Ez a mennyiség többszáz millió elektromos autóhoz is elegendõ lenne

Az elektromos autók gyártása néhány év alatt vált jövedelmezõ üzletté, és nem csak az éppen hiánycikknek számító szilícium az egyetlen anyag, amibõl az iparnak nagyobb mennyiségre lenne szüksége. Természetesen a számítógépes rendszernél még fontosabb az autók energiaellátását biztosító akkumulátor, melynek elsõszámú alkotóeleme az autók esetében is lítium. Éppen ezért izgalmas a hír, miszerint gigantikus lítiumlelõhelyet fedeztek fel Németország területén, mely az állam számára felér egy aranybányával.

Több mint 400 millió elektromos autó számára elegendõ lítiumot rejt a Németország délnyugati részén, a Fekete-erdõ területén fekvõ Felsõ-Rajna-völgy 300 kilométer hosszú és akár 40 kilométer széles területe – a geológusok becslése szerint –, ami a világ egyik legnagyobb lelõhelyévé teszi. Az értékes ásványkincs a Rajna folyó alatt több ezer méterre fekszik, ez pedig egyszerre komoly lehetõség és komoly kihívás a német állam számára. A felfedezés hatalmas üzleti lehetõségeket rejt, amivel hatalmas lendületet nyerne az autóiparuk, arról nem is beszélve, hogy a saját készleteknek köszönhetõen nem kéne más országokra, vagyis importra támaszkodniuk, ezzel pedig az Európai Unió is jól járna. A másik olvasat azonban ismét a környezet és a lakosság szempontjából vet fel kérdéseket, melyek a jóval kevésbé zöld vagy lakott ausztrál, illetve a sivatagos dél-amerikai lelõhelyek esetén jóval halkabban szólalnak meg.

"A lítiumlelõhely, amelyrõl itt szó van, gigantikus méretû, és tulajdonságai ideálisak ahhoz a célunkhoz, hogy Németországban nagyipari méretekben kiváló minõségû lítiumot állítsunk elõ" – mondta Horst Kreuter, a Vulcan Energy Resources társalapítója a Reutersnek. A 2018-ban alapított német-ausztrál start-up vállalat szerint a lítium kitermelését szén-dioxid-semleges módon tudják teljesíteni, méghozzá geotermikus energiát hasznosító erõmûvekkel, melyekbõl egyelõre öt létesítmény megépítését tervezik. A lítiumban érdekelt felek természetesen azt hangoztatják, hogy nem csak a kitermelés lenne a lehetõségekhez mérten rendkívül környezetkímélõ, de ezzel felgyorsulnának a zöldebb közlekedés felé tett lépések is, beleértve a Kínából és más területekrõl érkezõ lítiumszállítmányokat is, melyek miatt nem kellene több szén-dioxidot a légkörbe engedni.

A vállalat 1.7 milliárd euró befektetését tervezi, amibõl eddig mintegy 75 millió eurót sikerült összegyûjtenie, mindezt geotermikus erõmûvek és a lítium kitermelését szolgáló létesítmények építésére szánná. A tervek szerint 2024-ben két telephelyük évente 15 000 tonna lítium-hidroxidot szabadítana fel, a másik három telephely pedig 2025-ben kapna hangsúlyos szerepet, további 40 000 tonnával évente. A tárgyalások már meg is kezdõdtek a különbözõ akku- és autógyárak képviselõivel, valószínûleg komoly érdeklõdés lehet a terület gyors kiaknázása iránt. A Vulcan Energy Resources állítólag az egyik fontos lelõhelynek számító Ausztráliából is erõs támogatást élvez, például a Hancock Prospecting részérõl, amelyet Gina Rinehart ügyvezetõ elnök, Ausztrália egyik vezetõ befektetõje irányít. Ez a cég e-mailben nyilatkozott a sajtónak, melyben azt írta, hogy olyan lítiumprojektekre összpontosít, amelyek "versenyképes áron képesek kiváló minõségû terméket elõállítani", és támogatja a Vulcant egy kísérleti üzem kifejlesztésében.

A lítium jelenleg az egyik legjobb üzletnek számít, az árak ugyanis idén hatalmasat emelkedtek, mikor az elektromos jármûvek iránti kereslet elkezdte meghaladni a kínálatot. "Belsõ számításaink szerint a lítium-hidroxid tonnánként számított piaci ára 2025-re 13 000 dollár lesz" – közölte Kreuter, majd hozzátette, hogy a kitermelési költségek Németországban "jóval" ez alatt a szint alatt lesznek, anélkül, hogy részletezte, vagy konkretizálta volna a kijelentését. Az biztos, hogy ez egy izgalmas lehetõség Európának, hiszen az ausztrál kõzetlítium kitermelése sokkal energiaigényesebb megoldásokkal történik, mint amit a kísérleti geotermikus erõmûvek nyújtanának, mellesleg a világ minden szegletébe exportálnak, ami nem elhanyagolható mértékû környezetszennyezéssel jár.

A tapasztalatok szerint a lítiumtermeléssel kapcsolatos engedélyeztetési folyamatok hosszadalmas és nehézkes folyamatnak számítanak, melyek hosszú ideig is elhúzódhatnak. Azonban a termelési kapacitásra vonatkozó becsléseket figyelembe véve valószínûleg komoly lobbihadjárat veszi kezdetét, hiszen Németország tavaly 5300 tonnát importált, ami elhanyagolható a helyben kitermelhetõ mennyiséghez képest. "Minden tonna lítium, amelyet Németországnak nem külföldrõl kell importálnia, jót tesz az iparának" – mondta Michael Schmidt, a Német Ásványkincs-ügynökség (DERA) munkatársa.

Egyéb források és illusztrációk: caricos.com, theguardian.com, esri.com