Összefoglaló arról, hogy mi is a SATA, és hogy mit kell tudunk róla, ha PC-s felhasználók vagyunk
A SATA (Serial Advanced Technology Attachment) az egyik legfontosabb számítógépes adattkommunikációs szabvány, elsősorban merevlemezek és SSD adattárolók számára. 2000-ben jelent meg először, megváltva a PC-s társadalmat az elöregedett PATA szalagkábelektől. Ezt 2003-ban, majd 2004-ben és 2008-ban is felülvizsgálták, így a SATA elérte a harmadik verziót, amelyet általában SATA III vagy 3.0 néven emlegetnek. Ezek a szabványok növelték a sebességet és további funkciókkal egészítették ki a gyorsabb és megbízhatóbb tárolómeghajtókat, de nem változtatták meg magának a SATA-csatlakozónak a fizikai megjelenését. A SATA III a ma leggyakrabban használt SATA-interfész, bár a bevezetése óta öt felülvizsgálat történt, nevezetesen a 3.1-től a 3.5-ig.
Hogy néz ki és hol keressük?
Számtalan olyan termék létezik, amelyet SATA-eszközként jelölnek meg, mivel ezek SATA-interfészen keresztül működnek. Más szóval a számítógépre két SATA-porton keresztül csatlakozik, az egyik a meghajtón, a másik pedig az alaplapon keresendő. Bár a SATA-csatlakozókat egyetlen portként vagy csatlakozóként írják le, a SATA valójában két portot foglal magában: az adatcsatlakozót és a tápcsatlakozót. Az előbbi a rövid, L alakú, hét tűs csatlakozó, míg az utóbbi a hosszabb, 15 tűs csatlakozó – a kettő közül a magasabb "L".
Mindkét port általában fordítva helyezik el a meghajtókon, az "L" alakú csatlakozók alja egymással szemben helyezkedik el. A hosszúságon túl a hozzájuk csatlakozó kábelek alapján lehet őket megkülönböztetni egymástól. Míg a keskeny SATA-adatkábel általában tömör műanyagból áll, amely egy lapos, egysávos kábelben végződik, addig a SATA tápcsatlakozó az adatkábelnél lényegesen szélesebb fejétől több, vékony, különböző színű és lekerekített vezetékben folytatódik. Mindkét kábel szükséges a SATA-eszközök működéséhez, és mindkettő más-más feladatot lát el. Az adatkábel biztosítja a nagysebességű kapcsolatot a számítógép többi részével, és igény szerint oda-vissza továbbítja az információkat, míg a tápkábel az, ami a meghajtónak egyáltalán áramot ad a működéshez.
SATA-generációk és kompatiblitiás
Hogy miért számít, milyen SATA-portot használunk? Ha az alaplapunk régi, akkor azért, mert 6-9 évvel ezelőtt az iparág átállt a SATA 2-ről a SATA 3-ra, ami azt jelentette, hogy bizonyos alaplapok SATA 2-es és 3-as porttal is rendelkeztek. Emiatt, ha véletlenül SATA 2-es portot használtunk, akkor a sebesség fele akkora volt, mint a SATA 3-as port esetében. Ha ilyen lapunk van, olvassuk el a kézikönyvet és győződjünk meg róla, hogy mindig a "6.0 Gb/s" feliratú SATA-portot használjuk. Ez a gyorsabb SATA 3 port. Ha nem maradt szabad SATA 3 (vagy gyakran írják: SATA III) port, akkor a "3.0 Gb/s" SATA 2 port is használható. A legtöbb mechanikus merevlemezzel nem fogunk teljesítményproblémákba ütközni, de az SSD-meghajtók sebessége a felére csökken.
A SATA-szabvány mindvégig visszafelé kompatibilis maradt, tehát a működésével nem, legfeljebb a sebességével lehet problémánk. A SATA 3 eszköz műkődik SATA 2 csatlakozóval is, amely ugyan le fogja korlátozni, le fogja felezni a csúcssebességet, de legalább használhatjuk a meghajtónkat.
Számít, hogy milyen SATA-portokat használunk?
Ha modern alaplapunk van, és nem használunk M.2 meghajtókat, akkor nem. Ha modern alaplapunk van és M.2 meghajtókat használunk, akkor talán. Ha viszont olyan alaplapot használsz, amely körülbelül 6-9 éves, akkor megint csak talán. De miről is beszélünk? Egyes alaplapok letiltanak bizonyos SATA-portokat, ha M.2 meghajtót használunk. Ez azért van, mert bizonyos SATA-portok - általában kettő – a PCIe-buszhoz csatlakoznak – ezek ugyanazon a buszon osztoznak, amelyhez egy M.2-es meghajtó csatlakozna. Ha nem tudja, mi az a PCIe-busz, képzeljük el úgy, mint egy valódi buszt, amelynek meghatározott mennyiségű hely áll rendelkezésére az utasok számára. Ha a busz elmegy egy környékre és megtelik, akkor nincs értelme elmennie máshová is, mert már úgysem férnek fel többen, így csak benzin- és időpocsékolás.
Ugyanez történik itt is. Amikor egy M.2 meghajtót csatlakoztatunk, bizonyos alaplapok előzetesen lezárnak néhány SATA-portot, mert nincs elég hely (vagy ebben az esetben sávszélesség) mindkettő számára. Az M.2 meghajtókat viszont nem zárják le, mert elsőbbséget élveznek a SATA-portokkal szemben, így ők a frekventált belvárosi csomópont, a gyéren lakott külvárosi területekkel szemben. Fontos megjegyezni, hogy nem minden alaplap ilyen, mert némelyik lehetővé teszi az összes SATA-port és az összes M.2 meghajtó használatát anélkül, hogy bármi is letiltásra kerülne. Ezek az alaplapok azonban általában a drágább fajták. A legjobb mód ennek kiderítésére – hogy az alaplap letilt-e bizonyos portokat – ismét a kézikönyv vagy a gyártó weboldalán található adatlap átnézése.
Nagyjából ezt kell keresni a legtöbb alaplap termékoldalának (műszaki) specifikációk részén:
Összefoglaló
Melyik SATA-port a leggyorsabb?
A modern alaplapoknál általában nem létezik olyan, hogy "leggyorsabb SATA-port". Bármelyik SATA-port megfelelően működik bármelyik SATA-eszközhöz.
Sorrendben kell csatlakoztatni a SATA-eszközöket?
Nem. A SATA-eszközök csatlakoztatásakor nem kell aggódni a sorrend miatt. A BIOS átnézi az összes meghajtót, és kiválasztja a megfelelő meghajtót, melyről bootolni kell. Ha több boot-meghajtója van a gépben, a BIOS-ban egyszerűen megváltoztatható a bootolási sorrend, hogy a rendszer betöltése a kívánt meghajtóról történjen.
Számít a SATA-port megváltoztatása?
Valószínűleg nem. Hacsak bizonyos SATA-portok nincsenek letiltva, mert M.2-es meghajtót használunk és nem olyan, viszonylag új alaplapunk van, amelyen csak SATA 3-as portok vannak, akkor bármilyen SATA-portra átállhatunk. Egyéb esetben ellenőrizzük a kézikönyvben, hogy a használni kívánt port nincs-e letiltva, és hogy gyors SATA 6.0 Gb/s-os portról van-e szó.
Mi a különbség a SATA 1, 2 és 3 között?
Sok apró különbség van a SATA revíziók között, aki behatóan érdeklődik az összes részlet iránt, a Wikipedia vonatkozó cikkében rengeteg adatot találhatunk a verziók közötti eltérésekről. A számunkra fontos tömören az, hogy minden egyes revízió megduplázta az előző sebességét, és a SATA 3 a jelenlegi leggyorsabb revízió. Ez persze technikailag nem helyes, mert a SATA Express gyorsabb, mint a SATA 3, de ezt már nem igazán használják a fogyasztói hardvereken, mert az M.2/NVMe szabvány felváltotta.
Melyik SATA-portot használjuk SSD-hez?
Ha modern alaplapunk van, bármelyik SATA-port megfelel az SSD-hez. Ha viszont olyan, amely megosztja a sávszélességet az M.2 foglalat és bizonyos SATA-portok között, akkor a kézikönyvben ellenőrizhetjük, hogy nem egy letiltott csatlakozótól várjuk a csodát. Régebbi alaplapokon keressük a SATA 6.0 Gb/s portot, illetve bármelyiket, amelyik szabad.
A SATA visszafelé kompatibilis?
Igen. Bármilyen SATA-eszköz használható bármilyen SATA-kompatibilis alaplappal. Korábban előfordulhatott néhány olyan eset, amikor bizonyos eszközök összekadtak egymással, de ez manapság szerencsére nem jellemző.
Minden SATA-csatlakozó egyforma?
Nagyjából minden SATA-csatlakozó, amelyet a 2.5 és 3.5 hüvelykes, fogyasztói piacra szánt eszközök csatlakoztatására használ, ugyanaz. Ez azonban nem jelenti azt, hogy minden SATA-csatlakozó egyforma. Számos különböző SATA-csatlakozó létezik, de a legtöbbjüket már elavulttá tették, vagy csak vállalati környezetben használják, így számunkra nem annyira hasznosak.
eSATA és mSATA?
A 2004-ben szabványosított eSATA (az e az external rövidítése és külsőt jelent) a SATA alternatív megoldása volt külső eszközök csatlakoztatására. Erősebb csatlakozót, hosszabb árnyékolt kábeleket és szigorúbb (de visszafelé kompatibilis) elektromos szabványokat használ. A protokoll és a logikai jelátvitel (kapcsolat/transzport rétegek és így tovább) megegyezetta belső SATA-val, volt azonban számos különbség is. Többek között eltérő csatlakozót és kábeleket használt, hogy az árnyékolatlan belső kábelek még véletlenül se legyenek használhatók. Használatához szükség volt külső tápellátásra is, míg az eSATAp egyetlen csatlakozóban egyesítette az eSATA és az USB port funkcionalitását, valamint az áramforrást. Az eSATAp 5 V és 12 V feszültséget tudott szolgáltatni. Végül szerencsénkre a jó öreg USB-s szabvány kényelmesebb és népszerűbb megoldásnak bizonyult, mely döntést az USB3 és a Tpye-C csatlakozók be is betonoztak, hiszen egy Type-C gond nélkül megbirkózik a szükséges energia biztosításával is.
Az évek során volt néhány alternatív SATA-interfész, például a 2011-ben debütált mSATA a laptop-meghajtókhoz. Ennek a technológiának a legújabb generációja az M.2 szabvány volt. Jelenleg a leggyorsabb meghajtók túlléptek az mSATA interfészen, és a nagyobb teljesítmény érdekében már a PCI Express portokat használják ki. Éppen ezért nem kell félnünk, ha a boltban SATA vagy M.2 meghajtót választunk, ezek a termékek az alaplapon lévő, azonos nevű csatlakozókkal tökéletesen fognak működni.
Ennyi az egész?
Nagyjából ezt érdemes tudni a SATA csatlakozásról és SATA eszközökről. A legfontosabb, hogy vásárlás előtt ellenőrizzük, hogy a kiválasztott meghajtó milyen szabványt használ, majd ellenőrizzük, hogy alaplapunk milyet támogat, milyen csatlakozókkal és ezekből hány darabbal rendelkezik. Megeshet például, hogy nagyon szeretnénk M.2 meghajtóra váltani öreg merevlemezeinket, de az alaplapunkon nincs elegendő foglalat, esetleg csak egy, de már az is foglalt, mondjuk a rendszermeghajtónk van benne. Alaplapunk típusa alapján könnyen megtalálhatjuk annak kézikönyvét, de végszükség esetén a gépházba hajolva is ellenőrizhetjük a portok mennyiségét.
Vásárláskor ne féljünk tanácsot kérni egy szakembertől vagy az áruház ügyfélszolgálatától, hogy mindenképp a megfelelő terméket választhassuk és véletlenül se fogyjunk ki a szabad csatlakozókból.