Egyre mérgesebbek a HP Instant Ink szolgáltatás elõfizetõi, ha nem fizetnek, a nyomtató nem nyomtat tovább

A Hewlett-Packard nem egy csekély múlttal rendelkezõ IT vállalat, hiszen 1930-as alapítása óta a hardveripar egyik, ha nem a legnagyobb szereplõjévé nõtte ki magát, mely az ipari szerverektõl, a fényképészeti eszközökön át, a nyomdai kellékekig, azon belül is a nyomtatók széles spektrumáig kínál magas minõségû termékeket. A multinacionális cégóriás végül 2015-ben kettévált, az átlag felhasználók pedig azóta HP (HP Inc.) néven találkozhatnak vele, hiszen ez a szárny foglalkozik többek között az otthoni számítógépekkel, kompakt fényképezõkkel, és persze a népszerû HP nyomtatók forgalmazásával. Ám mint minden globális multicég, a HP sem mentes a méretes botrányoktól, melyek között nem csak a milliárdos felvásárlások, és hasonló kevésbé megfogható esetek megtalálhatók, de bõséggel akadnak a termékeiket, és az ügyfelekkel való bánásmódot megörökítõ hírek is. Most pedig erõsen érik a következõ botrány, mely ezúttal is a nyomtatóikat használó vásárlókat kergeti az õrületbe.

Korábban

Ha esetleg sosem birtokoltunk HP nyomtatót, a hírekben akkor is találkozhattunk a „tervezett elavulás” közkeletû fogalmával, mely a gyártó kapcsán nem egyszer bukkant fel az elmúlt években. 2016-ban például váratlanul egyszerre tagadták meg a nyomtatást azok az eszközök, melyekben utángyártott festékpatron dolgozott, az eredeti gyári példányok helyett. A HP elõször a nem hivatalos kiegészítõk hibájára fogta a jelenséget, majd nem sokkal késõbb egy félresikerült firmware-frissítést nevezett meg, a világ számos pontján egyszerre fellépõ „hiba” okaként. A gond csak az volt, hogy azok a nyomtatók is abban az idõszakban tagadták meg a nyomtatást, melyek korábban gond nélkül dolgoztak utángyártott patronnal, ráadásul sosem voltak internetre kötve, tehát nem is fogadhattak kéretlen szoftverfrissítést. Ez a jelenség persze nem a HP konyhájából érkezett, korábban például a Canon is élt hasonló megoldással, amivel nyilván a gyári patronok eladását igyekeztek megtolni, hiszen a legtöbb esetben nem a készülék, hanem az extra festékkazetták eladásai szállítják a bevételeket. A jelenséghez hozzá tartozik, hogy sok esetben a gyári patron még közel sem fogyott ki, mindössze a beépített chip elõre beállított számlálója jelezte a rendszernek, hogy ideje megállni, és utánpótlás vásárlására kényszeríteni a felhasználót.

Instant Ink., avagy fizess amennyit nyomtatsz

A gyártó már évek óta, nagyjából 2015 óta biztosít egy havidíjas, de sokkal inkább egy elõfizetéses modellt, ami lényegében a boltban borsos áron kínált gyári festékpatronok beszerzését, a nyomtatott oldalak után történõ fizetéssel cseréli fel. Ez sokak számára vált igen vonzóvá, mivel az elõfizetõk így saját igényeikhez szabhatták havi költségeiket, és sok esetben valóban jobban jöttek ki anyagilag, mintha szatyorszám hordták volna haza a patronokat. A HP ráadásul megfejelte mindezt egy háztól házig szolgáltatással, a gyártó ügyesen még az elõtt automatikusan küldte az utánpótlást, hogy kifogytunk volna, az elhasznált patront pedig visszavette, így letudva az újrahasznosítás kérdését is. Ha feltekintünk a HP oldalára, láthatjuk, hogy havi 15 nyomtatott oldaltól egészen 700 lapig kínálnak csomagokat, mely egy dollártól mindössze 25 dollárig terjedõ csomagokat jelent, de nagyobb igényû ügyfelek folyamodhatnak egyedi ajánlatért is. Mindez nem is hangzik rosszul, de akkor ugyan hol lehet a bökkenõ?

2020, ha nem fizetsz, instant letiltják a nyomtatást

A HP valószínûleg már megunta a bevált praktikákat, és új, kényelmes megoldást vezetett be, ezúttal az Instant Ink szolgáltatás feliratkozóival szemben, a rendszer ugyanis nem minden esetben olyan rugalmas, mint azt a reklámfelület sejteti. Néhány éve már elkezdtek felbukkanni a különbözõ cikkek és fórumbejegyzések, melyek azt tárgyalták, hogy a szolgáltatás lemondói a továbbiakban nem tudták használni a nyomtatójukat, de jobb esetben csak az Instant Ink. patronnal feltöltött gépek mondták fel a szolgálatot. A közhangulatot már jó ideje megfertõzte az a gondolat, hogy a digitalizáció még az olyan kézzel fogható dolgok felett is átvette az uralmat, mint egy tintával és papírral dolgozó nyomtató, hiszen lényegében a gyártó rendelkezik felette, és õ szabja meg, hogy mit és mikor nyomtathatunk, vagy épp nem nyomtathatunk az általunk megvásárolt eszközön. Az elõfizetésben meghatározott nyomtatható oldalszám például nem halmozódik fel, így abban az esetben, ha az elõre kifizetett 700-ból csak 30-at nyomtattunk ki, a megmaradt keretnek csak egy töredékét vihetjük át a következõ hónapra, így az elsõre takarékosnak tûnõ megoldás áthajlik szimpla lehúzásba.

A festék nem tûnt el, a papír nem fogyott el, az elõfizetés érvényes, de a feltételek alapján mégsem vagyunk jogosultak azok szabad felhasználására. A gyakorlat azt mutatja, hogy az ígéretesen csengõ „ingyen tinta egy életre” csomagot nem érdemes komolyan venni, hiszen semmi sincs ingyen. A vállalat a napokban egy e-mailt küldött az Instant Ink. elõfizetõinek, mely arról ad tájékoztatást, hogy az ingyenes alapszolgáltatást december 26-án felváltja az 1 dolláros csomag, ha pedig többre vágynak, bármikor válthatnak valamely drágább csomagra. A másik gond az, hogy amennyiben nem kívánunk fizetni, esetleg lemondjuk a meglévõ elõfizetést, a HP távolról letiltja az eszközt, így az egyszerûen nem nyomtat tovább. Szerencsére azért a nyomtató nem fogja automatikusan megsemmisíteni önmagát, így tovább használhatjuk, amennyiben beszerzünk egy harmadik féltõl származó, vagyis utángyártott patront, mely a félrevezetõ információkkal ellentétbe nem károsítja a gépünket. Mindenesetre ez legalábbis megkérdõjelezhetõ bánásmód, fõleg egy ilyen neves cég részérõl, persze jóval kevésbé meglepõ, mintja egy új cég próbálná ilyen módszerekkel megkedveltetni magát, a végeredmény ott garanált és azonnali bukás lenne. De felvetõdik az a kérdés is, hogy meddig tart, míg az okoshûtõk végül megtagadják, hogy hozzáférjünk az élelmiszerhez; míg a porszívónk megszabja, hogy hány percig enged magas fordulatszámon takarítani, vagy mikor dönt úgy a bojler, hogy mára eleget locsoltuk magunkat, és így tovább. Már nem egy elemzést találunk a témában, és azok között is jó néhány akad, ami határozottan eltanácsolja a gyanútlan érdeklõdõket és azt javasolja, hogy havi párszáz forint megtakarításának reményében inkább ne adjuk el a szabadságunkat, még akkor sem, ha azt jelen esetben a családi fotók, vagy épp egy fontos tárgyalási iratanyag szimbolizálja.

A disztópia kifejezés sokak számára erõs túlzásnak és talán sci-fi ízûnek tûnhet, de tény, hogy néhány éve még, a valóság talaján állva, ehhez hasonlót elképzelni sem tudtunk volna. Ha nem tudtuk, hogy mi várhat még ránk a 2020-as évben, akkor itt jön a HP és 20-ra (2020-ra) is lazán lapot húz, de nem kizárt, hogy a felhasználók idõvel megpróbálják felborítani a játékasztalt.  A hír igen friss, az elõfizetõk panaszai pedig még nem érték el azt az ingerküszöböt, hogy a HP hivatalos reakciót közöljön. Azt ugyanakkor muszáj leszögetni, hogy ez egy elõfizetéses modell, az elõfizetõnek pedig vállalnia kell ak övetkezményeket, tehát a HP vaójában semmi törvénybe ütközõt nem tesz, mindössze él a szerzõdésben megszabott lehetõségeivel. Ha HP készülékünk van, és esetleg attól félünk, hogy pont akkor áll meg, amikor éppen szükségünk van rá, egyszerûen válasszunk más megoldást, például legyen kéznél hagyományos, régimódi tintapatron.
 

Forrás: hp.com, eff.org, news.softpedia.com