Földi metropoliszok helyett most egy marsi civilizáció alapjait kell megteremtenünk

Az idegen bolygók megismerésének és meghódításának vágya, már jóval azelõtt foglalkoztatta a fantáziánkat, hogy szembesültünk volna földi életterünkkel kapcsolatos száraz realitással. Bár abszurdnak tûnhet a gondolat, hogy az összes technológiai ismeretünket és vagyonunkat, sajátunk helyett inkább egy élhetetlen és távoli égitestre áldozzuk, a vízió ma talán még izgalmasabb, mint amikor a jövõ emberét még pizsamában pózoló alakokként képzeltük el. Hogy miféle kihívásra is vállalkozna az, aki megpróbálná beteljesíteni Elon Musk nagy álmát, azt a Surviving Mars most ingyen segít átélni nekünk.

A Haemimont Games neve talán nem olyan közismert, mint a Ubisofthoz hasonló nagyvállalatoké, de aki esetleg kellemes emlékeket ápol a Tropico sorozattal, valószínû tudja, hogy kifejezetten tehetséges csapatról van szó. A Paradox Interactive már egy fokkal nagyobb hal, hiszen olyan nagyszabású stratégiákban utaznak, mint a Stellaris, vagy az Europa Universalis, de õk prezentálták többek között a Cities: Skylinest és Pillars of Eternity-t is. A 2018-as termést pedig egy újabb szimulációs-építkezõs stratégiával bõvítették, melynek egyik elsõszámú fegyverténye, hogy a játszható területet valós tudományos adatok és felvételek alapján alkották meg, így az átlagember közelebb kerülhet az áhított vörös bolygóhoz, mint korábban bármikor. A legizgalmasabb azonban tényleg az, hogy a viszonylag könnyed, felfedezéssel induló utazás idõvel átcsap egy kíméletlen túlélõ-stratégiába, megmutatva, hogy mennyi mindennel kell megküzdenie a nagyravágyó emberiségnek, ha ennyire idegen terepre merészkedik.

Ha unjuk a földi gigavárosokat, de az idegen civilizációkkal való hadakozásnál egy fokkal realisztikusabb élményre vágyunk, a Surviving Mars a mi játékunk. De leginkább akkor az, ha tudomásul vesszük, hogy a cím rendkívül beszédes és elõre szól nekünk, hogy itt a rõt sziklafalakat befestõ naplemente bámulásánál jóval több dolgunk lesz. A kezdés néhány automatizált robotjármû, vagy ha úgy tetszik, akkor drón bevetésével indul, amik egyfajta elõörsként hivatottak megteremteni az emberi élet számára többé-kevésbé alkalmas körülményeket. Itt még jut idõnk felfedezni a tájat és egy kicsit elmélázni rajta, bár az eszközeink mûködését megnehezítõ por már itt is biztosít minket arról, hogy nem piknikezni fogunk. Ha eleget gyûjtögettünk és építkeztünk, végül elkészülhet az a tábor, ami képes a céltudatos humanoid telepesek fogadására.

A játék nagyszerûsége talán abban rejlik, hogy küzdelmünk az ádáz környezettel, a viszonylagos fejlettségünk ellenére is limitált lehetõségkkel zajlik majd, de éppen emiatt a sikerélmények jelentõsen felértékelõdnek. Nem a rejtett zugokból elõkúszó idegen lények rohama, vagy egy hiperfejlett civilizáció ûrflottájának visszaverése nyújt kihívást, hiszen bõven elég odafigyelni készleteink menedzselésére, az építkezések és fejlesztések megfelelõ ütemezésére, és persze puhatestû emberi erõforrásaink, akarom mondani hõs telepeseink életben tartására. A por ugyanis nem csak az érzékeny gépekre veszélyes, az emberek pedig még jóval többet igényelnek némi karbantartásnál és energiánál. Légkör van, oxigén viszont nincsen, az élelmiszer, a víz és az áram pedig a Marson továbbra sem számít szériatartozéknak. Legalábbis egyelõre, így a mi feladatunk lesz tetõ alá hozni mindezt. A tetõ alatt pedig egy szûkös építési területet biztosító dómot értünk, egy olyan burát, ami alatt az emberek is képesek életben maradni.

Bár alapvetõen mégiscsak egy városépítõs stratégiáról van szó – tehát közel sem fókuszál majd úgy a lakók és munkások ügyes-bajos dolgaira, mint mondjuk azt a Frostpunk tette –, a telepesek túlélése mégiscsak rajtunk múlik majd. Illetve a türelmünkön, és sajnos talán a szerencsénken is, és ha nem vagyunk elég tapasztaltak a hasonló mûfajú játékokban, megeshet, hogy csak órákkal késõbb jövünk rá, hogy valamit már az rég elrontottunk. Landolhattunk volna jobb területen, bizonyos dolgokat fejleszthettünk volna intenzívebben, de a lényeg az, hogy aki kizárólag instant sikerélményben utazik, akkor erre az ûrhajóra talán most ne váltson jegyet. Aki viszont szeretne saját – és persze a Föld – erejébõl felépíteni egy prosperáló marsi kolóniát, ami egy új birodalom alapja lehet, annak itt a tökéletes lehetõség. A vizualitás pedig pont annyira igényes, hogy egy sok éves PC-n is elfusson különösebb probléma nélkül, így a nagy VGA-hiány áldozatai is bátran próbálkozhatnak vele.

Aki dacolna a gyilkos vörös porral és szívesen látná, ahogy elõször borul zöldbe a marsi táj, az március 18-ig ingyen könyvtárába helyezheti a játékot, az Epic Games Store jóvoltából. Jó hír, hogy nem hivatalos magyarítás is készül a játékhoz, szóval, ha valakit az angol feliratok riasztanak el, akkor IDE kattintva arról is tájékozódhat.