fb pixel code
KATEGÓRIA
Ajánló
2019. 10. 11
Középkategóriás, mégis prémium? - Ryzen 7 2700/GTX1660Ti számítógép teszt
2019. 10. 03
Vegyes házasság - Ryzen 7 2700X/RTX2060 SUPER számítógép
2019. 09. 26
Gyilkos páros - i7-9700K/RTX 2070 SUPER számítógép teszt
2019. 09. 24
Úthenger lábujjhegyen - 9900K/2080S számítógép teszt
2019. 09. 21
A furcsa ház, az élő fegyver és a lány - Control bemutató
2019. 09. 16
Hogy szuperál? RTX 2070 vs 2070 SUPER/Ryzen 7 3700X teszt
2019. 09. 13
Pulzus rendben - Sapphire PULSE RX 5700 és RTX 2060 SUPER OC teszt
2019. 09. 05
Tuningolt Navi egyedi hűtéssel? - MSI RX5700 MECH OC és Ryzen 5 3600 teszt
2019. 09. 04
Játék vagy munka? Mindkettő! - R9 3900X vs i9-9900K teszt
2019. 08. 15
Takarékos játékos kétszázezerért? - Ryzen 5 2600/GTX 1660 számítógép
2019. 08. 14
Vízerőmű egymillióért? i9-9900K/RTX2080 számítógép
2019. 08. 12
CPU egy RTX 2080Ti-mellé? Ryzen 7 3700X és I9-9900K teszt
2019. 08. 07
Processzor egy RTX 2080Ti-mellé? Ryzen 5 3600X/i9-9900K számítógépek tesztje
2019. 08. 05
XT vagy RTX? - RX 5700XT és RTX 2070/i9-9900K számítógép teszt
2019. 08. 02
Rágógumival a Nácik ellen - Wolfenstein Youngblood játékbemutató
Tesztek
2018. 10. 25

Inside és Limbo játékajánló

Az elmúlt néhány év két közönségsikere biztosan sok olvasónak nem idegen. Ráadásul júniusban Nintendo Switchre is megjelentek, így a mobil operációs rendszerekkel együtt már az összes fő platformon elérhetők.

A bejelentett harmadik kalandról még csak egyetlen kép látott napvilágot, ám a nagy csönd ebben az esetben bizakodásra ad okot. A megjelenésig álljon itt egy rövid kis ajánló, hogy miért is várjuk izgatottan a következő epizódot.

Inside the Limbo

Az elmúlt bő tíz évben sok független fejlesztőcsapat alakult, és még több játék született. Gyakran nagy kiadók anyagi támogatását nélkülözve, ugyanakkor elvárásaik terhe nélkül. 2010-ben egy különleges alkotás, és a játékosok figyelmére méltán érdemes fejlesztőcsapat bukkant fel ezek tengeréből. Bár több díjat a polcukon tudhatnak, munkájukat elsősorban a közönség szeretete és elismerése igazolja.

Művészeti elismerés a BAFTA Games Awards díjátadón

Ez csak a felszín, de mi zajlik odabent?

A koppenhágai illetőségű Playdead stúdió 2006-ban alakult, elsősorban két lelkes fejlesztővel. Felismerve, hogy első projektjük nagy falatnak bizonyulhat, 16 főre bővülve, négy év alatt elkészítették nekünk a Limbo-t. Nem fürdőztek hosszasan a kezdeti elismerésekben, már a megjelenés pillanatában dolgozni kezdtek a következő darabon, ami 6 évnyi várakozást követően Inside néven meg is jelent.

A játékok, műfajukat tekintve 2 vagy 2.5 dimenziós puzzle-platformerek, vagyis karakterünket oldalról figyelve haladhatunk előre, miközben egyre komolyabb fejtörést okozó logikai és ritmusfeladatokat kell megoldanunk. Nem egyszer kombinálják is ezeket az elemeket, nehogy könnyű dolgunk legyen. Valóban komoly, ügyességünket próbára tevő, de nem megoldhatatlan kihívást állítanak elénk.

Semmi új?

A számtalan érdekesség és különleges ötlet, jó ízléssel és arányérzékkel megmunkált elegye egy végtelenül letisztult és minimalista játékot alkot.
Az első kulcsszó az atmoszféra.
A végtelen sok, neonszínes és VHS ízű, retro hullámon lovagló indie játék, vagy a másodpercekre jutó hatásvadász robbanást és akciót csúcsra járató nagyköltségvetésű cím között, üdítően hatnak az amúgy nyomasztó és barátságtalan világok, ahová elkalauzoltak minket. Ám a visszafogottságért nem csak a stílus és a játékmenet, de a szándékosan szűken mért történet is felelős.

IN MEDIAS RES

Második kulcsszó, a narratíva. Nem látunk végtelenbe nyúló stúdió és brand logókat, egyik videokártya gyártó sem szólít fel bennünket, hogy velük jobban járunk. Elmarad továbbá az idegtépő tutorial, ahol elvileg irányt mutatnak, hogy mit is vár tőlünk a játék, de néha még azelőtt elegünk lesz, mielőtt a valódi kaland elkezdődne. Sőt látványosra animált intro videó se próbál megágyazni az élménynek, kész helyzet elé állítva a játékosokat.


Az indítást követő rövid töltés után egyszerűen a pályán találjuk magunkat. A készítők ránk bízzák, mit és mennyit fogunk fel a játékból, nem traktálnak sótlan banalitásokkal, nem tárnak elénk epikusnak szánt, de ezerszer látott mesét a hősről, akinek sorsa a győzelem.


Nincs tehát egy tipikus ív, ahol a kezdeti lendületből kiszámíthatnánk, hogy hová érkezünk majd. Inkább egy folyóra emlékeztetnek, ahol a sodrás erősségétől függően néha a víz felszínén lavírozunk, máskor alámerülve igyekszünk megtartani fókuszunkat, hogy újra levegőhöz juthassunk.

Nincs story?

A Playdead alkotásainak egyénisége van. Legalább annyira ingerli az egyén tudatalattiját, amennyire foglalkozik a társadalom kollektív tudattalanjával.
Mindkét játék ismeretében pedig elénk tárulhat egy tudatos fejlesztői szándék.
A Limbo minimalista megközelítését az Inside megtartja, és új szintre is emeli.

Szó szerint is több dimenziós játék lett, hiszen nem csak a történetmesélést tekintve kaptak nagyobb teret a háttérben zajló események. Mintha csak pimaszan viccelődne velünk a Playdead azzal, hogy szemmel is látható mélységet adott az új produktumához, mikor a megoldandó feladatokhoz új megközelítést vár el a játékosoktól, szorosan összekötve a felszínt a háttérben zajló eseményekkel.


Amikor a fejlesztők szándékáról beszélek, akkor többek között a rétegelt és kimunkált cselekményre gondolok.
2010-ben egy 6-8 éves kisfiút kísértünk át egy elvont dimenzión, ahol jóformán a magány volt az egyetlen útitársunk, míg 2016-ban egy tizenéves sráccal osztozhatunk az indokolt paranoián, hacsak nem futunk el mi magunk a nyomasztó események elől.
És tényleg üldöznek.


Szinte már az első percekben rohannunk kell az életünkért, és egy apró figyelmetlenség vagy a koncentráció hiánya, gyors és kegyetlen halálunkhoz vezet. Sőt, adott esetben néhány logikai feladat közben sem hagyja, hogy nyugodtan szöszmötöljünk a megoldással, nyomás alatt kell teljesítenünk.
Nem elégszik meg a ránk telepedő atmoszférával. Időről időre erős feszültséget teremt, groteszk és furcsa eseményekkel bővíti az ismereteinket erről a fura világról.

És bár nem vádolhatjuk azzal, hogy szájbarágós lenne, azért kapunk támpontokat, beszél hozzánk a játék.
Olyan témát választott, ami hosszú ideje foglalkoztatja az emberiséget, legyen a tárgyalás eszköze az irodalom, film vagy éppen a videojáték. Ahogy a modern technológia egyre nagyobb teret hódít, árnyalódnak a régi kérdések is.
Hatalom? Kontroll? Szabadság? Hol vannak a határok? Mit tehet az egyén önmagáért, és tehet-e egyáltalán bármit a tömegekért? Számtalan kérdés, amire nehéz egyértelmű választ találni. Ám ha elragad a játék hangulata, akkor még több felvetésünk támadhat, miközben azt találgatjuk, hogy vajon hová is tartunk.

Sok beszédnek, sok az alja

Nincsen beszéd a játékban. Mindenért a történések, a látvány és a hangok hármasa felel. Az aprólékos munkának köszönhetően nehéz kötekedni a végeredménnyel.
Környezetünkben minden felületnek más hangja van és eltérő módon csengenek egy szűk folyosón, hangárban, vagy épp egy vízzel körülvett területen. A zenei betétek ugyan gyakrabban úsznak be, mint azt a Limbo-ban tették, de hasonló megfontoltsággal válnak a nagy egész részévé.
Az irányítás is a megismert elveken nyugszik: iránygombok, ugrás és még egy, hogy a tárgyakat, platformokat, kapcsolókat megragadhassuk. Mindezt ügyesen a játékhoz igazított mechanikák és fizika segíti. Egy kudarcba fulladt próbálkozásnál mindig csak magunkat okolhatjuk.

Adott tehát a visszafogott, minimalizmusában letisztult vizualitás; a kézenfekvő irányításához mérten nagy kihívást nyújtó feladatok; gyártelepek, ipari létesítmények, kietlennek ható szabadtéri tájak és magára hagyott épületek.
A Limbo esetében az elrendezés kopár és nehezen beazonosítható helyszíneivel, inkább a pokol előszobáját lefestő díszlet lehetne. Az Inside egy sokkal kézzelfoghatóbb, sajátunkra illeszthető világot mutat, időben is közelebb korunkhoz, emberekkel a háttérben. Egy több világégést és ki tudja hány politikai rendszert megélt univerzum, ahol a szabályok nem egyértelműek.
Így a végére érve, már nem is olyan meglepő, hogy minden szürreális és abszurd pillanatával együtt válik megragadhatóbbá és azonosulhatóbbá elődjénél.

Ha könnyed, felszínes szórakozásra vágysz, nem feltétlen itt kell keresgélned. Ha egy-egy nagyjából 5-6 órás kihívást, egyedi hangulatot és egyre mélyülő hátteret kínáló játék ígérete megnyerően hangzik, akkor viszont jó helyen jársz.

Mi lesz a vacsora?

Nem éppen könnyű, de annál ízletesebb reggeli fogás a Limbo, az Inside pedig jól megfőzve és új ízekkel bővítetve keveri az alapanyagokat. De mi lesz a főfogás? Azt sejthetjük, hogy a könnyed nassolás szóba sem jöhet. Bár az egyetlen hivatalos kép még nem sok támpontot ad, étvágygerjesztéshez elég. Várjuk szeretettel.

Tesztek
Középkategóriás, mégis prémium? - Ryzen 7 2700/GTX1660Ti számítógép teszt
Középkategóriás, mégis prémium? Egy számítógép összeállítása előtt meg kell hoznunk néhány kényes döntést, hiszen az adott anyagi keretből, ízléséhez mérten mindenki máshogy gazdálkodna. A most bemutatott rendelés tárgya, egy jól kiegyensúlyozott darab, hiszen a vásárló hajlandó volt lemondani némi grafikai teljesítményről, az alkatrészek minőségénél azonban magasra tette a lécet. A 400 000 Ft körüli összeállításba, egy második generációs Ryzen processzor, és egy Turing architektúrával felfrissített GTX videokártya került, továbbá látványos szerephez jutott az ASUS, és a játékosokat megcélzó TUF GAMING széria is.  ASUS TUF Gaming GT501 Kezdésnek mindjárt itt a gépház, ami egy kifejezetten impozáns, és egyedi megoldásokkal felvértezett darab, méghozzá az ASUS műhelyéből. A gyártó közismert a játékosoknak szánt termékeiről, ám eddig ha házat kerestünk, nem feltétlenül rájuk gondoltunk. Első pillantásra az összhatás ismerősnek hat, aztán gyanakodni kezdünk, hogy az ASUS-nál kedvelik a Cooler Master házak formavilágát, és talán kölcsön is vettek néhány ötletet. Aztán mikor felfedezzük, hogy egyes Cooler Master termékek szintén TUF GAMING néven kaphatók, bizonyságot nyerünk a két cég együttműködéséről. A GT501 a felső kategória megalkuvástól mentes szörnyetege. 251 x 545 x 552mm-es méreteivel, és több mint tíz kilós súlyával tehát nem éppen a kompakt PC-re vágyók barátja, sokkal inkább azoké, akik tágas belső teret és kiváló szellőzést keresnek rendszerük szá
Vegyes házasság - Ryzen 7 2700X/RTX2060 SUPER számítógép
Mondhatnánk, hogy a Zen architektúra debütálása óta a vásárlók szép lassan megbarátkoztak az AMD új termékeivel, ám igazság szerint erre nem igazán volt szükség. A Ryzen 2000 és 3000 processzoraik felbukkanásuk óta töretlenül népszerűek, és egyre gyakoribbak a vegyes konfigurációk is, amikor a jó át-teljesítmény arányú AMD CPU mellé NVIDIA videokártya kerül. Aktuális összeállításunk is egy vegyes házasság, a 8 magos AMD mellé ugyanis egy RTX2060 SUPER-t szemelt ki a vásárló. Cooler Master MCB-NR600-KG5N-S00 NR600 Ez a kellemes megjelenésű és megfizethető midi torony, idén hagyta el a Cooler Master műhelyét. Az NR sorozat, az időtlenül népszerű minimalista dizájnt hordozza, miközben igazodik a folyamatosan változó felhasználói elvárásokhoz, ugyanakkor megtartja a legfontosabb jellemzőt, a megfelelő szellőzést. A tízezres belépő mezőny helyett a húszezres kategóriában találjuk, ám ezzel a kis ugrással érezhető a jobb anyaghasználat. A fém elemek mindegyike acél, az oldallap edzett üveg, és a műanyag elemek sem az igénytelen sorjás darabok, az összhatás így az igényes vásárlók számára, a megbízhatóság érzetét kelti. Az üveglapon át láthatjuk a gyakran alkalmazott takaróelemet, amely az alulra szerelhető tápegységnek és a merevlemezeknek külön kamrát alakít ki, így a tobzódó kábelek nem zavarják majd sem a szemünket, sem a szellőzést. A 478 x 209 x 473 mm-es dimenziókkal rendelkező ház ATX szabványig bezárólag fogad alaplapot, tárhelyből pedig maximum négy 3.5”, illet
Gyilkos páros - i7-9700K/RTX 2070 SUPER számítógép teszt
Hogy egy kicsit ellensúlyozzuk az utóbbi hetek AMD-s uralmát, ismét egy egy Intel/Nvidia párosítást mutatunk be. A vásárló játékra szánt összeállítása nem a végleteket célozza, de azért a belépőszinttől is elég messze van, hiszen a félmilliós határt rendesen átlépte. Legutóbbi tesztünk után visszalépünk egyet-egyet, így az Intel részéről egy i7-9700K hozza a nyolc magos szörny szerepét, a videokárta pedig ismét egy felső kategóriás NVIDIA, méghozzá egy RTX 2070 SUPER. ZALMAN Z11 NEO A Zalman hosszú ideje van a piacon, és leginkább processzorhűtőivel szerzett nevet magának, ám az elmúlt években bőségesen szállított más kiegészítőket is, melyekből gépházaikkal találkozhatunk a leggyakrabban. A márka megítélése elég vegyes, bár tagadhatatlanul népszerűnek számítanak, a megfizethető megoldást keresők körében. A Z11 Neo egy igazán érdekes darabja a gyártó kínálatának, ugyanis kevésbé jellemzik az olcsóbb modellekre jellemző negatívumok, és néhány egészen kellemes tulajdonsággal is bír. Az összeszerelési minőség például korrekt, és az anyaghasználat sem rossz, bár a prémiumtól azért még elég messze járunk. A futurisztikus, kissé bumfordi dizájn egy egészen tágas és jól alakítható belső teret takar, ráadásul a hűtési képességei sem rosszak, melyeket három előre szerelt 120mm-es ventilátor is támogat. Hátul egy, az előlap mögött két 120mm-es, felül két 120 vagy 140mm-es ventilátor fér el, a gyártó pedig mindhárom helyre szerelt egy-egy 120mm-es LED-es változatot. A maximalisták a
PCX 2006-2019.
Kapcsolat: pcx@pcx.hu
Az oldal tetejére 0 Kedvenceim 0 Összehasonlítás Belépés 0 A kosár üres