fb pixel code
KATEGÓRIA
Ajánló
2020. 01. 27
Hamisított Wraith Prism hűtésre figyelmeztet az AMD!
2020. 01. 25
Élet 60 Hz fölött. Miért válasszunk gamer monitort?
2020. 01. 23
Ismét megizzasztottuk az RX5700XT-t!🔥
2020. 01. 23
Doom Eternal előzetes - elkészült és a tesztelők imádják
2020. 01. 22
Megvalósult az UltraRAM! A Britek fejlett univerzális memóriát alkottak
2020. 01. 22
Őrült szerelők üvöltése! RX5500XT VS GTX1660Ti, Ryzen5 2600X vs Ryzen7 2700X?
2020. 01. 22
Ingyen Freeman? A Half-Life részek most ingyen játszhatók
2020. 01. 21
Control mozi készülhet? A Rogue One írója benne lenne
2020. 01. 21
Kiderült mely Huawei készülékek kapják meg az új frissítést.
2020. 01. 21
Son Goku lenyomja a Jediket is! Jól fogy a Dragon Ball Z: Kakarot
2020. 01. 21
A Dying Light 2 megjelenése is csúszik!
2020. 01. 20
Olcsó? Akkor futás! - Xiaomi Mi AirDots bluetooth fülhallgató
2020. 01. 20
Apró, mégis sokakat zavaró frissítést adott ki a Google
2020. 01. 20
Első kézből? A nagy NAVI még idén bemutatkozik
2020. 01. 20
Kiszivárgott volna az RTX3080 és RTX3070?
2019. 06. 06

Kút az óceán mélyén - Layers of Fear 2 bemutató

"Látásod csak akkor válik tisztává, ha a saját szívedbe nézel. Aki kifelé tekint, álmodik; aki befelé tekint, felébred."

Carl Gustav Jung

Éés...tessék!


A független fejlesztésű Layers of Fear, 2016-ban elsők között vállalt szerepet a walking simulatorok hullámának felgerjesztésében. A lengyel Bloober Team fejlesztői egy pszichológiai megközelítésű horrorban gondolkodtak, amit Hideo Kojima, botrányba fulladt P.T. projektje inspirált. Három évvel a tragikus sorsú festő drámája után, idén ismét egy művész alkotói válságát, és személyes pokoljárását asszisztálhatjuk végig.

Szoba belátással.


Az alig három órás kaland egy Viktoriánius rezidencia falai között indult, ám hamar ráébredtünk, hogy bolyongásunk nagyrészt elménk folyosóin zajlik. Az alapfelvetés lehet, hogy nem a legeredetibb, hiszen sérült személyiségek sötét múltját kibontó történetekből kismilliót láttunk már, viszont a kreatív vizuális megoldások képesek voltak egyedivé varázsolni az ismerős felállást. A folyamatosan váltakozó környezet garantálta a nyomasztó kiszámíthatatlanságot, az egyre szürreálisabb események, pedig az őrület lépcsőin vezettek egyre mélyebbre, elbarikádozott emlékezetünk sötét pincéjébe.

Ég és vég nélkül


A játékmenet megtartotta az elődre jellemző egyszerűséget és lineáris felépítést. Metaforáktól hemzsegő tortúránk helyszíne ezúttal egy óceánjáró, mi pedig egy elismert színészt terelgetünk végig önismereti vesszőfutásán. Az eredeti koncepció csak árnyalataiban változott, a rejtély, mint központi elem, viszont sokkal hangsúlyosabbá vált. Nem ismerjük se nevünket, se arcunkat, és belső monológot sem hallgathatunk, ami megkönnyítené egybeolvadásunkat a karakterrel. 
Hallunk viszont sok egyebet. A rejtélyes filmrendező érdes hangjára ébredünk, aki végig ellát minket fölényeskedő szónoklatokkal és szigorú instrukciókkal. A hatalmas hajótest vészjóslóan zajong, az elszórt tárgyak emlékeket szólaltatnak meg, ám tudatalattink tomboló óceánjához képest ezek a béke szigeteinek tűnnek majd. Válaszok után, emlékekben és elborult vízióinkban kutathatunk, de a készítők nem könnyítik meg a dolgunkat. Kapunk ugyan támpontokat, de az elvont képekből és eseményekből nem mindent fogunk kibogozni, aki pedig felületesen szalad végig a játékon, az könnyen a felszínen ragadhat.

Fekete-fehér, szépia, színes, WTF.


Teendőnk többnyire ajtók nyitogatása, illetve kulcsok, feljegyzések, és emlékek gyűjtögetése lesz, de út közben néhány logikai feladvány is utunkat állja majd. Komoly kihívásra nem kell számítani, a rejtvények inkább arra szolgálnak, hogy színesítsék a cselekményt, és hogy fokozzák a történet abszurditását. Ezt tekinthetjük akár komoly hiányosságnak is, ám ha elfogadjuk, hogy a játék célja nem a műfaj megújítása, egy kissé hatásvadász, de emlékezetes utazásban lehet részünk. Az élmény kulcsa pedig természetesen a narratíva, ami a látvány, hang és szöveg hármasán nyugszik, mindezt pedig a rendezés foglalja kissé amorf keretbe. Mindezekre aligha lehet panaszunk, hiszen a hajó sematikus folyosóit rendre átrajzolja hősünk zaklatott ám kétség kívül kreatív elméje. Elborult jelenségek, és torz, rémálomszerű helyszínek váltogatják majd egymást, miközben sejtelmes hangok játszanak idegeinken. A felcsendülő dallamok csak tovább sűrítik a nehéz légkört, a dramaturgia szempontjából fontosnak szánt pillanatokat pedig fanyar hegedűszó kíséri. Az írások minőségére nem lehet panaszunk, a szinkronhangokra pedig láhatóan komolyabb büdzsé jutott, még a tapasztalatlanabb szereplők is elismerésre méltó munkát végeztek. Az egyik legérdekesebb adalék a négy választási lehetőség, és a három alternatív befejezés. Döntéseink függévényében más végkifejlet vár majd ránk, új fénybe helyezve a történéseket, vagy mégjobban összezavarva minket
. Ha elégeedetlenek, vagy pusztán kíváncsiak vagyunk, nem muszáj a YouTube-hoz szaladnunk, a New Game + megnyílásával újrajátszhatjuk a kritikus epizódokat, más irányba terelve a lezárást.

Most kéne belépnie Trinitynek egy vagon stukkerrel.


A problémák akkor jelentkeznek, amikor tovább tekintünk a szépen berendezett helyszíneken, és a jól megkomponált nyomasztó képeken. A fejezetek során szembe találkozunk majd egy alaktalan lénnyel, aki elől jobb esetben menekülnünk kell, rosszabb estben tehetetlenül nézhetjük, ahogy ránk veti magát. Szerepe végül tisztázódik, ám a játékmenet szempontjából még így is kissé olcsó húzásnak hat. Persze ezen kívül sem lesz hiány ijesztgetésből, hiszen már az előző rész is sportot űzött szívritmusunk megakasztásából. A jumpscare-ek tehát itt vannak, akár tetszik, akár nem. A szimbólumok és metaforák mögé bújtatott cselekmény túlmisztifikáltnak tűnik, ami valójában nem mutat túl az előző epizód mélységein. Analógia gyanánt az Alan Wake jut eszembe, ami máshogy közelítette meg a műfajt és a játékosokat, ám végül hasonló hibába esett. Az persze ízlés dolga, hogy melyik ízlésvilág és stílus a szimpatikusabb. A Remedy története a szuperazonosulható főhőssel, aki szemünk láttára veszíti el feleségét, letudva ezzel a motiváció kérdését; vagy a Bloober Team esztétizáló titokzatossága, ahol a pszichológiai rétegek és a művészi körítés előnyt élveznek a többi részlettel szemben. Itt mi magunk vagyunk a rejtély, és az árnyalakok hordáinak lövöldözése helyett jóval keservesebb úton jutunk el a végkifejletig. Itt az út végén vár ránk nem is egy értelmezés, a kérdés csak az, hogy az amit a Layers of Fear 2 kínál, találkozik-e elvárásainkkal.

Srácok, vége a túlórának!


A Layers of Fear 2 tehát első sorban esztétikai élmény, és pszichológiai utazás, minden pillanatával bizonyítva a fejlesztők odaadását. Hangulatos és kellően nyomasztó, de minden elvont jelenete ellenére, lesznek majd, akik nem találják elég félelmetesnek. A feszültséggel teli zaklatott képeivel könnyen magával ragadja az arra fogékony játékosokat, de lesznek, akik a hat órásra duzzadt játékidőt már vontatottnak és elnyújtottnak érzik. Vizuálisan rendkívül erős, ám formabontó játékmenetbeli újításokkal, vagy lenyűgöző logikai feladványokkal nem szolgál. Aki nem várja az évezred logikai-horror-kaland hibridjét, de egy az ötletesen levezetett, elvont hangvételű lélektani dráma ígérete szimpatikusnak hangzik, az megveheti a STEAM-en keresztül, nagyjából 8 000 Ft-ért, vagy várhat egy leárazásra, mert egy vaskosabb kedvezménnyel már szimplán ajándék.

2019. 06. 06

NVIDIA az AMD ellen! - 16 videokártya összehasonlító tesztje
Csúcskategóriás erőmű? Középkategóriás, mégis megbízható játékos masina? Belépő szintű, de akár játékra is alkalmas rendszer? Számtalan összeállítással találkoztunk ebben az évben is és ezek alapján eldönthettük, számunkra mely processzor és videokártya kombináció a legjobb választás. A korábbi tesztből kiderült, hogy mik a lehetőségeink, ha az AMD grafikus chipjei között válogatunk, de mi a helyzet az NVIDIA kínálatával? Ez a bemutató nem csak felsorakoztatja a zöldek tizenegy ajánlatát, de egy nagy teszt keretében a korábban bemutatott öt AMD videokártyával szemben is próbára teszi őket, így összesen tizenhat VGA képességeit ismerhetjük meg. A GPU-k támasza minden esetben egy i9-9900K volt, így garantáltan egyenlőek voltak az esélyek, és biztosak lehettünk benne, hogy a processzor semmilyen körülmények között nem szab gátat a teljesítménynek. Ha végignézünk a két gyártó termékein, az első szembetűnő különbség, hogy mind a 11 Nvidia kizárólag a friss Turing architektúrára épül, az AMD öt kártyája között viszont találunk új Navi, és idősödő Polaris alapú megoldásokat is. A helyzetet bonyolítja, hogy az Nvidia több kártyájából is kiadta az erősebb SUPER változatokat, így a tapasztalatlanabb vásárlók szeme egészen biztosan összeakad, pláne ha meglátják a gyártók különféle egyedi kiadásait. OC és Gaming, SUPER, Ti vagy XT? Lássuk a kártyákat és az eredményeket! Gigabyte GTX1650 Windforce OC 4GB A vállalat legkisebb játékra is alkalmas ajánlata, a Turing szériából a 1
Nagy Radeon teszt! - Öt RX kártya és egy i9-9900K
A NAVI kártyák bevezetésével az AMD végre bővítette a palettát, így a felső-középkategóriában is kínál jó ár-érték aránnyal rendelkező videokártyákat, főleg úgy, hogy már nem csak a referencia modellek blower hűtésére kell hagyatkozniuk. Az RDNA architektúrára épülő NAVI sorozat felveszi a versenyt az RTX szériával, de a korábbi Polaris modelleket sem érdemes leírni, hiszen az olcsóbb megoldások továbbra is jó ajánlatnak számítanak, ha a kedvezményesebb modellek között válogatnánk. A következő tesztben öt népszerű Radeont eresztettünk egymásnak, így szépen kirajzolódik az árkategóriák, és a generációk közti különbség. MSI RX570 8GB GDDR5 Armor 8G OC Az RX570 két éve került a Piacra, szívében 14nm-es Polaris 20 XL lapkával. Az AMD nem spórol a fedélzeti memóriával, ez ráadásul nem a 4, hanem a 8GB GDDR 5-tel felvértezett modell, 256-bites adatbusszal. Az MSI egy kicsit megemelte az GPU órajelét, így manuális tuning nélkül is gyorsabb egy kicsit az alapváltozatnál. Az alap frekvencia 1168 MHz, a Boost pedig 1268 Mhz, melyet saját felelősségre feljebb is emelhetünk. A kártya meghajtásához egyetlen 8-pines PCI-E csatlakozóra lesz szükség, a TDP maximumát a gyártó 150 wattban határozta meg, és minimum 450 wattos tápegységet javasol. A melegedést kordában tartó masszív hűtőbordán, két TORX FAN ventilátor dolgozik, melyek nagyjából 35°C alatt mozdulatlanok maradnak, afölött viszont rendkívül hatékonynak bizonyulnak. A kártya dimenziói 246 x 130 x 39 mm, kijelzőnket pedig hár
Egyensúlyt hoz az erőbe? - Star Wars Jedi: Fallen Order bemutató
Senki sem gondolta igazán komolyan, hogy 2019 lehet az az év, amikor a Star Wars renoméját egy EA által finanszírozott játék állíthatja vissza, most viszont itt a Fallen Order, ami kísérletet tett arra, hogy újra egyensúlyt teremtsen az erőben. Hogy ez sikerült-e neki, azt érdemes magunknak eldönteni, ugyanis a Respawn alkotása megérdemli az időnket. A George Lucas, Irvin Kershner és John Williams által megrajzolt univerzum persze köszöni, jól van. Bár a Disney stúdió igyekezett tenni arról, hogy a könyökünkön is a messzi messzi galaxis folyjon, ráadásul megpróbáltak újraírni egy olyan világot, amit annak idején birodalmi lézerrel véstek generációk szívébe. A messzi messzi galaxist számos videojáték is gyarapította új történetekkel, ám az elmúlt években főleg üres online lövöldözést kaptunk, tartalom helyett mikrotranzakcióval, melyek bármilyen szépen is festenek, nélkülözik azt, amit ez az univerzum megérdemel. Egy gondosan elkészített, izgalmas, egyszemélyes élményt, amit a széria rajongói, és a játékosok egyaránt élvezhetnek. Talán nem lövök le akkora poént, hogy a Respawn sikerrel vette az akadályt. De végül is mi ez? Annyit már láthattunk az előzetesekből és részleges felvételekből, hogy egy külső nézetes mászkálós kaland lesz, erőhasználattal, fénykarddal, de ahogy az a játékban is elhangzik: „Nem a fénykard az, ami Jedivé tesz”. Ahogy az új filmek minden külsőségük ellenére, jelenetről-jelenetre távolodnak el attól, amit korábban a Star Wars jelentett
PCX 2006-2020.
Kapcsolat: [email protected]
Az oldal tetejére 0 Kedvenceim 0 Összehasonlítás 0 A kosár üres