Új DDR5 memóriához új alaplap dukál, egy kínai gyártó azonban gondolt a DDR4 tulajokra is, kár, hogy csak egy-egy foglalat erejéig

A DDR5 már elérhetõ, a memória- és alaplapgyártók pedig szép lassan fel is töltik a polcokat friss termékeikkel. Egy új memóriaszabvány bevezetésekor az átállás mindig eltart egy darabig, ezek az idõszakok pedig korábban is magukkal hoztak olyan hibrid felépítésû alaplapokat is, melyek egyaránt biztosítanak lehetõséget az elõzõ és az új típusú memóriamodulok használatára. Az egyik kínai gyártó most szintén valami ilyesmivel próbálkozott, ám aki esetleg pont egy ilyen lehetõségre várt, jobb, ha vigyáz az ehhez hasonló megoldásokkal.

A történelem során találkozhattunk már amolyan generációváltást segítõ alaplapokkal, melyek egyaránt biztosították a már meglévõ, és az újonnan megjelent memóriaszabványok támogatását. Ezt felhasználói szempontból a lapon található, eltérõ memóriafoglalatok segítették elõ, így új processzor vásárlása esetén választhattunk akár olyan deszkát is, amit nem feltétlenül szükséges lecserélni, ha a késõbbiekben szeretnénk az eggyel fejlettebb DDR megoldásra váltani. Annak idején több gyártó is próbálkozott ilyen termékekkel, az Asus egyik prémium lapja például egyaránt kínált egy pár DDR2 és DDR3 foglalatot is. Persze Kínában már egyre gyorsabban és egyre könnyeben születnek meg a legkülönfélébb igényeket kielégítõ termékek, nem véletlen, hogy hét évvel ezelõtt a Biostar is elõrukkolt egy ilyen ajánlattal, csak éppen a DDR3 mellett DDR4 foglalatokkal. Most, a DDR5 hajnalán egy kevésbé ismert cég rukkolt elõ egy különös öszvérrel, melynek azonban van egy igen komoly szépséghibája.

Az ONDA H610M+ elsõ ránézésre nem mást kínál, mint az Intel H610 lapkészlete köré épített alaplapot, azonban képes nem csak a DDR4, de a DDR5 memóriák kezelésére is. A trükk azonban pont a többesszámban rejlik, az LGA1700 foglalat mellett ugyanis összesen kettõ darab RAM-slot található. Ez azt jelenti, hogy hiába ígérik a támogatását akár 32GB-os kapacitásig, ha platformonként mindössze egyetlen modult használhatunk, a kétcsatornás üzemmód elõnyeit tehát helybõl kiveszi a képletbõl. Természetesen a két típus együtt ebben a generációban sem használható, tehát a vásárlónak döntenie kellene, hogy a legfeljebb 3200MHz-es DDR4, vagy a maximum 4800MHz-es DDR5 dolgozzon, már amennyiben mindkettõ a rendelkezésére áll. Mivel egyetlen modul esetén gépünk jelentõsen veszíthet az effektív teljesítményébõl, általában mindenki számára javasolt, hogy a szükséges kapacitást két egyforma RAM-modul alkalmazásával érje el, és a hagyományos alaplapok esetén legalább marad lehetõség a késõbbi duplázásra.

Bár a H610M+ már elsõ ránézésre is egy belépõ kategóriás micro-ATX terméknek tûnik, a 8+1 fázisú VRM sokak számára elégséges lehet, tuningra pedig ez a lapkészlet amúgy sem nyújtana lehetõséget. Nem is igazán meglepõ, hogy a PCH chipseten fekvõ apró kis alumínium bordán túl a passzív hûtõelemek teljes hiánya fogad bennünket, mely hosszú távon legfeljebb az egyszerûbb irodai konfigurációkat nem veszélyezteti. Egy teljesértékû x16-os PCI Express 5.0 azért jutott a videokártya számára, melyet egyetlen magányos kis x1-es PCI-e 3.0 slot kísér. Egy PCIe és SATA kompatibilitást nyújtó M.2 foglalat szintén akad, és a 3 SATA is több a semminél. A hátlapi I/O részleg is a minimumra szorítkozik, lényegében csak pár USB és jack audio, egy LAN, egy kombinált PS/2, illetve az iGPU-t segítõ HDMI és D-SUB csatlakozók fértek el. Ami viszont még érdekes, az a chipset bordáján is olvasható PECVD felirat, mely az alaplap furcsa olajos színezetére ad magyarázatot. Ez ugyanis egy vékony védõréteg, mely elvileg megóvja az eszközt a por, a nedvesség és a korrózió káros hatásaitól.

Bár az Onda terméke az európai üzletekbe nagy valószínûséggel nem fog eljutni, a jelenlegi vámköltségek mellett pedig aligha ez lesz a szívünk legfõbb vágya, a single-channel memóriakezelés miatt mindenkit eltanácsolnánk a hasonló megoldásoktól. Összehasonlító tesztekhez talán felhasználható, de a dual-channel hiánya ott is a befektetés ellen szólhat. Bár az Intel már szabadulna tõle, a DDR4 még egy jó darabig biztosan velünk lesz, és idõvel a DDR5-re történõ váltás is megfizethetõbb lesz, a hasonló öszvéreket tehát lehetõleg inkább hagyjuk az istállóban.