Eddig is tudtuk, hogy az SSD-hez képest kínszenvedés a klasszikus HDD, de a Microsoftnál már feltétel is

A Trendfocus háttértárakat elemzõ cég egy új jelentésében azt állítja, hogy a Microsoft azt mondja egyes berendezésgyártó partnereinek (OEM), hogy legkésõbb 2023-ig hagyományos merevlemezekrõl cseréljék le SSD-re a rendszermeghajtókat, illetve már alapból azt használjanak minden Windows operációs rendszert futtató új gépen. Az indoklásuk meglehetõsen egyszerû: a jobb végfelhasználói élmény érdekében. Az SSD-vel kapcsolatos elõnyök persze manapság nem számítanak különösebben meglepõ információnak, mégis akadtak, akik a kérést, illetve felszólítást némi ellenérzéssel fogadták.

Talán nem gondolnánk, hogy az átállás olyan nagy problémát okoz a vállalatoknak, de mint mindig, végül most is az anyagiak határozzák meg a dolgokat. Ahogy mi ismerjük, az átállás nagy általánosságban azt jelenti, hogy az 1 TB-os kapacitással bíró HDD-rõl minimum 256 GB-os SSD-re váltunk, mely a kedvezõbb költségvetésû megoldás, hogy azért mégse párszáz megabájton múljon a rendszermeghajtó használhatósága, ahogy egy 128GB-os megoldás esetében könnyedén elõfordulhat. Azonban ezt a lépést a gyártók, különösen a fejlõdõ országokban még sok esetben nem szívesen teszik meg. Nagyon úgy tûnik, hogy a felhasználók nagy része számára a kapacitás még mindig sokkal fontosabb, mint a kisebb, de nagyjából azonos költségkategóriába illeszkedõ SSD-bõl nyerhetõ sebesség.

Amennyiben saját magunknak építenénk egy gépet, akkor egy 1 TB-os HDD-ért körülbelül 15 ezer forintot kell kifizetnünk. Ennyi pénzért általában egy 256 GB-os SSD-t kaphatunk, esetleg a 20 ezer forintos határ körül már felbukkannak az elsõ 500GB-os vagy 512GB-os darabok, sõt, a kedvezõbb árú NVMe meghajtók, például a KIOXIA 500GB M.2 2280 vagy a KINGSTON NV1 M.2 2280 hasonló árban sebesség terén jóval könnyebben ajánlhatók a SATA-as társaiknál. Ha egyel feljebb szeretnénk lépni, egy 1 TB-os SATA SSD-re, akkor az elsõ hasonlóan gyors NVMe megoldás esetében a tárolóra szánt költségvetés megduplázásával kell számolnunk. Érdemes megjegyezni, hogy a Windows 11 hivatalosan ajánlott specifikációit illetõen semmi sem változott.

A Microsoft a következõket kéri minimumként:

Processzor: 1 GHz-es vagy gyorsabb, 2 vagy több maggal, kompatibilis 64 bites processzoron vagy System on a Chip (SoC) rendszeren

Memória: 4 GB RAM

Háttértár: 64 GB vagy nagyobb tárolóeszköz

A Windows 11-hez persze további funkcióspecifikus követelmények is léteznek, többek között:

DirectStorage: A szabványos NVM Express Controller vezérlõt használó játékok tárolásához és futtatásához NVMe SSD-t és Shader Model 6.0 támogatással rendelkezõ DirectX12 GPU-t igényel.

Ez utóbbi azonban teljes mértékben opcionális, tehát egyelõre nem része az alapvetõ specifikációnak, és valószínûleg a jövõben sem válik szükségessé. Ezzel együtt a DirectStorage átviteli követelményeire is várunk még, szóval nem úgy tûnik, mintha a Microsoft sietne a minimum hardverigények növelésével. Mondjuk az például nem lenne rossz, ha az emberek megtudhatnák, hogy az optimális teljesítményhez 5 GB/s sebességre képes PCIe 4.0 SSD-re lesz-e szükségük, esetleg tökéletesen megfelel egy PCIe 3.0 meghajtó is. Igazából mindenki felhasználói élményének szempontjából elõnyösebb lenne, ha a Microsoft egyszerûen csak elõállna és a követelmények részeként egyértelmûen kijelentené, hogy SSD-re van szükség, hiszen már amúgy is kizártak egy nagy rakás felhasználót, maikor elavultnak minõsítették a teljesen kompatens, jól használható PC-iket. A játékosok már régóta jól ismerik a cserével járó elõnyöket, és azok is egybõl rájöttek, akik láttak már Windows-t SSD-rõl betölteni. Persze nyilvánvaló, hogy rengeteg felhasználó van, aki még mindig merevlemezen használja a Windows rendszerét, pedig valójában nem kerülne számukra hatalmas összegekbe megtapasztalni a kategóriákkal rövidebb betöltési sebességeket, és az olvasófej kattogó zajával kísért várakozás megszûnését.

Ez a legutóbbi lépés viszont legalább azt eléri, hogy az OEM-ek a közeljövõben átállhatnak. Még akkor is, ha ez számukra azt jelenti, hogy ehhez olykor komolyabb anyagi ráfordításra lesz szükség, illetve gépenként egy aprócska indító SSD-vel és egy nagyobb kapacitású merevlemezzel kell a továbbiakban együttélniük. Ez talán kis lépésnek tûnik, de mégis egy korszak lezárását jelzi, mely mindenki számára csak elõnyt jelent majd. Persze az is tény, hogy jelenelg is zajlik a merevlemezes technológia továbbfejlesztése, és készülnek olyan nagykapacitású ipari adatttárolók, melyek még egy ideig biztosan jobban kiszolgálják majd egyes vállalatok igényeit, mint akár a leggyrsabb SSD-k. Az otthoni felhasználóknak azonban hosszú távon az egyre megbízhatóbb és megfizethetõbb SSD-k jelentik a jövõ útját, melyek könnyebb, gyorsabbank és kevésbé sérülékenyek, mint a fémkazettába zárt forgótányérok.