A legendás kütyü, az iPhone-ok elõdje megreformálta a piacot, de 21 év után most búcsúznia kell

Az ezredforduló és az azt követõ néhány év számos izgalommal szolgált a tech-ipar és a fogyasztók számára egyaránt. Az egyik ilyen mérföldkõ természetesen nem volt más, mint az Apple legendás iPod készüléke, egy dizájnos mp3 lejátszó, mely hosszú idõre meghatározta zenehallgatási szokásainkat. A sorozat darabjai még a totális digitalizáció korszaka elõtt tömegeknek adták meg a lehetõséget, hogy szélessávú mobilnet híján a zsebükben bárhová magukkal hordhassák kedvenc zenéiket. Úgy tûnik, hogy 2022-ben egy újabb korszak zárul le végérvényesen, a vállalat ugyanis bejelentette, hogy leállnak az utolsó iPod széria gyártásával.

Az Apple ma bejelentette, hogy befejezte az iPod Touch gyártását, vagyis annak a hordozható zenelejátszónak az utolsó megmaradt modelljét, amely az iPhone, és lényegében a ma ismert okostelefonok elõfutáraként is szolgált. Az Apple a közleményében igyekezett rámutatni arra, hogy az egykor olyannyira népszerû zenelejátszók mára beépültek a telefonokba és az okosórákba, miközben azt is megjegyezte, hogy az iPod Touch "a készlet erejéig" lesz kapható, tehát addig, amíg a már legyártott készülékek utolsó darabja gazdára nem talál. Az iPodnak összességében igazán jó útja volt. Az elsõ modell még 2001-ben jelent meg, amikor néha még magunknak kellett kedvenc zenei CD-ink tartalmát tömörített hangfájlokba kódolni, és az erõsítõbe vagy magnóba dugott aux-kábelek még értékes segédeszközök voltak a társas összejöveteleken, a kizárólag Apple-kompatibilis dokkolókról nem is beszélve. Na persze hordozható mp3-lejátszók azelõtt is léteztek már, de az Apple alaposan újragondolta a mûfajt, az iPod tehát kiváló példája annak, hogy az Apple hogyan tudott tömeghisztériát kelteni egy már létezõ ötletre alapozva.

Az õrület azonban nagyon is megalapozott volt akkoriban, a felhasználói felület átgondolt volt, az akkumulátorok akár 10 órát is kibírtak, a tárhely pedig az akkori viszonyokhoz képest igazán bõségesnek számított. Az elsõ generáció 5 GB-os, merevlemezes tárhelyet kínált, így kezdetben volt, akinek be kellett érnie nagyjából ezer zeneszámmal, ám ez a hordozható CD-lejátszók és a ceruzaelemekkel, illetve szûkös tárhellyel operáló mp3 lejátszók után sokak számára a fél világot jelentette. A negyedik generációs iPod igazi jelenséggé vált a kattintókerekes vezérlõjével és a színes kijelzõjével, ráadásul még beépített játék is volt rajta, ahogy azt el is vártuk egy zsebbe mélyeszthetõ szórakoztató kütyütõl. Az iPod Classic kattintókerékkel ellátott generációja végül 2014-ben megszûnt, azóta a Touch uralkodott, ami alapvetõen egy okostelefonra hasonlít, csak telefonos funkciók nélkül. Amúgy nincs ebben semmi meglepõ, az iPod és az iPhone ugyanazon tervezõk asztaláról kerültek le és 2010-ig a két eszköz egyszerre kapott frissítéseket. Furcsa belegondolni, hogy 2005 elõtt még valódi, ütésérzékeny, 1.8 hüvelykes merevlemezzel szerelt eszközöket cipeltünk magunkkal, a flashmemóriát használó iPod Shuffle ugyanis akkor érkezett, igaz, kezdetben legfeljebb 4GB-os kapacitással.

A döntés valójában érett már egy ideje, a különálló, kifejezetten zenelejátszásra szolgáló célhardverek pedig manapság már inkább egy szûk réteg számára izgalmasak, ám azok egészen más mûfajt és minõséget képviselnek, mint egy filléres kis mp3. A mobilnetet és streaming-szolgáltatásokat használó emberek nagy többsége számára valószínûleg elképzelhetetlen és érthetetlen, hogy tényleges zenefájlokkal bíbelõdjenek, nem beszélve a népszerû podcast formátumról, amihez nem igen passzol a letöltögetés, inkább csak egy Play gomb megérintése. Persze van olyan forgatókönyv, amikor nagyon is jól jöhet pár GB gondosan összeválogatott zene, hiszen bárkivel elõfordulhat, hogy utazás közben huzamosabb ideig térerõ és stabil netkapcsolat nélkül marad.

Az iPod 1. generációját 2001-ben az alapító Steve Jobs személyesen mutatta be, és 399 dolláros árával együtt is (mai árfolyamon nagyjából 143 ezer Ft) azonnali siker lett.