Terjedelmes összefoglaló a tápegységekről, a teljesség igénye nélkül
Ha számítógép vásárlásáról, építéséről van szó, az átlagos felhasználóknak jelentős százaléka nem lát tovább a processzornál és a videokártyánál, melyeket a papíron kompatibilis alaplap és memória követnek. Ám sokaknál még egy olcsó vagy tetszetős gépház is előbbre való, mint a rendszer gerince: a tápegység. Mi fán terem egy tápegység és miért létfontosságú, hogy megfontoltan válasszunk?
A PSU a "tápegység" rövidítése. Ez alakítja át a falból érkező villamos energiát (váltakozó áram) a számítógép komponensei által felhasználható árammá (egyenáram). A CPU, az alaplap, a grafikus kártya, a tárolóeszközök stb. mind a tápegységről kapják az áramot. Így egy pocsék választás nemcsak a sokkal drágább hardvereket károsíthatja a későbbiekben, de veszélyes baleseteket, szélsőséges esetben tüzet is okozhat. Teljesen érthető, ha a költségvetés jelentősebb részét olyan alkatrészekre fordítjuk, amelyek közvetlenül befolyásolják a munka vagy játék sebességét és gördülékenységét. Mégsem szabad annyira spórolnunk, hogy a táp veszélyt jelentsen a hardverekre, vagy muszáj legyen másikra, erősebbre váltani, amikor legközelebb a gép bővítésére kerül a sor.
Minden tápegység egyforma méretű?
A legtöbb PSU esetében vagy a méret- vagy a teljesítmény, vagy ezek együttese a lényeges. A PC-méretek a hatalmastól az egészen apróig változhatnak, egyetlen szabványos méret tehát nem felelhet meg mindenki igényeinek, egy alacsony formátumú mini-ITX gépházba például nem választanánk olyan tápot, ami elfoglalja a felhasználható hely felét, esetleg be sem fér. A lényeg, hogy a méret tekintetében a formátumot, a hardverkompatibilitás szempontjából pedig a terméklapon feltüntetett teljesítményt, illetve a csatlakozók típusát és számát vegyük figyelembe. Lássuk hát a leggyakoribb tápegység-formátumokat.
ATX
Az asztali számítógépek leggyakoribb formátuma. Egy szokványos PC-hez, vagy bizonyos esetekben akár egy kompaktabb PC-hez többnyire erre a formatényezőre lesz szükség. Az alábbiakban felsorolt további formátumok ne zavarjanak össze senkit, egy hagyományos asztali PC-hez általában ez az optimális választás, az ATX házak és E-ATX tornyok többsége pedig úgy van kialakítva, hogy kényelmesen elférjen és a beszerelése is könnyű legyen. Ha mégis bizonytalanok lennénk, a ház és a tápegység adatlapján megtaláljuk a pontos méreteket, így vásárlás előtt megbizonyosodhatunk róla, hogy jól választottunk.
SFX és SFX-L (kicsi)
Ha kompakt, Mini-ITX rendszer készül, rengeteg indok áll az SFX és a valamivel nagyobb SFX-L tápegység mellett. A modern SFX tápegységek ráadásul még a csúcskategóriás rendszereket is könnyedén ellátják energiával, és a magas hitelesítési plecsnivel megáldott termékeknek köszönhetően, a hatékonyság miatt sem kell aggódnunk, ha kisebb gépházba zsúfolt PC-ben gondolkodunk.
LFX (Low Profile)
Ezt a formát a valóban kompakt, alacsony profilú PC-khez szánták, amelyek térfogata max. 9 liter körül, teljesítményigénye pedig jellemzően 180W és 260W között mozgott (v1.1).
FlexATX
Sajnos ez nem túl szabványos megközelítés a tápegységek hosszát és a ventilátorok elhelyezését illetően. Ezeket a tápokat szinte kizárólag az OEM-gyártók, például a Dell és a HP használták, de néha rackszerverházakban is előfordulnak. Ha találunk is ilyet egy bolt kínálatában, az mindenképpen külön kategóriában foglal majd helyet, kinézete és megadott méretei alapján pedig látni fogjuk, hogy valószínűleg nem erre lesz szükségünk.
TFX (Vékony)
Egy másik típus a kompaktabb házakhoz, de kifejezetten "vékony" házakhoz. Bár van még néhány WTX-hez hasonló formájú tápegység is, ezek ma már nem túl relevánsak az átlagos vásárló számára. A WTX az ATX nagytesójának is tekinthető, ám látva, hogy milyen teljesítményt lehet bezsúfolni egészen kompakt dobozokba, szinte biztos, hogy sosem lesz szükségünk ilyen ritka megoldásokra. A modern PC-házakhoz szükséges legtöbb tápegység tehát a fentiek valamelyike lesz.
ATX12V?
Még mindig van egy kis zűrzavar az ATX és az ATX12V közötti különbséggel kapcsolatban. Az Intel még 1995-ben fejlesztette ki az ATX formátumot és tápellátási szabványt, hogy egységesítse a számítógépek tápellátását. Az ATX12V ennek az ATX specifikációnak a legújabb iterációja/verziója (a legutóbbi frissítés a 2020 júniusában megjelent 2.53-as verzió). Ezen felül februárban hivatalosan is megjelent az ATX 3.0, melynek új 16-pines 12VHPWR csatlakozója akár 600W leadására is képes, mely a videokártyák legújabb generációihoz ajánlott, illetve idővel nélkülözhetetlen lesz.
Moduláris és félig moduláris tápegységek
A tápegység sokszor hirdeti magáról, hogy "moduláris", de a legtöbb megoldás talán még mindig úgy érkezik, hogy a vezetékei már alapból a tápegységhez vannak rögzítve. Ez mikor probléma? Ha szereléskor nincs szükség MINDEN kábelre, amely a tápegységgel együtt érkezik, főleg, ha kifejezetten egyszerű gépről van szó. Az alaplapnak és a processzornak mindenképpen szüksége van az ellátásra, de ez legfeljebb két kábel (ezért jó lehet egy félmoduláris táp is). Főleg, ha irodai gép esetén még a videokártya is vagy integrált, vagy belépőszintű darab, amely a foglalatból bőséges ellátást nyer. Ha merevlemezt sem használunk, és még az SSD-nk is az alaplapi M.2 foglalatba kerül, lényegében az egész vezetékköteg feleslegesen foglalja a helyet, és bajlódhatunk az elrejtésével.
Ezen segít egy moduláris vagy félmoduláris táp, ahol csak azokat a vezetékeket kell a tápra dugnunk, amelyekre biztosan szükségünk lesz.
Zaj és hűtés
A tápok többségében 12-14 cm közötti ventilátorok segítik az egység hűtését, ezek pedig a gyártótól és az árcédulától függően lehetnek halk és tartós vagy zajosabb és hamar elfáradó darabok. Ma már nem ritka, hogy egy táp tökéletesen megvan a lapátok forgatása nélkül is, amíg nem érkezik komolyabb terhelés. Játék vagy munka esetén a nagyobb teljesítmény miatt felpörögnek a lapátok, de egészen addig egy jóval csendesebb PC-t élvezhetünk. Olyan is van, hogy a tápegység potenciális teljesítménye akár többszörösen is meghaladja a kiszolgált PC igényeit, így a ventilátornak szinte sosem kell megmozdulnia. Léteznek teljesen passzív, venti nélküli tápok is, de ezek többnyire drágábbak, munkaállomások és nagyobb étvágyú PC-k esetén pedig kifejezetten kerülendők, hiszen nincs tartalék venti, ami szükség esetén rákapcsolhat.
Sínek és csatlakozók
A sínek alapvetően a tápegységen belüli, áramot vezető utak/vezetékek. Az ATX12V szabvány szerint a tápegységeknek alapértelmezés szerint a következő síneket kell biztosítaniuk:
Mindegyik sín a rendszer különböző részeit táplálja, de mint az fentebb látható, a 12V-os sín az, amelyik a nehezebb feladatokat végzi – többek között a CPU-t és a GPU-t táplálja. Ezért már most is látjuk, hogy az eszközök elhagyják a többi sínt, és helyettük a 12V-os sínről veszik a tápellátást, de már kapphatók többsínes tápok is. A legújabb tápegységszabvány, az ATX12VO (csak 12 V) ezt a problémát igyekszik kijavítani, miközben számos további fejlesztést is magával hoz. Ahogy a neve is sugallja, az ATX12VO tápegységek csak 12 V-os sínnel rendelkeznek. Emellett ez az új szabvány csak 12 tűs tápcsatlakozót igényel az alaplaphoz a jelenlegi 24 tűs alaplapi tápcsatlakozó helyett.
Fontos tehát tudnunk, hogy alkatrészeink ellátásához milyen csatlakozókra lesz szükség. Az alaplaptól a videokártyáig többféle szabványt is láthatunk, de még olyan kihalófélben lévő fejeket is, mint amilyen a molex, mely egykor többek között a HDD-k esetében volt alapvető, manapság viszont alig van rá szükség. Ezeknek a kábeleknek az egyik vége a tápegységhez, a másik pedig az eszközhöz csatlakozik, amelyet táplálni hivatott.
24-tűs csatlakozó
A 24 tűs ATX-kábel szinte mindent ellát az alaplapon, ami nem igényel külön tápellátást. Ide tartoznak a RAM-ok, PCIe eszközök, bővítőkártyák, USB-vezérlők stb. A tápegység 24 tűs csatlakozója mind a 3 feszültséggel ellátja az alaplapot, amelyre a PC alkatrészeinek szüksége van (3.3V, 5V és 12V).
CPU-csatlakozó
Ezt a kábelt általában a 4/8 tűs CPU aljzathoz csatlakoztatjuk, mely az alaplap CPU foglalatának közelében található. Ahogy a neve is mutatja, áramot szállít a processzornak, és gondoskodik arról, hogy sose szenvedjen hiányt. A 8 pólusú ATX12V konfiguráció is ugyanazokkal a specifikációkkal rendelkezik, mint az EPS12V csatlakozó – ez általában munkaállomásokon és szerver minőségű termékeken található. Az egyik legfontosabb különbség az, hogy sok EPS12V csatlakozó nem osztódik 4+4 konfigurációra, mint egy otthoni/asztali PC.
PCIe tápcsatlakozó
Bár egy PCIe foglalat legfeljebb 75 W teljesítményt vehet fel közvetlenül a foglalatból (az alaplap 12V-os sínjét használva a 24 tűs csatlakozóból), egyes eszközök sokkal többet igényelnek, például a grafikus kártyák. Ha olyan eszközöket kell táplálni, amelyek teljesítménye mondjuk 300W, akkor PCIe tápkábelt kell csatlakoztatnia hozzájuk, melyek 6- és 8-tűsek lehetnek. Bizonyos esetekben egyetlen kártyának több PCIe tápcsatlakozóra is szüksége lehet, egy új RTX 4090 pedig akár négy ilyen 8-tűset is kérhet az új, 16 tűs csatlakozót ellátó adapterhez. Emiatt modern konfigurációkhoz ATX 3.0 tápegység ajánlott, hiszen ott gyárilag adott a 16 tűs változat.
SATA
Általában mechanikus merevlemezeket (HDD-ket) és más SATA-eszközöket (például SATA SSD-ket) táplál. Míg a SATA adatkábel az alaplapi foglalattól a meghajtóig vezet, addig a SATA tápkábel a tápegységtől közvetlenül az eszközig fut, ezek nélkül nem fogjuk működésre bírni.
Hatékonyság
Egy 650 W-os tápegység a maximális teljesítményének 50-80%-a között a leghatékonyabb, így ebben az esetben a rendszerem csúcsfelhasználása valahol a 450-550-es tartományban lenne ideális. Ha szeretnénk megbecsülni saját, vagy tervezett gépünk elméleti maximum fogyasztását, a beQuiet! PSU Calculator-t hívhatjuk segítségül, így nekünk már nem kell annyit számolgatni. Itt megadhatjuk processzorunk és videokártyánk típusát, hogy hány SATA és M.2 eszközt használunk, mennyi RAM-modult használunk, hogy milyen mértékű tuningot tervezünk, és hogy hány ventilátor hűti a rendszerünket. Persze csak egy becsült végeredményt kapunk majd, hiszen egy-egy alaktrész eltérő csúcsfogyasztást hozhat, ám mégis megmutatja, hogy milyen tápegységben érdemes gondolkodnunk. Bár a beQuiet! nyilván a saját termékeit ajánlja, valójában a specifikációk az elsődlegesek, nem a márkajelzés.
80 Plus hatékonysági besorolások
Bár a 80-Plus minősítések egészen a Titanium minősítésig terjednek, még a nagyban gondolkodó felhasználóknak sem kell túl sok pénzt pazarolniuk a hatékonysági spektrum magasabb végére. Ezek árai általában túlzók, és nem feltétlenül érik meg a látványos többletköltséget, amit más alkatrészre is fordíthatunk. A tápegység vásárlásakor az arany középút a 80-Plus Gold, esetleg a 80-Plus Platinum régió. Ezek – főleg az előbbi – már egészen elfogadható áron kaphatók, és számos igényes termékből válogathatunk. Egy Gold minősítésű tápegység 87%-os hatékonyságot kínál 100%-os terhelésnél, egy Platinum ezt 89%-ra, egy Titanium pedig 90%-ra emeli.
Ugyanez a helyzet a Silver és Bronz minősítésű termékekkel is. Már bőven találni jól árazott Gold plecsnis tápokat, így ezen a pár ezer forinton igazán nem érdemes spórolni, egy kevésbé hatékony termék megvételével. Persze a bronz még mindig kiváló választás, ha igazán szűkös a keret és a várható teljesítmény legfeljebb 650 W vagy annál kevesebb.
Teherbírás
Ami még fontos, az a 12V-os ág terhelhetősége. Mivel a munka nagy részét a 12V-os sín végzi, érdemes figyelni rá, hogy egy adott termék ezt hogyan teljesíti. Míg az egyik 850W-os tápegység maximum 732W-ot kínál a 12V-os síneken, addig a másik 768W-ot, ez pedig perdöntő lehet. A teljes teljesítmény legalább 80-90%-ának a 12V-os sínekre kell irányulnia, ha ez nem teljesül, azt a terméket inkább kerüljük el, bőven találunk mást a piacon.
Biztonsági jellemzők
Attól, hogy egy tápegység rendelkezik ezekkel a jellemzőkkel, még nem válik megfelelő tápegységgé, azonban egy ilyen biztonsági jellemzők nélküli termék aggasztó lehet.
Mit vegyek?
A tápegységek rengeteg szempont alapján épülnek fel, ám az átlag vásárló aligha tölt el heteket az összes technikai jellemző és részlet értelmezésével. A fentiek során a legtöbb alapvető információt igyekeztünk felsorolni, egy professzionális felhasználó pedig valószínűleg betéve tudja, hogy a teljesítmény, a feszültség és az áram hogyan viszonyulnak egymáshoz, ahogy azt is, hogy a munkája során milyen körülmények érhetik a rendszert, mellyel a tápegységnek meg kell birkóznia.
A csomagoláson feltüntetett teljesítmény gyakran félrevezető, főleg a nagy névleges teljesítményt gyanúsan olcsón kínáló termékek esetében. Ami fontos, hogy a 12V-os ágon mekkora valós teljesítményre számíthatunk; hogy gépünknek mire lesz szüksége; hogy ezt milyen stabilitás és hatékonyság mellett érhetjük el; hogy mindennek jusson csatlakozó és ne ütközzünk kompatibilitási gondokba. Nem árt, ha tápunkban rejlik némi tartalék, tehát érdemes valamivel nagyobb teljesítményű PSU-t venni, mint amennyit gépünk csúcsra hajtva igényel. 100-200W tartalék nem árt, pl. ha új VGA kerül a képbe, de egy 3-400W fogyasztású PC-hez felesleges 800 és 1000W-os tápra költeni, mert nem csak a pénzünk fogy, de a hatákonyságot sem javítja.
Végezetül pedig gondoljunk a jövőre! Egy jól megválasztott táp hosszú éveken át kiszolgálhat minket, akár több frissítés vagy teljesen lecserélt rendszer esetén is. Ha például most tervezünk egy telejsen új, RTX 4000 videokártyával szerelt gamer konfigurációt, az ATX 3.0 tápegység mindenképp megfontolandó, egyéb esetben hagyományos ATX tápokból a bőség zavara fogad bennünket. Szánjunk hát időt a tápegységünk kiválasztására, később hálásak leszünk, amiért stabil és megbízható PC-t építettünk.