Márciusban végre Lovecrafthoz méltó Cthulhu-horror érkezik?
H. P. Lovecraft, a huszadik század elején alkotta meg nagy hatású írásait, a horror egyik megteremtõje, és meghatározó alakja volt. Az általa teremtett mítoszvilág legismertebb alakja Cthulhu, a földet több millió éve uraló õsi szörnyistenségek egyike, aki nem távozott világunkból, és örökös álomba merülve várja ébredését, és társai visszatérését. A nehezen körülírható, természetfeletti rettegés és borzongás, mint központi elem uralja ezt a mitikus univerzumot, rávilágít az emberiség kozmikus léptékû jelentéktelenségére, és elvezet minket az emberi psziché mélységeibe is.
Az alapanyag tehát kellõ üzemanyaggal szolgál a különféle szórakoztató produktumok számára, erõs atmoszférát és hidegrázós történetet biztosíthat egy tehetséges alkotónak. Jellegzetességeibõl adódóan, legjobban a kalandjátékok mûfajával rezonál együtt, ám viszonylag kevés nagyobb kaliberû produkció született, ami több szempontból is megállta a helyét, és a mai napig is fennmaradt a köztudatban. Ilyen volt többek között az 1992-es Alone in the Dark, amire a Resident Evil elõfutáraként is tekinthetünk, de sokan máig emlegetik a Cthulhu: Dark Corners of the Earth belsõ nézetû nézetû horror-kalandját, ami paradox módon sikeresen ránt be minket sötét atmoszférájába, miközben minden téren igyekszik elvenni a játékos kedvét hibáktól hemzsegõ játékmenetével, és már a megjelenése pillanatában is gyengének számító grafikájával. Idõrõl idõre persze újra felbukkanak készítõk, akik kísérletet tesznek a Lovecraft féle hangulat, és az õsi istenségek megidézésére, ám rendre csõdöt mondanak a téma teljes értékû, és méltó feldolgozásában. Ilyen volt a Cyanide stúdiójának tavalyi próbálkozása, ami nemes egyszerûséggel csak Call of Cthulhu néven jelent meg, ám a végeredmény annyira középszerûre sikerült, hogy a hívásra nemhogy a mélyben szunnyadó, de még a játékosok közül is csak kevesen válaszoltak.
Az ingadozó minõségû próbálkozások sorát törheti meg a The Sinking City, amit tavaly a sajtó képviselõi közül néhányan, ki is próbálhattak. A beszámolók szerint, már ez a korai szakaszában járó produkció is kellemes élmény volt, már ha jellemezhetünk így egy sötét, durva, és masszívan 18+-os alkotást. A Frogwares egy újabb ukrán illetõségû csapat, aki igényes, egyjátékos kampányra épülõ alkotással próbál nevet szerezni magának a nemzetközi piacon, és talán évek óta elõször készíthet nagyobb kaliberû játékot a témában. Ha a csapat valóban sikerrel jár, játékuk könnyedén a Lovecraft öröksége elõtt tisztelgõ, indie- és retro játékok fölé emelkedhet.
Ki itt belépsz, mutasd a személyidet
A kizárólag felnõttek számára készült alkotás célja egy sötét, kompromisszumoktól mentes horror élmény megteremtése, összhangban egy lassú tempójú és rendkívül részletgazdag, nyomozós kalandjátékkal. A történet kiégett fõhõse már önmagában is megalapozza a nyomasztó hangulatot, arca meggyötört lélekrõl árulkodik, múltja számos kínzó emléket rejt, és az õrület ösvénye sem ismeretlen számára. Az 1930-as években járunk, a cselekmény helyszínét adó amerikai kisvárost váratlanul árasztja el a tenger. Ez a lakosságot kétségbe ejtõ, természetellenes dagály, számunkra felfedi a helyieket érintõ borzalmas eseményeket, és a megoldásra váró baljós rejtélyeket. A TPS nézetes nyomozás, az L. A. Noire-t juttathatja eszünkbe, ahol a tágas nagyváros ellenére a cselekmény lineárisan haladt, esetünkben viszont jóval nagyobb szabadságot kapunk az ügyek felgöngyölítéséhez. A szokásos felállás szerint, a fõszál mellett mellékküldetések egész sorát teljesíthetjük, a nyomozás viszont valóban odafigyelést és logikát igényel majd. A feladataink megoldásához szükséges lépéseket tetszõleges sorrendben hajthatjuk végre, nem egy elõre meghatározott vonalon, vagy a készítõk által diktált tempóban kell haladnunk.
A nyomok és információk feldolgozása sem feltétlenül egyetlen kijelölt helyszín felkutatásával történik, legtöbbször mi döntünk, merre induljunk tovább. Rajtunk áll, hogy a megszerzett információkhoz kapcsolódó lehetõségek közül melyekkel próbálkozunk, rendõrség, könyvtár, hullaház és sok más helyszín is közelebb hozhat minket a megoldáshoz. Élõ vagy akár holt szemtanúk egyaránt segítségünkre lehetnek majd, hiszen a beszélgetõs és olvasgatós részek mellett rengeteg szürreáls jelenést és pszichénket ostromló hallucinációt kell majd feldolgoznunk. A készítõk rendkívül büszkék a megalkotott rendszer összetettségére, mert minden apró részlet befolyásolhatja a cselekmény alakulását. Egy elszalasztott nyom, egy biztosnak vélt ítélet, vagy egy meg nem ejtett párbeszéd is hatással lehet a történésekre, így érdemes lesz körültekintõen és nagy odafigyeléssel játszani.
Elmélyülésünket pedig természetesen az atmoszféra megteremtését szolgáló környezet és az irodalmi alaphoz hû összetevõk segítik. A Frogwares esküszik, hogy az író világát képviselõ komponensek hitelesen kerülnek megidézésre, a számos Sherlock Holmes féle nyomozós kalandjuk alapján pedig úgy tûnik, hogy tudják mire vállalkoztak. A tapasztalatok alapján, a horror ízére is könnyedén ráéreztek a srácok - a város helyszíneit és a nyomasztó jeleneteket figyelve -, láthatóan élvezik a rettegést keltõ hangulat megkomponálását. A tavaly rögzített gameplay részletek még a fejlesztés korai szakaszában készültek, ám a közelgõ megjelenéssel együtt jár némi természetes aggodalom, a végeredmény minõségére vonatkozóan.
A pár napja kiadott rövidke trailer sok új részletet nem mutat, ám a szereplõk arca továbbra sem fest a legjobban, ami egy személyes interakciókra nagyban támaszkodó darab esetén elég kérdéses pont lehet. Hasonlóan égetõ kérdés az akciójelenetek minõsége, ugyanis a játék nem nélkülözi majd a lövöldözõs részeket sem. Bár az esetek többségében a rettegésen lesz a fókusz, néha szembekerülünk majd különféle rémségekkel is, amik vélhetõleg az õsi istenek aktuális lakhelyérõl származó lények lesznek. A tavalyi Vampyr-t kritizálták az akciórészek miatt, bár szerintem közel nem volt olyan rossz a helyzet, mint amilyennek leírták - és pláne nem annyira rossz, mint amit eddig a The Sinking City harcaiból láttunk. A karakter mozgásáról az egyetlen emlékem, hogy kissé darabos, a lövöldözés pedig sután fest és elavultnak hat. Ezek után azt reméljük, hogy nem csak egy jó történetet, de finomabb karaktermozgást és dinamikus fegyverhasználatot láthatunk a március 21-én megjelenõ The Sinking City-tõl.
Dani - PCX