A rendszermemória napjainkban, azaz a RAM-ok világa.

Sokakban felmerülhet az a kérdés, hogy mi is az a RAM, azaz "random acces memory" magyarul, a közvetlen hozzáférésû memória. Napjainkban rengeteg félével és fajtával találkozhatunk foglalattól, órajelen át, a memória méretéig, gyártók soraival kell szembenéznünk. Mitõl jobb egy memória a másiknál? Milyen processzorokhoz milyen memória passzol? Mire érdemes odafigyelni memóriák vásárlásánál? Ez a cikksorozat arra hivatott hogy megpróbáljuk összefoglalni ezekre a kérdésekre a választ. 

Kezdjük talán az alapoknál, mi az a RAM, és milyen feladatot lát el? A RAM a számítógépünk elsõdleges memóriája, ez tárolja az összes olyan adatot és programot amit a processzornak végre kell hajtania, azonban csak addig képes eltárolni õket, amíg feszültség alatt van a számítógép, áramtalanításakor az összes adat elveszik belõle. A neve abból ered, hogy bármelyik memóriachip részében is helyezkedik el a keresett adat, ugyanannyi idõ alatt lekérhetõ függetlenül az elhelyezkedéstõl. A RAM mellett még egy rendszermemória megtalálható, mégpedig a processzornál, ez pedig a "cache" azaz a gyorsítótár.

A memória alapja egy NYÁK-lap. Ezek külsõ burkolatokkal, érintkezõkkel vannak ellátva, amik lehetnek DIMM, SIMM vagy SO DIMM típusúak. A SIMM a 80-s évek elején jelent meg a piacon, és egészen a 90-s évek végéig jelen volt, azonban a DIMM modulok megjelenésével elvesztette jelentõségét. Mi a különbség a kettõ között? A SIMM ( = "single in-line memory module") mind a két oldalán redundás érintkezõk vannak és csupán 32 bites adatcsatornával rendelkezik, míg a DIMM (( = "dual in-line memory module" )) mindkét oldalán különbözõ érintkezõk helyezkednek el, és adatcsatornája 64 bites. Ez az Intel 64 bites sínszélességgel  gyártott processzorainak megjelenésével egyértelmûen a DIMM modulok használatát helyezte elõnybe a 2000-es évek elején. Napjainkban is ezeket a foglalatokat használjuk személyes és szervergépeinkben. A SO DIMM ((="small outline dual in-line memory module")) ennek az érintkezõnek a kisebb méretû változata, nagyjából méretében a fele. Ezeket fõleg olyan területeken használják ahol limitált a hely a memóriáknak, például laptopoknál, notebookoknál, kis méretû számítógépeknél, nagyobb irodai nyomtatóknál, routereknél. Napjainkban a memóriák nagy része hûtõbordával szerelt, ami nevébõl eredõen a memória melegedésének csökkentését szolgálja. Ezeknek rengeteg változata létezik, különbözõ színû, akár RGB-s darabokkal is találkozhatunk.

A lapokon továbbá megtalálható több darab memóriachip, amelyek apró cellákra vannak osztva, ebben tárolva az adatokat. A processzor a memóriavezérlõegység segítségével ezekbõl a cellákból kéri le az információt, azonban ez idõbe kerül. Ezt az idõt nevezzük késleltetési értéknek (= "Column Access Strobe (CAS) latency" ), memóriák nevében "CL" és egy érték mutatja, például: CL16. Egy memória sebességét nagyban befolyásolhatja a késleltetési érték.

A memóriát két nagy típusra tudjuk bontani:
A statikus RAM-ra (SRAM "Static Random Access Memory") és a dinamikus RAM-ra (DRAM "Dynamic Random Access Memory").A statikus memóriánál egy memória cellát egy két állapotú tároló alkot, több tranzisztorral szerelve. Sebessége jóval nagyobb a DRAM moduloknál, azonban jóval drágább kivitelezni, ezért alkalmazzák fõleg a már feljebb említett gyorsítótáraknál. A dinamikus memóriánál egy memória cellán egy kondenzátor és egy tranzisztor található. A DRAM-ok elterjedését fõleg az olcsósága és a kisebb mérete növelte.

Lassan el is érünk a ma használt memóriaszabványig, a DDR SDRAM ("double data rate SDRAM")  kétszeres átviteli sebességû memóriákig. Ennek két verziója van. Az egyik amit rendszer memóriának, a másik pedig amit grafikus memóriának használunk. Ebben a cikkben csak az elsõvel fogunk foglalkozni. Elnevezése arra utal, hogy egy azonos órajelû SDRAM-hoz képest kétszer annyi sávszélességgel rendelkezik. Ezt az órajelek és az idõzítések szigorú szabályozásával éri el. Elsõ változatát 2000-ben jelentették be, ezt nevezték DDR SDRAM-nak, azonban mára már DDR1-nek nevezzük legtöbbször. Az évek során egyre nagyobb órajellel, sávszélességgel, és egyre szorosabb idõzítésekkel látták el ezeket a memóriákat. A legutolsó változatot 2014-ben kezdték el forgalmazni DDR4-s jelzéssel. Ezek a modulok a DDR3-ssal szemben kisebb fogyasztással azonban jóval nagyobb memória mérettel rendelkeznek.

Tehát amellett hogy megtudtuk, hogy az idõzítés fontos tényezõ egy memória kiválasztásánál, mit kell még figyelembe vennünk? A DDR4-s memóriák 4, 8 és 16 gigabyte-os méretekben jelentek meg. Napjainkban egy játékra használt PC-nek ajánlott legalább 16 gigabyte memóriával rendelkeznie. Azok akik valamilyen nagyobb erõforrás igényû munkára használják a számítógépüket (Például: videóvágás, 3d-s vizualizáció), ajánlott ennél több memóriát beszerezni. A másik fontos tényezõ a memóriák órajele. A nevébõl adódóan ("double date rate") a memóriáknál az effektív órajelet szokás megjelölni, nem pedig a ténylegeset. Például egy 3200 MHz-es memóriánál az effektív órajel a 3200, viszont a tényleges órajele "csak" 1600 MHz. DDR4-s memóriák esetében 1600-4000 MHz-s effektív órajellel rendelkezõ memóriákról beszélhetünk.  A memória órajele és idõzítése adja meg a tényleges sávszélességet, ezért fontos a minél kisebb idõzítésû, azonban minél nagyobb órajelû memóriák kiválasztása.

Ha szeretnéd jobban megismerni a memóriák kínálatát napjainkban, érdekel a következõ generáció jelenlegi állása, esetleg vásárlás elõtt állsz, javaslom olvasd el az elkövetkezõ cikkünket ezzel kapcsolatban.

DM-PCX