Márciusban végre Lovecrafthoz méltó Cthulhu-horror érkezik?

H. P. Lovecraft, a huszadik század elején alkotta meg nagy hatású írásait, a horror egyik megteremtője, és meghatározó alakja volt. Az általa teremtett mítoszvilág legismertebb alakja Cthulhu, a földet több millió éve uraló ősi szörnyistenségek egyike, aki nem távozott világunkból, és örökös álomba merülve várja ébredését, és társai visszatérését. A nehezen körülírható, természetfeletti rettegés és borzongás, mint központi elem uralja ezt a mitikus univerzumot, rávilágít az emberiség kozmikus léptékű jelentéktelenségére, és elvezet minket az emberi psziché mélységeibe is.

Az alapanyag tehát kellő üzemanyaggal szolgál a különféle szórakoztató produktumok számára, erős atmoszférát és hidegrázós történetet biztosíthat egy tehetséges alkotónak. Jellegzetességeiből adódóan, legjobban a kalandjátékok műfajával rezonál együtt, ám viszonylag kevés nagyobb kaliberű produkció született, ami több szempontból is megállta a helyét, és a mai napig is fennmaradt a köztudatban. Ilyen volt többek között az 1992-es Alone in the Dark, amire a Resident Evil előfutáraként is tekinthetünk, de sokan máig emlegetik a Cthulhu: Dark Corners of the Earth belső nézetű nézetű horror-kalandját, ami paradox módon sikeresen ránt be minket sötét atmoszférájába, miközben minden téren igyekszik elvenni a játékos kedvét hibáktól hemzsegő játékmenetével, és már a megjelenése pillanatában is gyengének számító grafikájával. Időről időre persze újra felbukkanak készítők, akik kísérletet tesznek a Lovecraft féle hangulat, és az ősi istenségek megidézésére, ám rendre csődöt mondanak a téma teljes értékű, és méltó feldolgozásában. Ilyen volt a Cyanide stúdiójának tavalyi próbálkozása, ami nemes egyszerűséggel csak Call of Cthulhu néven jelent meg, ám a végeredmény annyira középszerűre sikerült, hogy a hívásra nemhogy a mélyben szunnyadó, de még a játékosok közül is csak kevesen válaszoltak.

Az ingadozó minőségű próbálkozások sorát törheti meg a The Sinking City, amit tavaly a sajtó képviselői közül néhányan, ki is próbálhattak. A beszámolók szerint, már ez a korai szakaszában járó produkció is kellemes élmény volt, már ha jellemezhetünk így egy sötét, durva, és masszívan 18+-os alkotást. A Frogwares egy újabb ukrán illetőségű csapat, aki igényes, egyjátékos kampányra épülő alkotással próbál nevet szerezni magának a nemzetközi piacon, és talán évek óta először készíthet nagyobb kaliberű játékot a témában. Ha a csapat valóban sikerrel jár, játékuk könnyedén a Lovecraft öröksége előtt tisztelgő, indie- és retro játékok fölé emelkedhet.

Ki itt belépsz, mutasd a személyidet

A kizárólag felnőttek számára készült alkotás célja egy sötét, kompromisszumoktól mentes horror élmény megteremtése, összhangban egy lassú tempójú és rendkívül részletgazdag, nyomozós kalandjátékkal. A történet kiégett főhőse már önmagában is megalapozza a nyomasztó hangulatot, arca meggyötört lélekről árulkodik, múltja számos kínzó emléket rejt, és az őrület ösvénye sem ismeretlen számára. Az 1930-as években járunk, a cselekmény helyszínét adó amerikai kisvárost váratlanul árasztja el a tenger. Ez a lakosságot kétségbe ejtő, természetellenes dagály, számunkra felfedi a helyieket érintő borzalmas eseményeket, és a megoldásra váró baljós rejtélyeket. A TPS nézetes nyomozás, az L. A. Noire-t juttathatja eszünkbe, ahol a tágas nagyváros ellenére a cselekmény lineárisan haladt, esetünkben viszont jóval nagyobb szabadságot kapunk az ügyek felgöngyölítéséhez. A szokásos felállás szerint, a főszál mellett mellékküldetések egész sorát teljesíthetjük, a nyomozás viszont valóban odafigyelést és logikát igényel majd. A feladataink megoldásához szükséges lépéseket tetszőleges sorrendben hajthatjuk végre, nem egy előre meghatározott vonalon, vagy a készítők által diktált tempóban kell haladnunk.

A nyomok és információk feldolgozása sem feltétlenül egyetlen kijelölt helyszín felkutatásával történik, legtöbbször mi döntünk, merre induljunk tovább. Rajtunk áll, hogy a megszerzett információkhoz kapcsolódó lehetőségek közül melyekkel próbálkozunk, rendőrség, könyvtár, hullaház és sok más helyszín is közelebb hozhat minket a megoldáshoz. Élő vagy akár holt szemtanúk egyaránt segítségünkre lehetnek majd, hiszen a beszélgetős és olvasgatós részek mellett rengeteg szürreáls jelenést és pszichénket ostromló hallucinációt kell majd feldolgoznunk. A készítők rendkívül büszkék a megalkotott rendszer összetettségére, mert minden apró részlet befolyásolhatja a cselekmény alakulását. Egy elszalasztott nyom, egy biztosnak vélt ítélet, vagy egy meg nem ejtett párbeszéd is hatással lehet a történésekre, így érdemes lesz körültekintően és nagy odafigyeléssel játszani.

Elmélyülésünket pedig természetesen az atmoszféra megteremtését szolgáló környezet és az irodalmi alaphoz hű összetevők segítik. A Frogwares esküszik, hogy az író világát képviselő komponensek hitelesen kerülnek megidézésre, a számos Sherlock Holmes féle nyomozós kalandjuk alapján pedig úgy tűnik, hogy tudják mire vállalkoztak. A tapasztalatok alapján, a horror ízére is könnyedén ráéreztek a srácok - a város helyszíneit és a nyomasztó jeleneteket figyelve -, láthatóan élvezik a rettegést keltő hangulat megkomponálását. A tavaly rögzített gameplay részletek még a fejlesztés korai szakaszában készültek, ám a közelgő megjelenéssel együtt jár némi természetes aggodalom, a végeredmény minőségére vonatkozóan. 

A pár napja kiadott rövidke trailer sok új részletet nem mutat, ám a szereplők arca továbbra sem fest a legjobban, ami egy személyes interakciókra nagyban támaszkodó darab esetén elég kérdéses pont lehet. Hasonlóan égető kérdés az akciójelenetek minősége, ugyanis a játék nem nélkülözi majd a lövöldözős részeket sem. Bár az esetek többségében a rettegésen lesz a fókusz, néha szembekerülünk majd különféle rémségekkel is, amik vélhetőleg az ősi istenek aktuális lakhelyéről származó lények lesznek. A tavalyi Vampyr-t kritizálták az akciórészek miatt, bár szerintem közel nem volt olyan rossz a helyzet, mint amilyennek leírták - és pláne nem annyira rossz, mint amit eddig a The Sinking City harcaiból láttunk. A karakter mozgásáról az egyetlen emlékem, hogy kissé darabos, a lövöldözés pedig sután fest és elavultnak hat. Ezek után azt reméljük, hogy nem csak egy jó történetet, de finomabb karaktermozgást és dinamikus fegyverhasználatot láthatunk a március 21-én megjelenő The Sinking City-től.

Dani - PCX