fb pixel code
KATEGÓRIA
Ajánló
2019. 10. 16
Fallout az űrben? Íme a The Outer Worlds első 20 perce
2019. 10. 14
IT hírek 10.14. - 10. generációs i3, Kaby Lake, extrém NAVI, ingyen Marsutazás
2019. 10. 14
Ádám csövezik. Hogyan készül egy folyadékhűtéses számítógép merev csövekkel?
2019. 10. 11
Középkategóriás, mégis prémium? - Ryzen 7 2700/GTX1660Ti számítógép teszt
2019. 10. 08
Kúpósztó vagy egy átlagos Gamer számítógép? TUF cuccok, Ryzen 7, X470, 970 Pro, 1660Ti
2019. 10. 07
IT hírek 10.07. - Intel biztonság és gyorsabb hálózat, AIO RTX, Játékdömping
2019. 10. 07
Jól szellőző QHD-ra alkalmas konfiguráció 390 000 ft-ért! 2700/RTX2060 S/32GB RAM/NVMe SSD
2019. 10. 07
Számítógép az irodába és játékra 260 ezer Ft-ért. Ryzen5 3400G/GTX1650/16GB RAM/ SSD /HDD/FSP
2019. 10. 03
Ki az igazi G? Négy dudás egy stúdióban
2019. 10. 03
Vegyes házasság - Ryzen 7 2700X/RTX2060 SUPER számítógép
2019. 09. 30
Egy kissé merev, de így szeretjük - 9900K/RTX2080Ti merev csöves vízhűtéssel
2019. 09. 30
IT hírek 09.30. - Lekörözné a Wi-Fit az Amazon, AMD PRO CPU-k, Oculus Quest PC-n, Metro 2033 ingyen
2019. 09. 30
Számítógép, amit nem minden nap látsz. Merev csöves folyadékhűtés, brutális alkatrészek és fényorgia
2019. 09. 28
570 ezres számítógép i7 9700K-val, 2070 Super, 1TB SSD, Z390, 2x16GB Ripjaws, Chieftec, Zalman Z11
2019. 09. 26
Gyilkos páros - i7-9700K/RTX 2070 SUPER számítógép teszt
2019. 02. 15

Véres siker - Resident Evil 2 Remake játékajánló

A Resident Evil univerzumáról nem könnyű néhány bekezdésben beszélni, hiszen csak az 1996-os első epizódról kisebb tanulmányok születtek. Mikami Sindzsi olyan megközelítéssel készített horror-t, ami hosszú időre definiálta a zsáner szerepét a videojátékok számára. Dermesztő atmoszféra, természetellenes de mégis kézzel fogható ellenfelek és ötletes logikai feladványok szórakoztató egysége, a korszak mércéjével vizsgálva látványos köntösben. Mindezt végül mégis a második rész tette halhatatlanná, amit a mai napig az egyik legnagyobb klasszikusként tartanak számon.


Az eredeti karakterek ennél jóval szögletesebbek voltak


Több mint 20 év telt el, és sokan felnőttek úgy, hogy szellemi képernyőjükön a játék semmit sem öregedett, sőt, a nosztalgia csalóka tükrében talán csak még szebbé vált. Persze a legendához mindig tartozik sikertörténet, benne egy bizalmatlan kiadóval, amire a játék kitörő sikere jól rácáfolt, mielőtt a Panteonba költözhetett volna. Megalkotója még a mai átlagfizetésnél is kevesebbet kapott, ám amikor a lehetőség valódi odaadással és egy erős vízióval találkozik, nem szab gátat neki holmi bicskanyitogatóan alacsony ellentételezés. Ez persze már történelem, az üzleti és közönségsiker kikövezte az utat a folytatásoknak, amik egészen a negyedik részig nem is kezdtek el botladozni. A számtalan epizódot számláló franchise több platformon is tiszteletét tette, az egészen használhatatlan próbálkozásoktól, a sorozatot éppen csak életben tartó mellékszálakig. A hatodik rész tanúbizonyságot tett végtelen fáradságáról, az eltúlzott akciójelenetek láncolata már alig emlékeztetett arra a túlélőhorrorra, ami egykor megteremtette és definiálta zsánert. Erre válaszul érkezett a 7, ami a megújulás jegyében némileg elkanyarodott az addigi formától, friss motort fejlesztettek hozzá, a sorozatban eddig először alkalmazott teljes mértékben belső nézetet, és a rendőr vs. zombihordás összeesküvést is félretette egy kicsit. Ugyanakkor visszakanyarodott az első részek klausztrofób hangulatához, rálicitált a horrorisztikus jelenetekre és elővett olyan nyomozós és logikai elemeket is, amik oly kedvesek a rajongóknak. 
Úgy néz ki, hogy a CAPCOM végre elkezd odafigyelni a közönségére, ennek újabb bizonyítéka a Resident Evil 2. A sorozat rajongói először 21 éve zárták szívükbe az eredetit, és ezúttal nem egy minimális erőbefektetéssel összetákolt ráncfelvarrást kaptak, hanem egy teljes egészében újraalkotott játékot, ami úgy mer változtatni az eredetin, hogy eközben megtartja annak ikonikus részleteit. A játék három évig készült, és láthatóan odaadó munka gyümölcse, hiszen képes arra, hogy kiszolgálja a véresszájú rajongókat, de nem okoz csalódást az új érdeklődőknek sem.


Raccoon City, heves eső, a hajam senkit sem érdekel


A történet szerint a Racoon City-ben kísérletező óriásvállalat vírusa elszabadul, szép lassan végigsöpör a lakosságon, mi pedig a helyi rendőrősön küzdhetünk a túlélésért. Főhősből ráadásul kettő is akad, mi pedig választhatunk, hogy melyikük útját egyengetnénk. Bár a cselekmény legnagyobb része mindkét karakter esetében megegyezik, mindketten kaptak saját jeleneteket egyéni párbeszédekkel, és néhány esetben a mellékszereplők is más hangnemben beszélnek velük. Sőt, egy rövid ideig mindkét szálon irányíthatunk karakterünkhöz csapódó, eltérő segítőtársakat, így aki kerek történetre vágyik és nem tabu számára az újrajátszás, lesz miért belekezdenie másodszorra is. Leon S. Kennedy rendőrújonc éppen a szolgálatot igyekszik felvenni, Claire Redfield pedig saját nyomozását végzi testvére után. A város határán egymásba, és legnagyobb meglepetésükre, agresszív hullákba futnak, így együtt fogják menekülőre, hogy a még több veszélyt rejtő kapitánysághoz érkezve, végül külön utakon folytassák.

Tetszik amit műveltetek a hellyel, de a hullákat kicsit túlzásnak érzem


Újra az alapoktól

Szívesen mondanám, hogy a játékra rá sem fogunk ismerni, de ez nem lenne egészen igaz, hiszen a vizuális ugrás ellenére a helyszínek tökéletesen felismerhetők. Az egykori múzeumból átalakított rendőrőrsnél hangulatosabb és nyomasztóbb helyszínt talán keresve se találhatnánk, a régimódi könyvtártól a nyálkás csatornarendszerig terjedő skála, megfelelő mértékben nevelgeti klausztrofóbiánkat. A Resident Evil 7-ben bemutatott, saját gyártású RE Engine továbbfejlesztett változata, egészen eszméletlen látványt nyújt. A viszonylag kis területeken zajló cselekmény lehetővé teszi az aprólékosan kidolgozott részleteket, a fény árnyék hatásoktól, egészen a túlvilági módon mozgó élőhalottakig. A karakteranimációk részletesek, legyen szó finoman megrajzolt arcmimikáról, vagy a vérfagyasztó módon feltápászkodó hullákról. 
A letaglózó atmoszféra valami olyasmi, amit sok játék rendre képtelen megvalósítani, ám itt már az első pillanatoktól kezdve oda kell figyelnünk a rendszeres ki- és belégzésre. A hangok, fények és helyszínek külön-külön is megállnák a helyüket, de együtt egy otthonosan borzongató légkörré folynak össze. Az ódon múzeum titkairól árulkodó elhagyatott padlás, vagy a kötelezően hátborzongató árvaház egyaránt utat találnak a tudatalattinkban hemzsegő démonokhoz, a várost kíméletlenül csépelő eső dobolása pedig csak tetézi az izoláltság érzését. Az biztos, hogy a játék még a vérszomjas ellenfelek nélkül se lenne habkönnyű élmény.


Elnézést, itt lesz a Cannibal Corpse koncert?


Azt gondolnám, hogy az élőhalottas tematika már teljesen kiégette az embereket, hiszen kevés ötlet vált annyira elhasználttá, mint a zombik jelenléte a popkultúrában. Nincs kedvünk mesterséges intelligenciával vacakolni? Elég ha a fegyvereseket, vagy más időt és kreativitást igénylő megoldásokat, csoszogó és rothadó tömegekre cseréljük, kényelmesen átborítva a súlypontot a minőségről a mennyiség felé. A Resident Evil megjelenésekor persze még nem volt elcsépelt ez az elem, így kíváncsi voltam, hogy sikerül-e ennyi év után is érdekessé tenni a koncepciót. Ezzel pedig szép nagy pipát kanyarítottak a fejlesztők a teljesítendő tételek listájára. A bájosan hörgő és gyomorforgatóan oszladozó testek, ezúttal nem a megszokott csoszogós figurák, de nem is a 28 nappal később veszetten sprintelő hosszútávfutói, az igazság valahol a kettő között lesz. Nem tudhatjuk, hogy a szerteszét heverő hullák közül, melyiknek lesz kedve előadni azt a hideglelős feltápászkodást, ami a játék végig sem veszít varázsából. Ráadásul a fejlövés sem nyújt biztos megoldást arra, hogy végleg kivonjuk őket a forgalomból, előfordult, hogy egy tárat is beleürítettem a felém közelgő borzalom homlokába, mire hajlandó volt a földön maradni. Hamar rájövünk, hogy a jól irányzott találat miatt elvágódó testek némi pihengetés után hajlamosak újra felkelni, így ha biztosra akarunk menni, érdemes meggyőződni róla, hogy a fejük megfelelően apró darabokban van. Sajnos ezen a téren a játék nem teljesen következetes. Volt átvezető, ahol egy lövéssel leszerelték őket, máskor mi magunk is pár találattal végezhetünk velük, de volt, hogy morcosan továbbszaladtam, mert nem volt kedvem a rendőrség teljes lőszerkészletét, két nyöszörgő szerencsétlenre áldozni.

Dolph Lundgern, te vagy az? 


Nem árt néha spórolni, ez nem a Doom, ahol semmi sem maradhat egészben, ami mozog. Érdemes leszögezni, hogy ez továbbra is egy túlélőhorror, vagyis a halmokban álló muníciót el is felejthetjük, és bizony néha le kell vennünk ujjunkat a ravaszról, ha el akarunk jutni a következő szobáig. A légzési gondokkal küzdő holtaknak több típusa is van, különféle mutációkon átesett változatok is megjelennek majd, így csepegtetve változatosságot az akciószegmensekbe, és itt is alkalmunk lesz megvizsgálni a grafikai munka csiszoltságát. A golyó ütötte sebek pontosak, a szétszakadó test látványa legalább annyira részletes, mint amennyire undorító, és a fizika működése is egészen realisztikus. Néhány térdlövés, vagy a halántékba csapódó golyó elég, hogy ideiglenes elhárítsuk a leginkább égető fenyegetést. Miután megcsodáltuk, ahogy az aktuális szépség tehetetlenül elvágódik, épségben mehetünk a dolgunkra, és marad utánpótlás a szorultabb helyzetekre, például a bossharcokra. A csapatból ráadásul kiemelkedik az ikonikus Tyrant, aki még a 96-os klasszikusban bemutatkozó figuránál is nagyobb hatással lesz a játékmenetre. Rémálmaink legyőzhetetlen alakja folyamatosan nyomunkban lesz, és egy idő után azon kapjuk magunkat, hogy egy szekrény mögött, vagy egy kis szobában bujkálva imádkozunk, hogy a birodalmi lépegető finomságával közlekedő démoni hústorony, ezúttal más felé keresgéljen.

Igazi erény, hogy megkímélnek bennünket a filléres rémisztgetéstől. Nem jellemzőek a hirtelen, semmiből arcunkba ugró ellenfelek, vagy az egekbe tolt hangerejű effekt kíséretében és minden előzmény nélkül bevetett ijesztgetés. Ezeket nem nélkülözi a játék, mindössze nem él vissza velük, és ha a megfelelő pillanatban hozzák ránk a frászt, azért nem lehetünk mérgesek egy horrorjátékra. Az egész rendszer attól működik, hogy a nehézséget és a lehetőségeinket egyensúlyban tartja, így bár sosem érezzük magunkat biztonságban, a kihívás fair marad. Ha mi is odafigyelünk, a túlélésért folytatott küzdelem újra magával ragadó élmény lesz. Kivéve ha megemeljük a nehézségi szintet, mert akkor rendesen izzadni fogunk.


Nem szégyen a futás

Nem adom vissza, folyton megvágod magad


A játékmenetet befolyásoló, egyik legszembetűnőbb változtatás a kameranézet lecserélése, így a kissé archaikus, helyszínenként fixen rögzített kamerát, a váll fölé helyezett látószög váltja fel. Ez nem csak részletesebb pályadizájnt von maga után, de a játékélményt is sokkal nyomasztóbbá teszi, hiszen azon túl, hogy végre normálisan célozhatunk, sosem tudhatjuk ki, vagy mi van a hátunk mögött. A súlypont továbbra sem az akción van, így az olyan technikákról, mint például a vetődés vagy kitérés, egyből tegyünk le. Bár sok esetben életmentő és indokolt lehetne, az ugrabugrálás megölné a játék komótosra hangolt tempóját, és átmenne egy határon az eredethűség tekintetében is, így a szorultabb helyzetekből máshogy kell kiverekednünk magunkat. Ha épp nem a futást választjuk, lehetőségünk lesz kést is használni, ám nem szúrhatunk és kaszabolhatunk megállás nélkül. A felvett kés minden találattal veszít épségéből, viszont néha egy rövid időre leszerelhetjük vele a túlzottan közeli kapcsolatra vágyókat, és kivégzésre is alkalmas lehet.


Hol tarthatják a piát?

A tárgymenedzsment is jól átgondolt, ráadásul újabb réteggel mélyíti a játékot. A magunkkal vihető tárgyak száma ugyan limitált, de bizonyos alapanyagokat kombinálhatunk, a felesleget pedig a mentési pontoknál elérhető ládánkba rejthetjük. A többféle fegyvert, muníciót és a továbbjutáshoz szükséges darabokat tehát nem cipelhetjük egyszerre, ám idővel táskánkat fejleszthetjk, illetve néha a továbbjutás után is könnyebbek leszünk az ott felhasznált darabbal. A vérbő horror mellett vérbeli kalandjátékról van szó, így a túlélésünkhöz különféle puzzle feladatokat kell megoldanunk, a megfelelő helyen a megfelelő eszközökre lesz szükség. Lesz ahol egy egyszerű fogantyú vagy kapcsoló hiányzik, máskor találunk valamit, aminek még nem feltétlenül ismerjük a jelentőségét, és lehet, hogy az alkalmazás módja trükkösebb lesz. Lehetetlen kihívás elé nem állítanak bennünket, a feladványok és logikai részek jópofák, lesz puzzle, szójáték és kulcsgyűjtögetés is. A különféle átjárók, rövidítések megniytása a vagy korábban megközelíthetetlen területek feloldása is bőven ellát majd motivációval. Az élményt fokozza, hogy a motor képes egyben kezelni az egész területet, így az esetleges átvezetőkön kívül sosem akaszt majd meg minket töltőképernyő. A tájékozódásunkat újragondolt térkép segíti, jelöli úticélunkat, és megkülönbözteti a felfedezetlen és már ismerős területeket is.

Apropó átvezetők


Ki kell térnünk arra is, hogy bár a játék hangjai zseniálisan ijesztőek és a karakterek is részletgazdagok, a kényes pontot jelentő párbeszédek már nem érdemelnek ekkora dicséretet. Új jelenetek ide vagy oda, a kissé megmosolyogtató szövegvilág, a legtöbb játék gyermekbetegsége. Sokszor erőltetett, máskor túlzó, néha csak kissé bugyuta vagy naiv, mindenesetre ezen jelzők mindegyike talál magának támadási felületet, és a szereplők közötti viszony sem lesz sokkal mélyebb egy vértócsánál. Ezt persze kár lenne felróni a játéknak, hiszen nem ront az élményen és az eredeti verzió báját is tovább őrzi. Mindezt ráadásul ellensúlyozzák a fellelhető jegyzetek és iratanyagok, amik segítenek megismerni a kialakult helyzetet, bővítik az univerzumot és néhány rejtélyt is felfednek majd, a továbbjutáshoz szükséges lényegi információakt is beleértve. Mondanom sem kell, hogy akit elragad a játék hangulata, és nem a minél felszínesebb és rövidebb élményre hajt, az élvezni fogja ezeket a részleteket, egyéb esetben törheti majd a fejét egyes feladatok megoldásához. Először talán észre se vesszük, hogy milyen jól sakkozik a játék a részletek adagolásával, így a feloldott fegyverek és fejlesztésük, az elszeparált helyszínek felfedezése vagy a feladatok megoldása, mindig gondoskodik a változatosságról és sikerélményről. Ha sétagaloppnak éreznénk a normál fokozat kihívásait, a nehézséget feljebb csavarva biztosan megbecsüljük majd a néhány szem töltényünket, és nem hogy harcolnánk, de még integetni sem állunk meg. Már ha kedves az életünk.
Mindezek mellett rengeteg kisebb aprósággal kedveskednek a rajongóknak. Időnkért és figyelmünkért feloldható extrákat kapunk, legyen szó skinekről, concept art-okról, esetleg egyszerű achivement-ekről, a végigjátszás után pedig két alternatív játékmód is megnyitható, bár ezek komolyan nem befolyásolják majd az élményt.

Apokalipszis vs. Divat - 1:1


A végeredményt tekintve nehéz komoly hibákat felróni a játéknak, és ez engem is meglepett. A legszebb grafikához azért kelleni fognak a drágább hardverek, a beállítások viszont kellően részletesek, így addig sakkozhatunk velük, amíg elérjük az optimális minőséget és sebességet. Ez a játék a kézzel fogható példa, hogy a Remake nem feltétlen egyenlő egy olcsón kivitelezett pénznyelővel, aminek egyetlen célja a rajongók megfejése, de arra is rámutat, hogy forradalmi újdonságok nélkül is működhet valami, ha kellő odafigyeléssel készítik el. Komoly változtatások csak a minőség érdekében történtek, a folyosón támadó varjak, vagy a csatornák szürreális méretű pókjainak eltávolítását pedig már el is engedték a rajongók. Erős kezdése ez az évnek, a CAPCOM pedig bizalmat ébreszt , így a rebesgetett harmadik részt, vagy az esetleges folytatást is tárt karokkal várjuk.


A játék alapverziójának ára 60€ és digitális formában a STEAM felületén szerezhető be.

Dani - PCX

2019. 02. 15

Középkategóriás, mégis prémium? - Ryzen 7 2700/GTX1660Ti számítógép teszt
Középkategóriás, mégis prémium? Egy számítógép összeállítása előtt meg kell hoznunk néhány kényes döntést, hiszen az adott anyagi keretből, ízléséhez mérten mindenki máshogy gazdálkodna. A most bemutatott rendelés tárgya, egy jól kiegyensúlyozott darab, hiszen a vásárló hajlandó volt lemondani némi grafikai teljesítményről, az alkatrészek minőségénél azonban magasra tette a lécet. A 400 000 Ft körüli összeállításba, egy második generációs Ryzen processzor, és egy Turing architektúrával felfrissített GTX videokártya került, továbbá látványos szerephez jutott az ASUS, és a játékosokat megcélzó TUF GAMING széria is.  ASUS TUF Gaming GT501 Kezdésnek mindjárt itt a gépház, ami egy kifejezetten impozáns, és egyedi megoldásokkal felvértezett darab, méghozzá az ASUS műhelyéből. A gyártó közismert a játékosoknak szánt termékeiről, ám eddig ha házat kerestünk, nem feltétlenül rájuk gondoltunk. Első pillantásra az összhatás ismerősnek hat, aztán gyanakodni kezdünk, hogy az ASUS-nál kedvelik a Cooler Master házak formavilágát, és talán kölcsön is vettek néhány ötletet. Aztán mikor felfedezzük, hogy egyes Cooler Master termékek szintén TUF GAMING néven kaphatók, bizonyságot nyerünk a két cég együttműködéséről. A GT501 a felső kategória megalkuvástól mentes szörnyetege. 251 x 545 x 552mm-es méreteivel, és több mint tíz kilós súlyával tehát nem éppen a kompakt PC-re vágyók barátja, sokkal inkább azoké, akik tágas belső teret és kiváló szellőzést keresnek rendszerük szá
Vegyes házasság - Ryzen 7 2700X/RTX2060 SUPER számítógép
Mondhatnánk, hogy a Zen architektúra debütálása óta a vásárlók szép lassan megbarátkoztak az AMD új termékeivel, ám igazság szerint erre nem igazán volt szükség. A Ryzen 2000 és 3000 processzoraik felbukkanásuk óta töretlenül népszerűek, és egyre gyakoribbak a vegyes konfigurációk is, amikor a jó át-teljesítmény arányú AMD CPU mellé NVIDIA videokártya kerül. Aktuális összeállításunk is egy vegyes házasság, a 8 magos AMD mellé ugyanis egy RTX2060 SUPER-t szemelt ki a vásárló. Cooler Master MCB-NR600-KG5N-S00 NR600 Ez a kellemes megjelenésű és megfizethető midi torony, idén hagyta el a Cooler Master műhelyét. Az NR sorozat, az időtlenül népszerű minimalista dizájnt hordozza, miközben igazodik a folyamatosan változó felhasználói elvárásokhoz, ugyanakkor megtartja a legfontosabb jellemzőt, a megfelelő szellőzést. A tízezres belépő mezőny helyett a húszezres kategóriában találjuk, ám ezzel a kis ugrással érezhető a jobb anyaghasználat. A fém elemek mindegyike acél, az oldallap edzett üveg, és a műanyag elemek sem az igénytelen sorjás darabok, az összhatás így az igényes vásárlók számára, a megbízhatóság érzetét kelti. Az üveglapon át láthatjuk a gyakran alkalmazott takaróelemet, amely az alulra szerelhető tápegységnek és a merevlemezeknek külön kamrát alakít ki, így a tobzódó kábelek nem zavarják majd sem a szemünket, sem a szellőzést. A 478 x 209 x 473 mm-es dimenziókkal rendelkező ház ATX szabványig bezárólag fogad alaplapot, tárhelyből pedig maximum négy 3.5”, illet
Gyilkos páros - i7-9700K/RTX 2070 SUPER számítógép teszt
Hogy egy kicsit ellensúlyozzuk az utóbbi hetek AMD-s uralmát, ismét egy egy Intel/Nvidia párosítást mutatunk be. A vásárló játékra szánt összeállítása nem a végleteket célozza, de azért a belépőszinttől is elég messze van, hiszen a félmilliós határt rendesen átlépte. Legutóbbi tesztünk után visszalépünk egyet-egyet, így az Intel részéről egy i7-9700K hozza a nyolc magos szörny szerepét, a videokárta pedig ismét egy felső kategóriás NVIDIA, méghozzá egy RTX 2070 SUPER. ZALMAN Z11 NEO A Zalman hosszú ideje van a piacon, és leginkább processzorhűtőivel szerzett nevet magának, ám az elmúlt években bőségesen szállított más kiegészítőket is, melyekből gépházaikkal találkozhatunk a leggyakrabban. A márka megítélése elég vegyes, bár tagadhatatlanul népszerűnek számítanak, a megfizethető megoldást keresők körében. A Z11 Neo egy igazán érdekes darabja a gyártó kínálatának, ugyanis kevésbé jellemzik az olcsóbb modellekre jellemző negatívumok, és néhány egészen kellemes tulajdonsággal is bír. Az összeszerelési minőség például korrekt, és az anyaghasználat sem rossz, bár a prémiumtól azért még elég messze járunk. A futurisztikus, kissé bumfordi dizájn egy egészen tágas és jól alakítható belső teret takar, ráadásul a hűtési képességei sem rosszak, melyeket három előre szerelt 120mm-es ventilátor is támogat. Hátul egy, az előlap mögött két 120mm-es, felül két 120 vagy 140mm-es ventilátor fér el, a gyártó pedig mindhárom helyre szerelt egy-egy 120mm-es LED-es változatot. A maximalisták a
PCX 2006-2019.
Kapcsolat: pcx@pcx.hu
Az oldal tetejére 0 Kedvenceim 0 Összehasonlítás 0 A kosár üres