Deathmatch búra alatt
2017 márciusában korai hozzáféréssel rajtoló PlayerUnknown's Battlegrounds szeptemberben végleges státuszba lépett, és ezalatt tagadhatatlanul újradefiniálta az online FPS-ek világát. Bár indulása és eddig megtett útja nem volt zökkenõmentes, az általa kiváltott hatást nehéz másként elkönyvelni, mint meghatározó eseményt a játékipar és a játékos közösség számára. Ennek ékes bizonyítéka, az áttörés óta megjelent több játéksiker, melyek saját képükre formálták az alaptötletet.
Ugyanakkor az utóbbi idõben a játékosbázis drasztikus csökkenése volt megfigyelhetõ, ami elsõsorban a tapasztalt teljesítményingadozásnak és a kérdéses üzleti modellnek tudható be. A felhasználók jogosan érezték, hogy a fejlesztõk elhanyagolják õket. Bár a PUBG PC-s és Xbox-os változatai teljes áron szerepelnek a digitális áruházban, a szerverek üzemeltetését és a folyamatos fejlesztések költségeit, természetesen kozmetikai kiegészítések értékesítésével igyekeznek fedezni. Ideális esetben ez rendben is van. Egy elégedett közösség tagjai általában szívesen támogatják kedvenc fejlesztõiket, hogy biztosítsák a megszokott játékélményt.
Az érkezõ frissítések mellett a beígért, teljesen új környezeti viszonyokat kínáló havas pálya is a célegyenesben van. Tekintsünk bele mirõl van szó, de fõleg, hogy mit kínál a most becsatlakozó játékosoknak.
Keletrõl fúj a szél
A Battle Royale eredetileg egy ezredfordulós, japán regény és annak filmes adaptációja. Sok hasonlóságot mutat vele, a népszerû Éhezõk viadala is, ahol a szintén izolált környezetbe vetett fiatalok kényszerülnek egymással, utolsó emberig tartó küzdelemre. Az önálló fogalmat teremtõ könyv nagyjából 18 év alatt elérte, hogy mára egy saját játékstílust is meghatároz.
Brendan „PlayerUnknown” Greene-nek, a játék dizájnerének, ez a két mû szolgált fõ inspirációs forrásként, az alapszabályokat már csak formába kellett önteni. Ezt elõször az Arma 2 egy modjának elkészítésével kísérelte meg, a többi már történelem. A terv, egy realisztikus stílusú taktikai/túlélõs akciójáték elkészítése volt, mindenféle körítés elhagyásával. A nagy egybefüggõ térképen pedig, az egyre zsugorodó játéktér biztosítja, hogy a játékosok ne idegesítõ bujkálással töltsék az idõ nagy részét. Erre egy áttetszõn villódzó kék sáv szolgál, mely egyre kisebb területre szûkül, mindenkit rákényszerítve arra, hogy elõbb-utóbb vállalja a konfrontációt. Akik kint rekednek, azok minden egyes alkalommal egyre többet és egyre gyorsabban vesztenek majd életerejükbõl. Ne mélázzunk sokáig, mert lehet, hogy már hiába futunk.
Nincs tehát történet, drámai tanulság emberségrõl és embertelenségrõl, még egy egyszerû magyarázat sem, miért zajlik az élet-halál harc. Ezt csak erõsíti, hogy fricska gyanánt a véres küzdelem végén talpon maradók, egy „WINNER WINNER CHICKEN DINNER” felirattal gazdagodnak. De higgyétek el, az elsõ gyõzelem után nem is kell majd semmi más.
Még minden rendben...
A francia kultfilm, a Gyûlölet filozófiája a zuhanásról, furcsa módon talált magának egy játékot, amivel rímelhet egy kicsit. A vonzerõt, ami mindig visszaránt majd bennünket, elsõsorban a kiszámíthatatlanság és a várakozás izgalma nyújtja. Az, ahogyan alkalmazkodnunk kell a változó körülményekhez. Tagadhatatlanul láttunk már szebb, vagy stabilabban futó címeket, de a PUBG száz fõre szabott adrenalinbombáját, biztosan nem tapasztaltuk még azelõtt. Kezdésként nincs más dolgunk, mint reményekkel telve kiugranunk, a csatatér felett átsuhanó repülõbõl.
Az alapkoncepció egyszerûsége valami egyedit kínál, méghozzá hogy nincs két egyforma mérkõzés. Vége a kicsi, könnyen megtanulható pályáknak, ahol fegyverrel a kézben születünk, és kelünk fel egybõl, ha elvesztünk egy párbajt. Szeretjük, ismerjük ezt a deathmatch élményt, de többnyire nem nyújt sok teret a taktikázásnak. A célunk most nem csak az elõkelõ gyilokmennyiség elérése lesz, a gyors reflex nem garancia a gyõzelemre.
Kopottas csillogás
A játék grafikáját illetõ kritika némileg jogos. Talán nem fogunk gyönyörködni a növényzet émelyítõ részletességében, és a hiperrészletes karakteranimációkban, de ha ráérzünk a lényegre, nem is fogjuk hiányolni a jövõbe mutató vizualitást és megbocsájtjuk a kissé avittas külsõségeket az élményért cserébe. A játék motorjának választott Unreal 4 enginet nem sikerült rendesen betörnie a fejlesztõknek, viszont ne feledjük, hogy egy nagy nyílt terület valós idõben történõ megjelenítse, ahol akár 100 fõ ügyködik valós idõben, valóban igényel némi kompromisszumot. Az alacsonyra állított grafikai beállításokért cserébe elegendõ fps-t nyerünk. Végül mindenbõl pont annyi jut, amennyi kell a kissé töredezett, de azért kerek egészhez. Ha új meccset indítunk, a repülõ nem halad még egyszer az elõzõ vonalon, ahogy egyetlen helyre visszatérve sem találjuk majd ugyanazt a felszerelést. Ugyanakkor a játék díjazza a bátorságunkat, hiszen bizonyos területek nagyobb eséllyel rejtenek értékes fegyverzetet, mintha a pálya egy biztonságosabbnak vélt pontját választjuk. Sikeres helytállásunk esetén, jobb helyzetbõl vághatunk neki a végjátéknak is.
Hol? Hogyan? Mivel?
Jelenleg 3 különbözõ stílusú és felosztású pályán garázdálkodhatunk. Tulajdonképpen méretes szigetekrõl, illetve szigetcsoportokról van szó. Ezek közül a 8 km2-es Miramar a leginkább egybefüggõ terület, a maga 80%-ban sivatagos környezetével.
A másik két játszóteret viszont már rendesen felszabdalja a víz. A tenger adott esetben akkora szeletet váj a domborzatba, hogy az átkelés csak hídon, motorcsónakkal, legvégsõ esetben úszva lehetséges. Mondanom sem kell, hogy a hidak komoly veszélyzónát jelentenek, pláne, ha egy mérkõzés alatt kizárólagos átkelési ponttá válnak. A szerencsés oldalon tartózkodók alig várják, hogy valaki megkísérelje az áthaladást. Az úszás nem a legfürgébb közlekedési mód, és az érzést csak tetézi, hogy mennyire könnyû célpontot nyújtunk a megfelelõ helyrõl leskelõdõ ellenfeleinknek. Tüdõkapacitásunk véges, a futással ellentétben nem bírjuk majd sokáig szusszal így ha lehet, kerüljük el a dolgot.
Az Erangel ugyanekkora területen már csak durván 50% szárazföldet kínál, a Sanhok pedig hasonló szárazföld/víz arányokat, de azt egy valamivel könnyebben beutazható, 4 km2.
Ezek mindegyikén találunk motorizált járgányokat is, amikre szükségünk lesz, hogy jó helyen lehessünk, a megfelelõ idõben. A szárazföldi jármûpark szépen bõvült a megjelenés óta. Találhatunk robogót, sima és oldalkocsis motort, különbözõ sebességû és ellenálló képességû automobilokat. A partok közelében rálelhetünk ránk várakozó motorcsónakokra is. Egy kis kerülõvel a sziget egyik partjától a másikig juthatunk, anélkül jutva elõnyös pozícióba, hogy tûzharcba bocsátkoznánk. Ügyeljünk hát arra, hogy az épületek rejtekébõl és a tereptárgyak sûrûjébõl komoly golyózápor zúdulhat ránk. A jármûvek kereke nem az egyetlen gyenge pont, elegendõ találat esetén simán felrobbanhatunk. Egy ügyesebb játékos, egy jól irányzott mesterlövéssel is kiszedhet a kormány mögül, viszont a gázolás is hatásos fegyver!
Ha ejtõernyõnk végre elengedett, megkezdõdhet tehát a sietõs gyûjtögetés. Eszeveszett keresgélés a gyártelepek padlóján, barlangokban. Kutatás kis házakban és gyártelepeken, farmokon, kilátókban. Ugrás ablakon be, rohanás házról házra, emeletrõl emeletre. A leghatásosabb fegyverek a nagy kaliberû puskák, automata és félautomata gépkarabélyok, közelharcra ugyanakkor az SMG-k néha jobb szolgálatot tesznek. Kezelésüket és pontosságukat, különbözõ felszerelhetõ kiegészítõkkel növelhetjük. Egy darabig el fogunk szöszmötölni a tárgyak menedzselésével, de amint megszokjuk mi micsoda, nem fogjuk olyan hosszan meresztgetni a szemünket a padlón heverõ tárgyakat vizsgálva, és néhány kattintással a helyükre kerülnek a dolgok.
Harcmodorunkat a pálya hatalmas távolságaihoz kell igazítanunk. A különbözõ erõsségû nagyítólencsékkel szerelt távcsövekkel akár a horizontot is kényelmesen pásztázhatjuk. Ám a fegyverek tûzereje és a lövedékek pályája eltérõ, és elsõre nem leszünk biztosak a dolgunkban. Idõt igényel míg ráérzünk, mikor és hogyan érdemes elereszteni egy lövést, azonban egy apró pöttynek látszó játékos leterítése garantált sikerélmény. Aki nagyon bizonytalannak érzi magát, tegyen egy próbát a gyakorlópályával, ami egy utólagos frissítéssel nyílt meg. Itt minden fegyver és scope kipróbálható.
A bujkálók és fedezékben sebeiket kötözõk ellen, pedig a jól bevált kézigránát lehet hatásos. Érdemes felkapni az utunkba kerülõ füstgránátokat is, a sûrû felhõ kiváló fedezéket nyújthat, ha mi szorulunk elsõsegélyre és segíthet a menekülésben is. A találatok erejét golyóálló mellények és sisakok hivatottak redukálni.
Megvan a felszerelés, és biztos helyen várjuk, hogy hová terel bennünket a játék? Azoknak, akik szeretnek kockáztatni, újabb meglepetéssel szolgál majd a bónusz ellátmány, amit egy felbukkanó repülõ véletlenszerû helyen ejt le. A levegõbõl alászálló ládák ritka, vagy kizárólag ezekben található ellátmányt rejtenek, mint például a komoly védelmet nyújtó harmadik szintû sisak, vagy az AWM, ami limitált lõszermennyiségével arányosan halálos. Lehetõségünk lesz házhoz hívni a csomagot, ha jelzõpisztolyra bukkanunk. Jól védett pozíció híján gondoljuk át a használatát, a kilõtt rakétával felfedjük pozíciónkat.
Csapatban az igazi?
A változatosságot tovább árnyalják a játékmódok. Teljesen más érzés a magányos túlélés, a magunkra utaltságot viszont ellensúlyozza, hogy nem kell a másikhoz alkalmazkodni, a talált loot is csak a miénk. Megváltozik a helyzet, ha párban, vagy négyfõs csapatban ugrunk. Egy összeszokott banda komoly haderõt képviselhet, több felé figyelhet, 360°-ban pásztázhatja a terepet. Bevált rutinnal sok idõt spórolhatunk, együtt nagyobb területet nézhetünk át, egységnyi idõ alatt. Fontos hogy kommunikáljunk egymással, igyekezzünk pontos infókkal ellátni egymást. A tájékozódást a képernyõ tetején látható iránytû segíti. A veteránok és új kihívást keresõk egymaguk is elindulhatnak duók, vagy a 4 fõs squad-ok ellen, de ez a kiszolgáltatottság egy darabig valószínûleg nem lesz vonzó alternatíva.
Divatos gyilkosok
Tetszik vagy sem, nem sok játék jelenik meg mikrotranzakciók nélkül. A frissítéseket igénylõ játékok és bõvítésre éhezõ felhasználóik kiszolgálásához, többnyire a valós pénzért vásárolható kozmetikai extrákat használják a kiadók. A bevezetõben is emléített jelenség viszont megnehezíti ennek elfogadását, hiszen ha a fejlesztõk nem fordítanak megfelelõ figyelmet a produktumukra, a közösség elõbb-utóbb átverve érezheti magát. Az érkezõ javításoknak és fejlesztéseknek, viszonylagos egyensúlyt kell teremteniük a vásárlóktól befolyó összegekhez mérve. A játék korai hozzáféréssel indult. A modell lényege, hogy a bizalmat szavazók visszajelzéseire figyel a cég, a vásárló elviekben hozzájárul a csiszolt végeredmény elkészültéhez. Ám ha a termék hivatalosan is végleges státuszba lép, egy idõ után nem engedhet meg magának drasztikusan lecsökkenõ teljesítményt, játékélményt komolyan befolyásoló szerverproblémákat, kigyomláltnak vélt bugok visszatérését, vagy még újabbak felbukkanását. Mindezek mellett egyenesen pofátlanságnak érzõdik, ha idõ közben viszont bõvül a karakterünkre aggatható ruhadarabok és fegyverünk mintáját módosító skinek száma, amiket megkérdõjelezhetõ összegekért kínálnak. Nem motiváló továbbá az sem, ha ismeretlen tartalmú ládacsomagokat, illetve a kinyitásukhoz szükséges kulcsokat kínál az áruház, miközben a játék nem regisztrálja a találatainkat, vagy hiába rohanunk fedezékbe, mégis agyonlõnek. Egy új sapka, vagy egy menõ dzseki megjelenése inkább provokálja az embert, a türelem lassan elfogy és nem csak a bankkártyát rakjuk el, de másik játék után nézünk. Persze az igazi rajongók nem adják fel könynen. Nemrég megkezdték a desync jelenség javítását, reméljük hamarosan végleges eredménnyel. A játékosbázis csökkenése mégis beszédes. A PUBG-féle realisztikus megközelítést még nem kínálja tetemes mennyiségû kihívó, de ha nem akar eltûnni a süllyesztõben, villantania kell valamit a közeljövõben.
A bizalom visszaszerzését nem segíti az sem, hogy az állandó összehasonlítás tárgyát képezõ vetélytársa, a Fortnite, nem küzd hasonló gondokkal. Könnyedebb hangvétele mellett komoly vonzerõ a tömegek számára, hogy ingyenesen játszható, emellett különbözõ események és bõséges bónusz tartalom igyekszik fenntartani az érdeklõdést. Ízlésünket félretéve, az Epic Games hozzáállása mindenképp szimpatikusabb. És akkor még alig esett szó, a nemrég debütál Call of Duty: Black Ops IIII-rõl, ami több tekintetben is feladta a leckét a PUBG Corporation-nek. A megszokott pörgõs játékmenetét sikeresen ötvözte a Battle Royale stílussal, és nem utolsósorban stabilan mûködik. Bármennyi jogos kritika érte is az Activisiont fantáziátlan, futószalagon gyártott teljes árú játékai miatt, a játékosoknak általában a végeredmény számít. A démonizált óriáscég jelen esetben kedvez a közönségnek, a költségvetésbõl jól egy jól mûködõ ötvözetett hozott létre.
A Quake Champions-t ajánló írásban kitértem rá, hogy ott sem makulátlan az összkép. A elmúlt napokban jóval több kétes pillanatban volt részem, mint a PUBG esetében. Ez persze egyfelõl logikus, hiszen ott több az egy percre jutó lövöldözés, de azt is jelzi, hogy a PUBG állapota nem olyan kriminális, mint azt sokan lefestik. A csordogáló frissítésekkel normalizálódik a helyzet, a következõ hetekben hónapokban pedig kiderül, hogy rendezõdnek-e a dolgok.
Az ESPORT eközben köszöni, jól van. Zajlanak a versenyek világszerte online és élõben, nemrég például az Egyesül Államokban tartottak három napos rendezvényt. A világ különbözõ tájairól érkezõ streamerek, külön erre az alkalomra kitalált játékmódokban küzdhettek a gyõzelemért. Ráadásul ismert magyar videósok is képviseltették magukat, csatornájukon végig közvetítve helytállásukat. Szóval itthon is rendesen pezseg a közösségi élet, mi is jelentkezhetünk különbözõ megmérettetésekre élmények, vagy akár pénznyeremény ígéretével. Aki tehát komolyabban tervez a játékkal, megtalálja számításait.
A játék tényleg tudja amit ígér, szórakoztató és izgalmas pillanatokat kínál. A rászánt idõt sikerélménnyel és emlékezetes helyzetekkel hálálja meg, töltsük azt egyedül vagy barátokkal közösen. Ha még nem próbáltad, de már szemezel vele egy ideje, bátran tégy vele egy próbát. A PlayerUnknown's Battlegrounds jelenleg 30 € a Steam-en.
Dani - PCX