Ez a mennyiség többszáz millió elektromos autóhoz is elegendõ lenne![]()
Az elektromos autók gyártása néhány év alatt vált jövedelmezõ üzletté, és nem csak az éppen hiánycikknek számító szilícium az egyetlen anyag, amibõl az iparnak nagyobb mennyiségre lenne szüksége. Természetesen a számítógépes rendszernél még fontosabb az autók energiaellátását biztosító akkumulátor, melynek elsõszámú alkotóeleme az autók esetében is lítium. Éppen ezért izgalmas a hír, miszerint gigantikus lítiumlelõhelyet fedeztek fel Németország területén, mely az állam számára felér egy aranybányával.

Több mint 400 millió elektromos autó számára elegendõ lítiumot rejt a Németország délnyugati részén, a Fekete-erdõ területén fekvõ Felsõ-Rajna-völgy 300 kilométer hosszú és akár 40 kilométer széles területe – a geológusok becslése szerint –, ami a világ egyik legnagyobb lelõhelyévé teszi. Az értékes ásványkincs a Rajna folyó alatt több ezer méterre fekszik, ez pedig egyszerre komoly lehetõség és komoly kihívás a német állam számára. A felfedezés hatalmas üzleti lehetõségeket rejt, amivel hatalmas lendületet nyerne az autóiparuk, arról nem is beszélve, hogy a saját készleteknek köszönhetõen nem kéne más országokra, vagyis importra támaszkodniuk, ezzel pedig az Európai Unió is jól járna. A másik olvasat azonban ismét a környezet és a lakosság szempontjából vet fel kérdéseket, melyek a jóval kevésbé zöld vagy lakott ausztrál, illetve a sivatagos dél-amerikai lelõhelyek esetén jóval halkabban szólalnak meg.

"A lítiumlelõhely, amelyrõl itt szó van, gigantikus méretû, és tulajdonságai ideálisak ahhoz a célunkhoz, hogy Németországban nagyipari méretekben kiváló minõségû lítiumot állítsunk elõ" – mondta Horst Kreuter, a Vulcan Energy Resources társalapítója a Reutersnek. A 2018-ban alapított német-ausztrál start-up vállalat szerint a lítium kitermelését szén-dioxid-semleges módon tudják teljesíteni, méghozzá geotermikus energiát hasznosító erõmûvekkel, melyekbõl egyelõre öt létesítmény megépítését tervezik. A lítiumban érdekelt felek természetesen azt hangoztatják, hogy nem csak a kitermelés lenne a lehetõségekhez mérten rendkívül környezetkímélõ, de ezzel felgyorsulnának a zöldebb közlekedés felé tett lépések is, beleértve a Kínából és más területekrõl érkezõ lítiumszállítmányokat is, melyek miatt nem kellene több szén-dioxidot a légkörbe engedni.

A vállalat 1.7 milliárd euró befektetését tervezi, amibõl eddig mintegy 75 millió eurót sikerült összegyûjtenie, mindezt geotermikus erõmûvek és a lítium kitermelését szolgáló létesítmények építésére szánná. A tervek szerint 2024-ben két telephelyük évente 15 000 tonna lítium-hidroxidot szabadítana fel, a másik három telephely pedig 2025-ben kapna hangsúlyos szerepet, további 40 000 tonnával évente. A tárgyalások már meg is kezdõdtek a különbözõ akku- és autógyárak képviselõivel, valószínûleg komoly érdeklõdés lehet a terület gyors kiaknázása iránt. A Vulcan Energy Resources állítólag az egyik fontos lelõhelynek számító Ausztráliából is erõs támogatást élvez, például a Hancock Prospecting részérõl, amelyet Gina Rinehart ügyvezetõ elnök, Ausztrália egyik vezetõ befektetõje irányít. Ez a cég e-mailben nyilatkozott a sajtónak, melyben azt írta, hogy olyan lítiumprojektekre összpontosít, amelyek "versenyképes áron képesek kiváló minõségû terméket elõállítani", és támogatja a Vulcant egy kísérleti üzem kifejlesztésében.

A lítium jelenleg az egyik legjobb üzletnek számít, az árak ugyanis idén hatalmasat emelkedtek, mikor az elektromos jármûvek iránti kereslet elkezdte meghaladni a kínálatot. "Belsõ számításaink szerint a lítium-hidroxid tonnánként számított piaci ára 2025-re 13 000 dollár lesz" – közölte Kreuter, majd hozzátette, hogy a kitermelési költségek Németországban "jóval" ez alatt a szint alatt lesznek, anélkül, hogy részletezte, vagy konkretizálta volna a kijelentését. Az biztos, hogy ez egy izgalmas lehetõség Európának, hiszen az ausztrál kõzetlítium kitermelése sokkal energiaigényesebb megoldásokkal történik, mint amit a kísérleti geotermikus erõmûvek nyújtanának, mellesleg a világ minden szegletébe exportálnak, ami nem elhanyagolható mértékû környezetszennyezéssel jár.
A tapasztalatok szerint a lítiumtermeléssel kapcsolatos engedélyeztetési folyamatok hosszadalmas és nehézkes folyamatnak számítanak, melyek hosszú ideig is elhúzódhatnak. Azonban a termelési kapacitásra vonatkozó becsléseket figyelembe véve valószínûleg komoly lobbihadjárat veszi kezdetét, hiszen Németország tavaly 5300 tonnát importált, ami elhanyagolható a helyben kitermelhetõ mennyiséghez képest. "Minden tonna lítium, amelyet Németországnak nem külföldrõl kell importálnia, jót tesz az iparának" – mondta Michael Schmidt, a Német Ásványkincs-ügynökség (DERA) munkatársa.
Egyéb források és illusztrációk: caricos.com, theguardian.com, esri.com