Az elhúzódó aszály miatt az ország legfontosabb ágazata, a chipgyártás is veszélybe került

Miközben azon bosszankodtunk, hogy lehetetlen emberi áron videokártyához jutni, könnyen elmentünk a hír mellett, hogy eközben Tajvanon pedig lassan lehetetlen lesz vízhez jutni. Míg a lakosság a történelmi léptékû szárazság enyhülését várja, a kormány pedig különféle megoldásokkal kísérletezik a vízhiány enyhítésére, addig az egész világ azért drukkol, hogy javuljon a helyzet, különben az amúgy is bicegõ chipgyártás még jobban megtorpanhat.

Bár a hazai sajtó csak néhány hónapja kezdett cikkezni róla, Tajvant nagyjából 18 hónapja kínozza az aszály, mely az elmúlt 56 év legsúlyosabbika. A helyzet kiváltó oka a váratlan és tartós esõhiány, mely az elmúlt nagyjából 7 hónap során a felét produkálta annak a csapadékmennyiségnek, amit ebben az idõszakban megszoktak. A víztározók korábban az évente esedékes tájfunok érkezésekor teltek meg, ám 2020-ban egyetlen ilyen trópusi ciklon sem hozott esõt a térségnek, szemben a megszokott 7-9 alkalommal. Az nagy magabiztossággal kijelenthetõ, hogy a klímaváltozás látványos és káros tüneteirõl van szó, ám az egyre drasztikusabb korlátozásokon és ipari jellegû beruházásokon túl nem sokat tehetnek a helyzet megoldására. Az ország már februárban bejelentette a lakosságot érintõ vízkorlátozást, az uszodák és autómosók pedig olyan luxusnak számítanak, melyek az elsõk között kerültek bezárásra. Arról is olvashatunk, hogy a kedvezõ vízárak miatt, az egy fõre jutó vízfogyasztásuk kiemelkedõen magas volt, ám ez aligha segít a tényen, hogy most van, ahol napokig nincs ivóvíz.

Nem meglepõ módon ismét egyre többet hallhatunk a TSMC-rõl (Taiwan Semiconductor Manufacturing Company), mely naponta körülbelül 156 millió liter víz elfogyasztásáért felel. A cég az ország egyik legfontosabb ipari szereplõje, hiszen az egész világ számára gyártott félvezetõik adják a tajvani GDP 4%-át. Míg a rizs, és más folyadékigényes növények termesztõi elképesztõ károkról számolnak be, a chipgyártó – több másik vállalathoz hasonlóan – mentesült az állami korlátozások alól, hogy az országban üzemelõ mintegy három gyár és az ott dolgozó rengeteg ember zavartalanul folytathassa a munkáját. Ez persze drasztikus kivételezésnek tûnhet a lakosok kárára, ám egy ideje sajnos már készülnek rá, hogy ha júniusig nem kezd el javulni a helyzet, legkésõbb júliusban leállhat a munka a Central Taiwan Science Parkban, majd augusztusban a Southern Taiwan Science Parkban is, ezzel háromból két üzemük ki is zuhan a termelési láncból. Mindezt úgy, hogy a kormány drasztikus lépéseket téve korlátozza a lakosság és a mezõgazdaság vízellátását, kutakat ásat a talajvíz kinyerésére, és komoly összegeket áldoz arra is, hogy a tengervízbõl iható folyadékot gyártson.

Természetesen az ipari fogyasztókat is arra kérték, hogy ahol lehet, ott mérsékeljék a fogyasztást. A cél vállalatonként 15%-kal kevesebb felhasznált víz, a TSMC pedig a korábbinál is jobban ráerõsített a víz újrahasznosítására. A jelek szerint az elkeserítõ állapotba került északi tározók a Hsinchu Science Park ellátására még képesek lesznek, de a korábban felsorolt két létesítmény fennmaradása erõsen kérdésessé vált. Mivel a globális félvezetõgyártás jelenleg közel 100%-os kihasználtság mellett dolgozik, egy ekkora kiesés annál a cégnél, mely a világ chipkészletének 20%-át adja, bizonyosan éreztetné a hatását. Ha az ország idõjárása nem tér vissza a korábban biztosított csapadékmennyiséghez, a gyártóknak el kell kezdeniük megszervezni az érintett telephelyek más régiókba költöztetését, a gyártást pedig úgy kell kiegyensúlyozni, hogy az elektronikai eszközök ellátási lánca ne szakadjon meg.

A tervek szerint a leapadt víztározókat a folyók elterelésével szeretnék újra felölteni, mellyel több régióban is enyhülhetne a helyzet, de hogy ez elegendõ lesz-e a gazdasági károk gyors korrigálására, az még nem egyértelmû.