fb pixel code
KATEGÓRIA
Ajánló
2019. 10. 11
Középkategóriás, mégis prémium? - Ryzen 7 2700/GTX1660Ti számítógép teszt
2019. 10. 03
Vegyes házasság - Ryzen 7 2700X/RTX2060 SUPER számítógép
2019. 09. 26
Gyilkos páros - i7-9700K/RTX 2070 SUPER számítógép teszt
2019. 09. 24
Úthenger lábujjhegyen - 9900K/2080S számítógép teszt
2019. 09. 21
A furcsa ház, az élő fegyver és a lány - Control bemutató
2019. 09. 16
Hogy szuperál? RTX 2070 vs 2070 SUPER/Ryzen 7 3700X teszt
2019. 09. 13
Pulzus rendben - Sapphire PULSE RX 5700 és RTX 2060 SUPER OC teszt
2019. 09. 05
Tuningolt Navi egyedi hűtéssel? - MSI RX5700 MECH OC és Ryzen 5 3600 teszt
2019. 09. 04
Játék vagy munka? Mindkettő! - R9 3900X vs i9-9900K teszt
2019. 08. 15
Takarékos játékos kétszázezerért? - Ryzen 5 2600/GTX 1660 számítógép
2019. 08. 14
Vízerőmű egymillióért? i9-9900K/RTX2080 számítógép
2019. 08. 12
CPU egy RTX 2080Ti-mellé? Ryzen 7 3700X és I9-9900K teszt
2019. 08. 07
Processzor egy RTX 2080Ti-mellé? Ryzen 5 3600X/i9-9900K számítógépek tesztje
2019. 08. 05
XT vagy RTX? - RX 5700XT és RTX 2070/i9-9900K számítógép teszt
2019. 08. 02
Rágógumival a Nácik ellen - Wolfenstein Youngblood játékbemutató
Tesztek
2019. 02. 07

Legendás landolás - Apex Legends játékajánló

Bár sokaknak már biztosan a könyökén jön ki, a Battle Royale őrület nem hogy alábbhagyott volna, de a radar alatt érkező Apex Legends az első nyolc órában átlépte a tízmilliós játékosszámot. A játékért felelős Respawn Entertainment az általuk jegyzett Titanfall univerzumát bővíti, és bár a Titánokat erre a körre karbantartásra küldte, sok elemet megtartott, és ezeket összemixelte más, népszerű FPS-ekből kölcsönzött ötletekkel. Kell nekünk még több Battle Royale játék? Nos, ez épp teljesen ingyenes, így aki kicsit is szimpatizál a műfajjal, annak nincs mit vesztenie.

Wrath vajon az antiszociális szuperhős?

A Titanfall 2 a pozitív kritikák ellenére sem lett elsöprő siker. Ez többek között az EA által rosszul időzített megjelenésnek (egy CoD és egy Battlefield epizód között), és a finoman szólva visszafogott marketingnek volt köszönhető. A két pénzfejő mellett a Titanfall nem igazán kapta meg a szükséges bizalmat a kiadótól, ám az elmaradt kasszasiker ellenére továbbra is lát fantáziát a sorozatban. Nemrég egyszerűen felvásárolta a Respawn-t, majd a nagy csöndben végzett heggesztgetés után, Free to Play modellbe ágyazva adta ki az Apex Legends-t. A taktika nagyon ügyes, mivel a sok arcbamászó és gyakran félrevezető reklámhadjárat már rendesen kiégette a játékosokat, és az EA, aki ezzel rendszeresen vissza is él, pontosan tudja ezt. A terv pedig bevált, a derült égből érkező játék pillanatok alatt eluralkodott a Twitchen, a streamerek rávetették magukat, a mögöttük álló milliónyi nézővel együtt.

Menü-manó


A fejlesztőcsapat nem csinál mást, mint hogy összegyűjti a legnépszerűbb multis FPS és Battle Royale elemeket, fogja az elmúlt évek tapasztalatait és a kapott egyveleget átpaszírozza vele a sikerszűrőn. Tehát nem csak egy új, vagy újszerű ötlettel lehet megnyerni a játékosokat, az is működik, ha képes tanulni az elődök hibáiból és jó érzékkel vegyíti azt, ami korábban bevált. A hangsúly a jó érzéken van, hiszen a szolgai módon lemásolt ötletek még nem okoznak automatikuson igényes játékot, viszont ebben az esetben nem egészen erről van szó, hiszen újdonságokat is szállít. Mikor láttunk utoljára olyan rajtot, ahol nem hal le az egész szerverpark a nagy érdeklődés miatt? Talán kétszer fordult elő, hogy lecsatlakozott a játék, az is csak a két meccs közötti szünetben fordult elő, és egy perc múlva már újra a ringben voltam.

Ritkán fordult elő, túléljük.


Akinek hiányoznak a Titánok, egy időre biztosan el kell engednie a harmadik részt, az Apex valószínűleg abból a fejlesztésből született. Ez persze nem von le semmit a kész alkotás értékéből, de az EA-vel kapcsolatban továbbra is felvet kérdéseket. Az eredeti ötlet szerint megtartották volna az óriás gépkosztümöket, ám azok felborították az egyensúlyt, gyengítésük pedig értelmetlenné tette a jelenlétüket és elvette a varázsukat. A Titánok epikus becsapódását azért nem engedték el teljesen, a pályára érkező loottal teli konténerek, és az újdonsült respawn rendszer hasonlóan látványosra sikerültek. Nézzük, mi az ami ismerős, és mi az amin csavartak egy kicsit.

Póz a mezőn


Három fős csapatokban indulhatunk, nincs solo mód vagy duo, sem információ a későbbi bővítésről, viszont figyelembe véve a játék polírozottságát, a hármas squad a koncepció gerince, és nagyon valószínűtlen, hogy ezt a későbbiekben felrúgnák. Ennek ellentmond az az információ, miszerint nemrég a hiányzó játékmódokra utaló részleteket találtak az Apex Legends kódsorai között, így a jövőben érkező frissítések talán nem csak új térképekkell, vagy még több fegyverrel kecsegtetnek. Ha éppen nincsenek meghívható ismerőseink, vagy csak ketten vagyunk, akkor a játék sorsol mellénk társakat. A 60-as látszám ideális a pálya méretéhez viszonyítva, ráadásul korábban nem látott módon, ha elhullott társaink dögcéduláját a pályán található platformok egyikénél aktiváljuk, néhány feszült pillanatot követően újra csatlakozhatnak a harchoz. Jópofa, hiszen egyedül maradva fordíthatunk az esélyeinken, már csak túl kell élnünk, míg nagy robaj közepette megérkezik a csapatszállító. Nem feltétlenül lesz könnyű dolgunk, az újraéledést követően teljesen fegyvertelenek leszünk, és az ellenséges csapatok előszeretettel vadásznak a visszaérkezőkre. Ha megmentőink nem kölcsönöznek nekünk önvédelmi eszközt, vissza kell jutnunk elhagyott felszerelésünkhöz, vagy újat kell találnunk, mielőtt késő lenne. A kör kezdetekor ejtőernyő és mókusruha helyett, a hátunkra szerelt rakéták segítenek a kijelölt cálponthoz navigálni. Érdekesség, hogy minden alkalommal véletlenszerű, hogy ki irányítja az ugrást, a csapattársak pedig szoros alakzatban mellette repülnek. Ha más terveink vannak, vagy csak szét akarunk szóródni, lehetőségünk van kiválni a rajból és önállóan landolni. A taktikázást pedig már itt igyekeznek megkönnyíteni számunkra, a csapatok színes füstcsíkot húznak maguk után, és üstökösként száguldanak a föld felé, így könnyebben kiszúrhatjuk egymást.

Chemtrail Squad


A mozgásunk és a karakterünk dinamikája a Call of Duty, és közeli rokona, a Titanfall közé tehető. Sprintelhetünk és be is csúszhatunk, a lejtőn lefelé csúszdázva felgyorsulunk, a nyert sebességből lendületet véve pedig továbbugorhatunk. Bizonyos magassághatárig a falakon is felkúszhatunk, így olyan pontokon is esélyünk lesz átvergődni, amik más játékokban leküzdhetetlenek lennének. Mindent azért itt sem lehet, de ha ügyesen ugrunk, pár mozdulattal egy kisebb ház tetején, vagy egy előnyös kilátást nyújtó sziklaperemen találhatjuk magunkat. A lényeg, hogy függőleges felületekkel próbálkozzunk, a pályák berendezése pedig alánk dolgozik, a tervezők nem spóroltak a ládákkal és ideális magasságú kerítésekkel.

Kötélnek áll a világ



A közlekedés fontos eleme minden battle royale-nak, hiszen a megfelelő pozíció kulcsfontosságú, és az egyre közeledő gyilkos kör folyamatosan terelget és mozgásban tart minket. Vezethető járművek nincsenek, ám találunk más megoldást a gyors helyváltoztatásra. A pálya több pontját is drótkötélpályák szelik át, a hátunkra szerelt rakétáknak hála pedig ellenszegülhetünk a gravitációnak és felfelé is suhanhatunk! Sőt, a függőlegesen elhelyezett kötelek tetején piros hőlégballonokat láthatunk a pálya fölé magasodni. Egy gyors liftezést követően aktiválódik Jetpack-ünk és a kiszemelt pontot pillanatok alatt elérhetjük, megpsórolhatjuk egy hegy megkerülését vagy megmászását, azzal hogy szépen átsuhanunk fölötte. Nagyon szórakoztató!


Legyen lila, de ha egy mód van rá, inkább arany


Fegyvertípusokban sem szűkölködik a játék. A különféle tűzsebességű és kaliberű fegyvereket kategóriákra osztották, így a gyakoritól a ritkán át, egészen az ízléses arany színig terjedő tárgyakat is találhatunk. A legendás darabok nem véletlenül ritkák, mindegyikük bír valamilyen kisebb extra funkcióval vagy passzív képességgel. Minden fegyverhez lesz megfelelő kiegészítő, nagyobb tár, válltámasz, távcsövek, és így tovább. A fegyverek visszarúgása mérsékelt, viszont van bulletdrop, vagyis a távolsággal nőni fog a lövedék becsapódásának ideje is, és ez például SMG-k esetén már közepes távolságon is érezhető. Ellenállóképességünket páncélmellény és sisak növeli, melyek akkor is megmaradnak, ha túl sok találatot kapunk, helyrehozásukhoz érdemes felhalmozni a pályán elszórt töltőegységekből. A kapacitást és a töltési sebességet szintén a színek jelzik majd, bizonyos hibrid megoldásokkal pedig az életerőnket és a pajzsunkat egy füst alatt is maximumra hozhatjuk. Tűzharc során látjuk a kiosztott sebzés mértékét, és azt is, ha sikerül leszednünk az ellenfél páncélját, a találatjelző a páncélzat színével adja tuttunkra, milyen erős védelemmel van dolgunk. Így taktikázhatunk, hogy a másik után szaladunk, esetleg engedélyezünk egymásnak némi szünetet, míg mindketten gyógyulunk egy kicsit.

A színek és tárgyak káoszában meglepően jól eligazodunk majd, hiszen a játék mindenről igyekszik tájékoztatni minket, így sosem leszünk elveszettek. Az aktuális puskánkkal kompatibilis kiegészítőt, begyűjtéskor automatikusan fel is szereli nekünk, ha pedig azonos típusra cserélünk, nem kell majd Legozással töltenünk az időt, az elemek a helyükön maradnak, a nem megfelelő darabok pedig automatikusan a földre hullanak majd. Számtalan apró részlet került a játékba, és minden egyes eltöltött órával csak nő majd a felismerések száma. A rendszer felhasználóbarát, reszponzív és logikus, és ez egy kellemes felismerés volt.


Nem csak Free to Play

A tömegeket nem csak free to play modellel igyekeznek elcsábítani. Az újragondolt kommunikációs rendszerrel jóformán teljesen kiváltható a mikrofon használata, így nem akadály ha más országból származó játékosokkal kell együttműködnünk, és ha szükséges, gond nélkül kikapcsolhatjuk a hang alapú kommunikációt, elkerülve a trollok és ismeretlen nyelven recsegők okozta idegkárosodást. Végre lehetőségünk van térben megjelölni a célkeresztünkben lévő pontokat, egyetlen gomb lenyomásával. Ráadásul a rendszer felismeri a kijelölt objektumokat, és automatikusan tájékoztatja róla a csapattársainkat, akár egy fegyverre bukkanunk, akár egy ellenfél pozícióját szeretnénk megadni. Ugyanez a mechanika segít jelezni, ha valamiből hiányt szenvednénk, így ha kifogytunk életcsomagból, vagy nincs fegyverünk, a megfelelő részre rábökve jelezhetjük igényünket, és ugyanígy meg is oszthatunk bármit. Nem kell a terep környezeti leírásával bíbelődnünk, odabökünk és az adott tárgy villogni kezd, lehet szaladni érte. Látszik, hogy a Respawn nagyon sokad dolgozott a közösségi élményt biztosító részletek csiszolgatásával, hiszen amellett, hogy még sose volt ilyen egyszerű tájékozódni és kommunikálni, a felajánlott tárgy elrakását követően automatikusan megjelenik az opció, hogy köszönetet mondjunk érte. Nagyon szimpatikus az egész rendszer, növeli a hatékonyságot és segíti a csapatszellemet. Az infókat végtelenül és indokolatlanul spam-elő játékosokra viszont még nem született megoldás, report rendszer egyelőre nincs.


Skin? Bezzeg régen paintben rajzoltunk sajátot!


Idáig pár dolgot leszámítva, legjobban a Call of Duty Black Ops 4 különálló Blackout módjára emléketzet, ám a mix több összetevőből áll. A mobák megjelenése óta megszokottá vált, ha egy-egy játék különféle hősökkel színesíti a játékmenetet. Így tett anno az Overwatch, vagy a méltatlanul hanyagolt Quake Champions is, és itt is eltérő kasztokat képviselő, egyedi képességekkel bíró figurákat irányíthatunk. Jelenleg hat karakterrel játszhatunk azonnal, kettőt pedig a játékban összegyűjtött pontokkal oldahatunk fel. Ha türelmetlenek és motiválatlanok vagyunk, vagy csak úgy érezzük, hogy a játék megérdemli a támogatásunkat, a hősöket valós pénzzel is feloldhatjuk, a különféle kozmetikai elemekkel egyetemben. Ezúttal elmarad a mikrotranzakció ízléstelenségét taglaló külön bekezdés. A fejlesztők nyílt kártyákkal játszanak, az Apex Legends pedig ingyen is teljes formájában élvezhető, így aki a beleölt időn túl anyagilag is támogatni szeretné, szíve joga. Ha a játék megfelelő bázist tud kialakítani maga köré, akkor minden bizonnyal számíthatunk újabb szereplők és akár új pálya érkezésére is, hiszen a kezdeti lelkesedés nem tart majd örökké, friss tartalomra szükség lesz a változatosság fenntartásához.


Port-áll magáért


A játszható karakterek először nem tűntek túl érdekesnek, és külsőleg nem is igazán különlegesek, viszont a képességeiket megismerve mindenki megtalálhatja a szívéhez legközelebb állót. Nálam egy multiplayer cím esetén első a játékmenet, így könnyedén kibékülök a kissé fantáziátlan karakterekkel, bár még mindig furán nézek, ha egy fejlesztő ilyen lelkesedéssel nyilatkozik a B-filmes egysorosokat puffogtató hőseiről. Tank? Nagy darab, mély a hangja és pajzs van nála. Darkos kiscsaj, aki tud teleportálni? Pipa! Jópofáskodó robot? Megvan. Kőkemény katona, kőkemény dumával? Bingo. A valódi érdekesség a speciális képességekben és azok kombinációjában rejlik. Ha jó csapatot válogatunk össze, akkor ütőképes osztagot hozhatunk létre, akik minden helyzetet meg tudnak oldani. Közelharcot vívunk egy másik trióval egy szűk területen, esetleg még vesztésre is állunk? Wraith eltűnik egy portalban, és mire valahol megjelenik a kijárattal, le is hívtuk Gibraltar légicsapását. A szőnyegbombázás ellen a térkapuba vetjük magunkat, aki ottmarad az felrobban, aki utánunk ugrik, azt agyon lőjük mikor megjelenik. Igen, a teleportot az ellefelek is használhatják, így bárki utánunk jöhet, de csapdának is ideális. Számos kombinációt tallhatunk ki, de az adott helyzet is szülhet klassz megoldásokat. Bloodhound a nevéhez hűen igazi vadász karakter, radarjával láthatja ha van valaki a közelben és képes a nyomolvasásra. Láthatja, hogy merre járt az ellenség, és azt is hogy mikor. A teljes lista részletezésétől eltekintenék, de annyi biztos, hogy szinte minden stílushoz találunk majd megfelelő partnert, és reméljók mihamarabb új harcosokkal is próbálkozhatunk.


Kicsit sípol a fülem, de megérte!

Adott tehát egy meglepően jól összerakott, csiszolt, polírozott játék, ami pörgős, szórakoztó és gond nélkül fut a hivatalos megjelenés óta. Bugokkal egyszer sem találkoztam, nem akadtam be textúrába, nem láttam falon áltógó vagy sértehetetlen karaktereket, és semmi hasonló furcsaságot. A játék hajlamos volt elfeledtetni velem, hogy ez a kritérium ma már nem általános vagy magától értetődő, mindegy hogy nagy költségvetésű, vagy indie fejlesztésről van szó. Akárhogy is vesszük, ez nagy pirospont. Ami talán kissé zavaró, hogy a hiper-szuper pajzsok miatt rengeteg találatba kerül, mire valaki végre földre kerül, SMG-ből volt hogy egy tár is kevés volt, aztán ott ugrabugráltam, miközben térazni próbáltam. A másik, hogy ehhez képest a  shotgunok, és különösen a Peacekeeper névre hallgató csoda, aránytalanul hatékony. Közel- és középtáv környékén már automatikusan átvált rá az ember, hiszen pár jólirányzott találat elég, hogy friss loot-hoz jussunk. A lelőtt ellenfél nem hal meg azonnal, hiszen a csapattársak felsegíthetik egymást, viszont az eltart egy darabig. Aki lesérül, a földön tovább kúszhat, ráadásul külön erre kitalált pajzsot is használhat, hogy megpróbálja elodázni a kivégzését, ami jól jön, hiszen ha valaki a megmentésünkre siet, minden másodperc számít. Szintet is lépünk majd, amit a játékban elért teljesítményünkkel gyorsíthatunk meg, és játékbeli kredit illetve lootbox formájában honorálja a játék. Az említett kreditből két féle van, az egyik automatikusan jön az elért teljesítmény függvényében, a másikat pedig az ajdándékdobozokban találhatjuk, hogy elverjük skinekre és új hősökre. Nem fogunk úszni a pontokban, de ha eleget játszunk, idővel majd vásárolhatunk belőlük.

Kell ez nekem?

Engem is meglepett, hogy milyen kellemes csalódást okoztt, hiszen egy pörgős, bugoktól mentes, kiegyensúlyozott darab, ráadásul teljesen korrekt módon, nem csúfolja meg a free to play modellt sem, és tényleg szeretné, ha az emberek játszanának vele. Néhány kisebb szépséghiba viszont mindig akad, az egyik kérdés, mely sokakat érint, az optimalizáció. Aki streamen vagy youtube-on látja először, azt gondolhatja, hogy talán nem a valaha készült legszebb alkotás, de legalább jól fut. Bár a környezet nem túl izgalmas, a karakterek is kissé bumfordik, összességében mégis ül a látvány. Patakokkal átszőtt kanyonokon, ipari létesítményeken, zöld mezőkön és sziklás terepen is barangolhatunk, a tengerben bóklászó hatalmas lények egyikére hajazó, kolosszális méretű csontváz pedig nem csak árnyékot vet a sivatagra, de a mesterlövészeknek is hasznos magaslatokat kínál. A lövöldözés izgalmas, az effektek látványosak, összeségében a játék pofásan fest, és még mindig ingyenes. Amikor viszont le is töltjük és elindítjuk, el kell töltenünk némi időt a menüben, mire megtaláljuk az ideális összeállítást, a relatíve stabil képkockaszámhoz, hiszen nem mindenkinél figyel a gépben egy RTX 2080. Én kipróbáltam egy AMD RX580 és egy GTX1080 támogatásával is, és bár az RX580 egy klassz kártya, FHD felbontás mellett rendesen vissza kellett fogni a legtöbb beálíltást, hogy minden esetben 60 felett tudjam tartani az FPS-t. Bárki bármit mond, egy ilyen pörgős játékhoz elengedhetetlen a magas képfrissítés, pláne ha 144Hz-es monitoron játszunk. A GTX1080 már sokkal jobban boldogult, de olyat is láttam, aki esküdött a GTX750-ére, így az igazság valahol félúton lehet. 

A legsikeresebb Béta?

A megjelenést láthatóan rengeteg teszt előzte meg, így a játékmenetet akadályozó problémákkal aligha találkozunk majd, ugyanakkor a hatalmas érdeklődés szép lassan érezteti a hatását. A többmillió játékos rendületlenül nyúzza a szervereket, és szép lassan előbukkannak olyan gondok amikre a legtöbb esetben számítani lehet. Ha ismerősökkel játszunk, a matchmaking hajlamos összezavarodni, de ez általában pár kattintással orvosolható. Több bejelentés érkezett, hogy a játék hajlamos váratlanul kilépni, akár mindenfajta hibaüzenet nélkül, és ezt sajnos én is meg tudom erősíteni. Türelmetlenségre nincs ok, a Respawn egy rendkívül gondosan összerakot produkcióval lepett meg minket, a szükséges frissítések minden bizonnyal gőzerővel készülnek.

Ha felkeltette az érdeklődésedet, az Origin kliensen keresztül ingyenesen elérhető.

Dani - PCX

Tesztek
Középkategóriás, mégis prémium? - Ryzen 7 2700/GTX1660Ti számítógép teszt
Középkategóriás, mégis prémium? Egy számítógép összeállítása előtt meg kell hoznunk néhány kényes döntést, hiszen az adott anyagi keretből, ízléséhez mérten mindenki máshogy gazdálkodna. A most bemutatott rendelés tárgya, egy jól kiegyensúlyozott darab, hiszen a vásárló hajlandó volt lemondani némi grafikai teljesítményről, az alkatrészek minőségénél azonban magasra tette a lécet. A 400 000 Ft körüli összeállításba, egy második generációs Ryzen processzor, és egy Turing architektúrával felfrissített GTX videokártya került, továbbá látványos szerephez jutott az ASUS, és a játékosokat megcélzó TUF GAMING széria is.  ASUS TUF Gaming GT501 Kezdésnek mindjárt itt a gépház, ami egy kifejezetten impozáns, és egyedi megoldásokkal felvértezett darab, méghozzá az ASUS műhelyéből. A gyártó közismert a játékosoknak szánt termékeiről, ám eddig ha házat kerestünk, nem feltétlenül rájuk gondoltunk. Első pillantásra az összhatás ismerősnek hat, aztán gyanakodni kezdünk, hogy az ASUS-nál kedvelik a Cooler Master házak formavilágát, és talán kölcsön is vettek néhány ötletet. Aztán mikor felfedezzük, hogy egyes Cooler Master termékek szintén TUF GAMING néven kaphatók, bizonyságot nyerünk a két cég együttműködéséről. A GT501 a felső kategória megalkuvástól mentes szörnyetege. 251 x 545 x 552mm-es méreteivel, és több mint tíz kilós súlyával tehát nem éppen a kompakt PC-re vágyók barátja, sokkal inkább azoké, akik tágas belső teret és kiváló szellőzést keresnek rendszerük szá
Vegyes házasság - Ryzen 7 2700X/RTX2060 SUPER számítógép
Mondhatnánk, hogy a Zen architektúra debütálása óta a vásárlók szép lassan megbarátkoztak az AMD új termékeivel, ám igazság szerint erre nem igazán volt szükség. A Ryzen 2000 és 3000 processzoraik felbukkanásuk óta töretlenül népszerűek, és egyre gyakoribbak a vegyes konfigurációk is, amikor a jó át-teljesítmény arányú AMD CPU mellé NVIDIA videokártya kerül. Aktuális összeállításunk is egy vegyes házasság, a 8 magos AMD mellé ugyanis egy RTX2060 SUPER-t szemelt ki a vásárló. Cooler Master MCB-NR600-KG5N-S00 NR600 Ez a kellemes megjelenésű és megfizethető midi torony, idén hagyta el a Cooler Master műhelyét. Az NR sorozat, az időtlenül népszerű minimalista dizájnt hordozza, miközben igazodik a folyamatosan változó felhasználói elvárásokhoz, ugyanakkor megtartja a legfontosabb jellemzőt, a megfelelő szellőzést. A tízezres belépő mezőny helyett a húszezres kategóriában találjuk, ám ezzel a kis ugrással érezhető a jobb anyaghasználat. A fém elemek mindegyike acél, az oldallap edzett üveg, és a műanyag elemek sem az igénytelen sorjás darabok, az összhatás így az igényes vásárlók számára, a megbízhatóság érzetét kelti. Az üveglapon át láthatjuk a gyakran alkalmazott takaróelemet, amely az alulra szerelhető tápegységnek és a merevlemezeknek külön kamrát alakít ki, így a tobzódó kábelek nem zavarják majd sem a szemünket, sem a szellőzést. A 478 x 209 x 473 mm-es dimenziókkal rendelkező ház ATX szabványig bezárólag fogad alaplapot, tárhelyből pedig maximum négy 3.5”, illet
Gyilkos páros - i7-9700K/RTX 2070 SUPER számítógép teszt
Hogy egy kicsit ellensúlyozzuk az utóbbi hetek AMD-s uralmát, ismét egy egy Intel/Nvidia párosítást mutatunk be. A vásárló játékra szánt összeállítása nem a végleteket célozza, de azért a belépőszinttől is elég messze van, hiszen a félmilliós határt rendesen átlépte. Legutóbbi tesztünk után visszalépünk egyet-egyet, így az Intel részéről egy i7-9700K hozza a nyolc magos szörny szerepét, a videokárta pedig ismét egy felső kategóriás NVIDIA, méghozzá egy RTX 2070 SUPER. ZALMAN Z11 NEO A Zalman hosszú ideje van a piacon, és leginkább processzorhűtőivel szerzett nevet magának, ám az elmúlt években bőségesen szállított más kiegészítőket is, melyekből gépházaikkal találkozhatunk a leggyakrabban. A márka megítélése elég vegyes, bár tagadhatatlanul népszerűnek számítanak, a megfizethető megoldást keresők körében. A Z11 Neo egy igazán érdekes darabja a gyártó kínálatának, ugyanis kevésbé jellemzik az olcsóbb modellekre jellemző negatívumok, és néhány egészen kellemes tulajdonsággal is bír. Az összeszerelési minőség például korrekt, és az anyaghasználat sem rossz, bár a prémiumtól azért még elég messze járunk. A futurisztikus, kissé bumfordi dizájn egy egészen tágas és jól alakítható belső teret takar, ráadásul a hűtési képességei sem rosszak, melyeket három előre szerelt 120mm-es ventilátor is támogat. Hátul egy, az előlap mögött két 120mm-es, felül két 120 vagy 140mm-es ventilátor fér el, a gyártó pedig mindhárom helyre szerelt egy-egy 120mm-es LED-es változatot. A maximalisták a
PCX 2006-2019.
Kapcsolat: pcx@pcx.hu
Az oldal tetejére 0 Kedvenceim 0 Összehasonlítás Belépés 0 A kosár üres