Hiányt is okozhat, hogy Kínában nagy tételben vásárolják fel a háttértárolókat

Már több vállalat is riogatta a közönséget a hardverárak emelkedésének ígéretével, ám ezúttal nem csak a videokártyákról, esetleg a chiphiány miatt megritkuló DDR memóriákról van szó. A kriptobányászat élénkülése elsõsorban a grafikus processzorokra nyomta rá a bélyegét, most viszont egy olyan valuta népszerûsége indult növekedésnek, mely az ismert számítási megoldások helyett elsõsorban tárhelyet igényel.

A Chia valuta ahhoz a Braham Cohenhez köthetõ, akinek neve a BitTorrent megalkotása miatt vált szélesebb körben is ismertté. Bármilyen furcsán is hangzik, ezt az alternatív fizetõeszközt a környezettudatosság hívta életre, hiszen a Bitcoinnal, vagy az Ethereummal szemben nem igényli, hogy tápegységünket videokártyákkal terhelve égessük az energiát. A téma iránt érdeklõdõknek a Proof of space (PoS), Proof of capacity (PoC), esetleg a Proof of storage szavakra érdemes rákeresniük, de a lényeg nagyjából az, hogy az elképesztõ energiaéhsége miatt, hosszú távon fenntarthatatlan Proof of Work rendszer helyett kínál kategóriákkal visszafogottabb alternatívát. A Chia hálózathoz a szabad tárhely kapacitása és elérési sebessége ad kulcsot, a bányászat vagy farmolás lehetõségét így már nem a masszív számítási teljesítmény, hanem a tárhelyünk mennyisége és minõsége határozza meg.

A helyzet azért válik igazán érdekessé, mert a bányászat eredményessége fõleg attól függ, hogy az adott felhasználó mekkora tárhelyet oszt meg a teljes Chia hálózat kapacitásához képest, amibõl logikusan következik, hogy aki nagyot szeretne markolni, annak sokat is kell áldoznia a játékra. Bár a koncepció lényegében bármilyen tárhely bevetésével mûködõképes, az adatírás által kifejtett terhelés sajnos hamar a kevésbé strapabíró eszközök halálához vezethet. Ez persze aligha jelent problémát azok számára, akik megtehetik, hogy akár teljes raktárhelyiségeket töltsenek meg bányászgépekkel, és a friss jelentések szerint sokan meg is kezdték a nagyobb kapacitású merevlemezek, és minõségi SSD-k felvásárlását. A kínai HKEPC elemzõcég információit az ismert Tom’s Hardware közölte le elsõként, melyek szerint Kínában úgy viszik a 4-18 TB kapacitású merevlemezeket, mintha ingyen osztogatnák õket. Az SSD-k sincsenek biztonságban, a MyDrivers például egy kínában ismert és fontos gyártócég vezetõjétõl arról értesült, hogy a nagyteljesítményû Gloway és Asgard SSD-k 1 és 2 TB-os kiadásai az utolsó darabig elfogytak.

A pánikszerû felvásárlási láz miatt nem alaptalan az elõrejelzés, mely a HDD-k, és sajnos az SSD-k árának drasztikus emelkedésérõl beszél. Az oldal szerint Hong Kongban a HDD-k ára nagyjából 8 és 23 ezer forintnak megfelelõ valutával emelkedhet meg. Bár a folyamatos írás és olvasás miatt elsõsorban az ipari kategóriás termékek fogynak jobban, de tudjuk milyen az, amikor egy hullám elindul. Amennyiben a jelenség tovább erõsödik, a videokártyákhoz hasonlóan nem lesznek biztonságban a kevésbé professzionális darabok sem, hiszen az újfajta bányászok a minõséget mennyiséggel próbálják majd ellensúlyozni. Persze meglehet, hogy a konzumer kategória nem csappan meg ilyen mértékben, de a piac akkor is reagálni fog az elképesztõ keresletre, amit újfent az egyszerû felhasználó érez majd meg leginkább.  A helyzet már most nagyon hasonló ahhoz, amit a VGA-k esetén hosszú ideje tapasztalhatunk.

Az említett SSD-k gyártója például a termelés erõsítése mellett korlátozni szeretné a bányászokat abban, hogy továbbra is brutális mennyiségben hordják el a meghajtókat, ugyanakkor belekezdett a kifejezetten nekik szánt termékvonal fejlesztésébe is.