldva a kézi túlhajtásra, ezért ne tévesszen meg bennünket a processzor adataiban szereplõ "Turbo sebességek", ha a CPU nem "K", a hagyományos túlhajtási eljárások nem fognak mûködni. Ezzel szemben minden AMD Ryzen processzor felkínálja a túlhajtás lehetõségét, még ha többnyire nem is nyújt akkora különbséget, mint egyes drágább Intel CPU-k.

Minõségi CPU-hûtõre. Mint említettük, a CPU hõmérsékletét 85°C alatt ajánlott tartani, ezért minõségi léghûtõt vagy folyadékhûtést kell használnunk, emellett ellenõriznünk kell, hogy a hõpaszta megfelelõen van felhordva a CPU hõvezetõ felületére. Ha már a túlhajtás elõtt is hõproblémákat tapasztalunk, fontoljuk meg a hûtõ eltávolítását, a régi paszta eltávolítását és újrakenését. A CPU-hûtõkkel már foglalkoztunk egy korábbi cikkünkben, mindenesetre nem árt, ha felkészülünk egy masszívabb megoldással. Bár a teljes rendszer órajelei egyetlen számmal jelennek meg, azok több, különbözõ sebességgel mûködõ, egymásra épülõ rendszer eredményei, és néhány kulcsfontosságú rendszerbeállítás egyszerû szorzatából származnak.

A magsebesség értéke, vagyis az alapórajel minden architektúra esetében szinte mindig csekély 100 MHz-re van beállítva. Ez azonban ne tévesszen meg senkit, mivel ez a szám csak egy képlet része, amely különbözõ sebességeket biztosít a legkülönbözõbb alrendszereknek, például a tárolóknak, a PCIe-csatlakozóknak és a memóriának, amelyeknek egyedi sebességigényeik vannak. Bár a rendszer alapórajelét a jobb teljesítmény érdekében felfelé lehet állítani, a PC túlhajtása nem itt kezdõdik. Sok alaplapi alkatrész és az alapórajelen függõ kiegészítõ kártya nem túl toleráns az alternatív beállításokkal szemben, és már kisebb emelések után instabillá válik, még jóval azelõtt, hogy a feloldott processzorok elérnék teljes potenciáljukat. Az Intel a BCLK-támogatást is lezárta a modern CPU-kban, így a legtöbb esetben néhány MHz-en túl a dolog nem fog mûködni.

Alapok

Elõször kezdjük a CPU szorzójának vagy arányának emelésével. A szorzó vagy arány egy szám, amely a modern processzoroknál általában 30x-50x körül van, és az alapórajelhez viszonyítva határozza meg a processzor maximális sebességét. Például egy 100 MHz-es alapórajel 43-szoros szorzóval azt jelenti, hogy 4300 MHz-en vagy 4.3 GHz-en fut. Ezt a számot kizárólag a processzor használja, így nem befolyásolja a rendszer más részeit, amelyek mûködéséhez a stock (alap) vagy közel stock alapórajelre van szükség. A feloldott CPU-ban rejlõ teljes potenciált úgy fedezhetjük fel, ha az arányt fokozatosan növeljük az alapértelmezettõl 40x-50x közötti értékre, ami 4-5 GHz-es túlhajtott sebességet eredményez. Mivel a szorzó beállítása a túlhajtást csak a processzorra különíti el, az alapórajel-növelésnél nagyobb sebességet tud biztosítani, és mindezt minimális hibakeresés mellett teszi.

Az alapvetõ technika az, hogy a szorzót egyszerre csak egy kicsit (gyakran 1x-es lépésekkel) emeljük fel, majd minden alkalommal futtatjuk a stresszteszt benchmarkokat (például az AIDA64-ben találhatóakat). Ezt addig ismételgetjük, amíg a rendszer instabillá nem válik, vagy amíg a hõmérséklet nem emelkedik túl magasra. Ekkor egy-két fokozatot vegyünk vissza, amíg a rendszer ismét stabil nem lesz, és meg nem találjuk a CPU maximális alaptúlhajtását. Minden CPU más és más, így nincs olyan szám, amelyik mindenre egyformán alkalmazható. Ez az úgynevezett "szilícium lottó", a gyártás során használt szilícium ugyanis törvényszerûen eredményez minõségibb, jobb képességû, ahogy gyengébb, kevésbé potens darabokat is.

Hogyan módosítható a szorzó?

Túlhajtani az Intel Extreme Tuning Utility vagy az AMD Ryzen Master segítségével lehet, mivel mindkét eszköz sokat fejlõdött az utóbbi idõben. Ha tehát mindenképp kísérleteznénk az extra teljesítmény érdekében, de minél kevesebb idõt szeretnénk a BIOS-ban tölteni, ezek nyújthatják a legnagyobb segítséget. A BIOS kezeli a számítógép indítását, és itt állítjuk be az órajel-szorzót, valamint a fejlettebb túlhajtáshoz szükséges egyéb beállításokat is. A BIOS-beállításokat a PC indítási képernyõjének feltûnésekor érhetjük el, általában az F2 vagy a Del billentyû lenyomásával.  Ne ijedjünk meg, ha a BIOS-beállításokkal valami baj történik, és a számítógép nem indul el, fizikailag visszaállíthatjuk az alaplapot, tehát elvileg semmi sincs veszve. Az utasításokat a dokumentációban találjuk meg, de általában a CMOS törlése jumper vagy gomb használatával visszaállítja az alapbeállításokat, de a régi módszer is beválik, ha a CMOS-elemet kell eltávolítjuk néhány percre, miközben a rendszer ki van kapcsolva.

Míg a CPU-túlhajtásból származó teljesítménybónusz nagy része ezen az egyszerû kezdeti szorzóbeállításon keresztül érhetõ el, a haladó túlhajtók gyakran egy lépéssel tovább mennek, és 1.35-1.4 V-ra állítják a feszültséget, és talán még az alapórajelet is módosítják, hogy a potenciális teljesítmény minden egyes bitjét kipréseljék, és maximalizálják a benchmarkokban való eredményeiket, melyekkel aztán eldicsekedhetnek.

Ezekrõl az alapórajel- és feszültségnövelési technikákról többet megtudhat Intel CPU-túlhajtási útmutatóban, AMD CPU-túlhajtási útmutatóban és GPU-túlhajtási útmutatóban.