Az öreg merevlemezekre kevésbé számíthatunk, ha a meghibásodásról van szó

Az SSD-k bevezetése megváltás volt a PC-s felhasználóknak és egy ideje már bárkinek, aki korábban valamilyen merevlemezes háttértárral mûködõ eszközt használt. A mozgóalkatrész nélküli adattároló legnagyobb elõnye az elképesztõ sebességkülönbség volt, ám ahogy ez az újdonságok esetében lenni szokott, még nem vehette át azonnal a lemezes meghajtók helyét. Kezdetben az alacsony kapacitású modellek is drágák voltak, élettartamukat, illetve írástûrési képességeiket tekintve pedig ég és föld volt a különbség, az öregebb technika javára. De vajon melyik eszköz számít megbízhatóbbnak ma?

Az SSD (solid-state drive) már közel sem olyan védtelen újdonság, mint 2009 környékén, amikor végleg kilépett az ipari keretek közül és az otthoni felhasználók között is terjedésnek indult. A flash alapú meghajtók valóban évrõl évre fejlettebbek lesznek, és lényegében már tényleg csak pénztárcánk szabhat gátat annak, hogy a HDD (hard disk drive), a merevlemez, vagy ha úgy tetszik, a winchester helyére hasonló kapacitású, akár több Terabájtos SSD kerülhessen. A felhõ alapú tárolásban és biztonsági mentésben világelsõ Backblaze ráadásul egy olyan jelentéssel állt elõ, mely feltárja, hogy melyik eszköztípus esetén fordul elõ ritkább esetben valamilyen meghibásodás.

A négy komoly adatközpontot üzemeltetõ vállalat március 31-ig bezárólag több mint 175 443 darab meghajtót dolgoztatott telephelyein, ezekbõl 3187 volt Boot-, illetve rendszermeghajtó, a nagyobb részt képezõ 172 256 pedig természetesen adattáróló volt. A Boot meghajtók esetében már jóval kiegyensúlyozottabb az arány, hiszen az 1669 merevlemez mellett 1519 SSD-nek jutott ugyanilyen feladat, a kimutatásukban pedig az általuk használt meghajtók negyedéves és élettartamra vonatkozó meghibásodási arányát, illetve a rendszerindító meghajtók meghibásodási arányát sorolták fel. Ebbõl mindjárt ki is derül, hogy az elmúlt negyedévben (2021. január 1. és március 31. között) az 1518 munkára fogott SSD-bõl mindössze 2, azaz kettõ hibásodott meg. Ez éves szinten 0,58 %-os hibaarányt jelent, ami akkor is minimum meggyõzõ lenne, ha nem szerepelne ott az az 1669 HDD is, melyekbõl pontosan ugyanabban az idõszakban 44 lelte halálát munka közben, ami már 10.56 %-os meghibásodási arányt jelent. Az élettartamra vonatkozó vizsgálatuk hasonlóan érdekes, melyhez 2013. április 20-tól 2021. március 3-ig gyûjtötték az adatokat.

Az elmúlt nyolc év során a Backblaze 559 HDD-hibát tapasztalt, 6.04 %-os éves hibaaránnyal, mellyel szemben összesen nyolc SSD-hiba áll, 0.65 %-os meghibásodási aránnyal. Mielõtt megveregetnénk saját vállunkat, amiért már csak SSD-t használunk, azt azért még a Backbaze is elismeri, hogy a vizsgálatkor a mûködõ meghajtók életkorát nem vették figyelembe, ahogy nem foglalkoztak az SSD-k írástûrési képességével sem. Az tény, hogy a gyakori adatírástól még a felsõ kategóriás NAND Flash memóriák is hamarabb fáradnak el, mint egy hasonló kaliberû merevlemezes egység. Ez értelemszerûen adatközpontok, szerverek, biztonsági mentéses tárhelyek esetén fontos, és nem egy játékra szánt PC-nél. Ha tehát a sebesség nem kiemelt szempont, akkor a HDD hosszú távon még mindig több írási és olvasási mûveletet tud kiszolgálni. Vásárlás elõtt mindenképp érdemes megnézni az állóképességre vonatkozó jelzést, melyet Terabájtban, vagy TBW (Terabytes Written) értékben adnak meg, az ipari kategóriás, nagy kapacitású SSD-k között pedig már egészen strapabíró darabokra lelhetünk, amennyiben pénztárcánk is készen áll.

A Backblaze megjegyzi, hogy a Boot meghajtó megnevezés esetükben félrevezetõ lehet, mivel nem csak mondjuk az operációs rendszert tölti be, de ezen tárolják a rendszerelérés naplófájljait, diagnosztikai adatokat és egyéb adatfájlokat is. Más szóval rendszeresen olvasnak és írnak adatokat, illetve törölnek fájlokat, ami a szerverek indításán bõven túlmutat. A cég most azt ígéri, hogy a közeljövõben újabb tanulmányt készítenek, ahol az adathordozók teljesítményét nagyjából az üzembehelyezésük pillanatától számítják majd.