A ma ismert internet még nem is létezett, de az elsõ e-mail már útra kelt

E-mail? Milyen archaikus, milyen retro. A digitális kommunikáció ma már elválaszthatatlan része a mindennapjainknak, és még ha abszurd is elképzelni, hogy manapság gyors üzenetváltás helyett egyenként megcímzett leveleket küldözgessünk és nyitogassunk meg, az e-mail szerepe a múlt és a jelen szempontjából is kiemelt fontossággal bír. Egyfelõl megnyitotta a kaput a globális kommunikáció új korszaka elõtt, másrészt úgy ágyazta be magát a mindennapokba, hogy nincs az a közösségi platform, ami elvehetné jelentõségét. Az elektronikus levél idén 50 éves.

50 éves, legalábbis így szeretünk emlékezni rá, és az öt éve elhunyt Ray Tomlisonra, aki úgy él az emlékezetünkben, mint az elsõ e-mail továbbítója. Az elektronikus formában küldött üzenetek ugyanis egy szûkebb kör számára már évek óta bevett módszernek számítottak, a programozás nagy alakjaként is ismert tudós azonban szerette volna kiszélesíteni a hálót, és lefedni vele az egész világot. Aktuális munkáját a híres ARPANET-en, az internet elõdjeként ismert egyetemek között kialakított hálózaton végezte, melynek létrehozásában maga is jelentõs szerepet vállalt. Ötletének elsõdleges célja az volt, hogy ne csak ugyanannak a gépnek a felhasználói üzenhessenek egymásnak, így belekezdett egy saját üzenetküldõ rendszer megalkotásába. Hogy mûködhessen a dolog távolabbi földrajzi pontokon mûködõ gépek között is, a felhasználók postafiókjára mutató nevet és a számítógép nevét egy rég funkcióját vesztett szimbólummal választotta el. Ez volt a @, mely az Internet és az általa meghatározott modern kor egyik legismertebb szimbóluma lett.

„Az ARPANET még nagyon fiatal volt, és megoldható problémák után kutatott. Volt egy kísérleti fájl-átviteli protokollom, de az igazi még csak készült. Nem akartam arra várni, ezért írtam egy egyszerût és kicsit saját használatra, aztán ezt ragasztottam az SNDMSG programhoz, hogy elküldhessem a postafiók fájlt egy másik számítógépre, ahol a vevõ postaládája volt. Bizonyos értelemben ez volt az elsõ hálózati e-mail” – olvashatjuk Tomlison szavait a The Verge 2012-es interjújában. A jelentõs eseményre valamikor 1971 utolsó hónapjaiban került sor, a világ elsõ e-mail címe pedig a TOMLINSON@BBN-TENEX volt, de hogy pontosan mi is szerepelt a próbalevélben, arra az évek távlatából már maga a küldõ is csak ködösen emlékezett. Az üzenet szövege a legenda szerint olyasmi volt, hogy QWERTYUIOP, ami nagyjából annyit tesz, hogy „unatkozom”, de olvashatunk a kevésbõ frappáns „TESTING 1 2 3 4” üzenetrõl is. De ha megvolt az elsõ e-mail cím, akkor mi volt a második? Tomlison beszámolója szerint a küldõ címét nem muszáj megadni ahhoz, hogy a levél célba találjon, mindenesetre õ megadta, a fogadó cím pedig ugyanaz volt, mint a küldõ, tehát a levelet saját magának címezte, méghozzá sikerrel.

Az újdonsághoz Magyarország valamikor a 80-as évek második felében csatlakozott, ám mivel a nyugati berendezések ekkor tiltólistán voltak, minden az átszivárgó technológiai információkon és a magyar szakemberek odaadásán múlt. Miután némi trükközés árán itthon is épült egyetemi hálózat, 1986-ban elkészülhetett az alapjaitól kezdve teljesen saját fejlesztésû levelezõ rendszer is, az ELLA (Elektronikus Levelezõ Automata). Kezdetben csak a magyar X.25-ös hálózat gépei kommunikálhattak, de idõvel csatlakoztunk a nemzetközi levelezéshez, elérve a TCP/IP, EARN és UCP rendszereket is. A felhasználó gépén futó kliensprogram Háy Borbála munkáját dicséri, míg a szerver Lukács Katalin és Détári György közös munkája. Az ELLA olyan, akkoriban extrának számító funkciókat is tudott, mint egy mûködõ menürendszer, teljesen magyar nyelven; a magyar ékezetes betûk támogatása; Alias-alapú címzés (elég volt a címzett valódi, ékezetes nevét használni) és így tovább. Egyik különlegessége, hogy még belsõ tudakozót is kapott, így kikereshetõ volt, hogy kik rendelkeznek saját ELLA postafiókkal. Az ELLA keresztséget amúgy egy Bella nevû hölgy inspirálta, aki a SZTAKI-nál (Számítástechnikai és Automatizálási Kutatóintézet) az intézeten belüli levelek szétosztásáért felelt.

És most itt vagyunk, 2021-ben és nem is sejtjük, hogy hány e-mailt küldenek egy nap? Dehogynem sejtjük, többek között elég felnézni a statista.com-ra, ahol láthatjuk, hogy a 4.147 milliárd felhasználó közel 320 milliárd levelet küld és fogad egyetlen nap alatt, és ez a szám nem, hogy csökken, de valójában folyamatosan növekszik. Az elõrejelzések szerint 2025-ben a napi levelezésekkel összehozhatunk akár 376.4 milliárdot is (376.400.000.000), és aki szeretné, nyugodtan szorozza be 365-tel, hogy lássa, hány nullát kap az év végére. A folyamatosan érkezõ friss felhasználók, a fejlõdõ országokban kiépülõ hálózatok és az egyre könnyebben megfizethetõ okostelefonok újabb milliókkal növelik ezt a bázist, minden egyes évben.

Az e-mail tehát velünk van, és még sokáig velünk is marad, gondoljunk csak a hivatalos, illetve céges levelezésre; a Google egyik alapszolgáltatására, a Gmail-re és az ezzel elérhetõ ingyenes felhõs tárhelyre; vagy akár a Facebookra, hiszen még a Messenger sem használható egy e-mail címes regisztráció nélkül.

Egyéb források és illusztrációk: vice.com, guinnessworldrecords.com, wallpaperaccess.com, wesecureapp.com