Egy tudományos kutatás szerint, a Budapesten és környékén elérhetõ csapvíz rengeteg gyógyszermaradványt tartalmaz. 

Az Enviroment Pollution szakfolyóiratban megjelent, és többek között a VGF & HKL (Víz-, Gáz-, Fûtéstechnika Szaklap) által ismertetett kutatás a Duna fõvárosi szakaszát és ivóvízhálózatát vizsgálta. Az angol nyelven publikált tanulmány szerzõi (Kondor Csaba Attila, Jakab Gergely, Vancsik Anna, Filep Tibor, Szeberényi József, Szabó Lili, Maász Gábor, Ferincz Árpád, Dobosy Péter és Szalai Zoltán), a kormány támogatásával létrejött Új Nemzeti Kiválóság Program keretében folytatott elemzéseket összegezték. A nagyjából 100 folyamkilómétéres szakaszon a Duna vizébõl 107 mintát gyûjtöttek, és közel százat a különbözõ csapokból elérhetõ ivóvízbõl is megvizsgáltak. A mérésekkel elsõsorban azt vizsgálták, hogy amíg a folyóvíz a természetes parti szûrõrendszeren keresztül a vízkivételi kutakba jut, a különféle hatóanyagok milyen gyakran és milyen koncentrációban (nanogramm/liter) bukkannak fel.

A régióban elérhetõ ivóvíz körülbelül 90%-a a Dunából származik, melyeket úgynevezett csápos kutak vesznek fel. A legérdekesebb pont azonban folyóvíz szûrésének technikája, melyet a 12 ezer éve befejezõdött, Pleisztocén korból származó kavics és homokréteg segítségével végeznek el. A természetes kõzetanyag szerepe különösen fontos, mivel kiemelkedõen hatékony, ugyanakkor a jelentés szerint több olyan anyagot is átenged, mely a résztvevõ szakemberek véleménye szerint veszélyes is lehet az emberi szervezetre. A Duna és a kutak összevetésébõl az is kiderül, hogy az ívóvíz „minõségét” a folyóvíz koncentrációja nem befolyásolja, a különbözõ kutak természetes szûrõrétegének összetétele viszont eltérõ hatékonyságot mutat.

A Dunából nyert 111 minta összesen 52 eltérõ hatóanyagot tartalmazott, konkrétabban a minták felében 15 féle gyógyszermaradvány, ebbõl 10 vegyület 80%-nál is gyakrabban volt jelen. 107 mintában 100%-os gyakorisággal volt jelen a bisoprolol, mely szív- és érrendszeri megbetegedések esetén használatos (3,80 ng/liter), de a hasonló szerepet betöltõ metoprolol is nagy arányban volt jelen, 105 mintában 98, 1 százalékos gyakorisággal (11,4 ng/liter). A lista elején szerepeltek különféle hormonok is, a nõi fogamzásgátló szerekbõl származó ösztrogént 42%-ban mutatták ki (0,32 ng/liter). Érdekesség, hogy antibiotikumok egyáltalán nem szerepelnek a kimutatásban, ám ennek oka nemes egyszerûséggel az, hogy az alkalmazott tesztek nem alkalmasak ezek kimutatására, ezeket egy 2021-ben induló programban külön keresik majd.

Az ivóvízben 52 helyett már csak 32 féle hatóanyag található meg, mely a parti szûrés 95 százalékos-, vagyis rendkívüli hatékonyságának köszönhetõ. Azonban a mérés szerint a karbamazepin az ivóvízben is ugyanolyan gyakran, nagyjából 90%-os arányban fedezhetõ fel, és a lidokain, tramadol és lamotrigin esetében is lehetne hatékonyabb a szûrés. „Bár csak nanogrammokról beszélünk, a gyógyszermaradványok egészségkárosító hatásúak lehetnek" – összegeztek a kutatók. "A karbamazepin például bizonyíthatóan káros hatással van a varangyos békák növekedésére, így akár az emberre is veszélyesnek bizonyulhat” – tették hozzá, ám a lehetõség megemlítésén kívül más, konkrét veszélyrõl nem számoltak be.

A hírek megemlítik, hogy az Európai Unió Vízügyi Keretirányelve alapján 2001-ben született határozat a magas kockázatot jelentõ anyagokról, melyen jelenleg 33 tétel szerepel, emellett az Európai Bizottság 2015-ben kiadott egy gyógyszerszármazékokat is tartalmazó megfigyelési listát, melyet két éve bõvítettek utoljára. A kulcs természetesen az államok kezében van, a folyamatos ellenõrzésrõl nekik kell gondoskodniuk, ám egészségügyi határértékeket ezen a területen még nem határoztak meg. Ezek a mérések természetesen tájékoztató jellegûek, valós egészségügyi kockázatot a mai napig egyszer sem mutattak ki. A témával kapcsolatban érdemes elolvasni a  MTA Nemzeti Víztudományi Kutatási Programjáról szóló publikációt is, mely IDE kattintva elérhetõ.