Olyan precedens született, mely ismét megváltoztathatja az internetezési szokásokat
Bár a jogi és közösségi megítélése országonként más és más, a torrent, avagy a peer to peer alapokon nyugvó fájlmegosztás meghatározó szerepet töltött be az internethasználat alakulásában. A jogdíj köteles, illetve másolásvédett digitális tartalmak cseréje a mai napig nagy népszerűségnek örvend, a legnagyobb torrentoldalak pedig akár milliós nagyságrendű érdeklődő számára látnak el központi szerepet az illegális fájlmegosztásban érdekelt felhasználók összekapcsolásában. Az erősen vitatott, de kétségtelenül népszerű megoldás már régóta foglalkoztatja a hatóságokat, és most úgy néz ki, hogy egy bírósági döntés miatt új eszköz került a hatóságok kezébe.
A kérdésben fontos szerepet játszó ítéletet az európai legfelsőbb bíróság hozta meg, egy kissé összetett ügyben, melyben egy vállalat jogsértést kiáltva személyes adatokat kért egy internetszolgáltatótól. A kezdeményező fél a Ciprusi Köztársaságból működő Mircom International Content Management Consulting, a másik pedig a belga Telenet nevű internetszolgáltató. A Mircom még 2019 júniusában indította az ügyet, miután nem sikerült kicsikarniuk a Telenetből olyan IP címekhez tartozó ügyfelek adatait, akik tudomásuk szerint az ő tulajdonukban álló pornófilmek illegális megosztásában vettek részt. Bár a jogi követelés alapvetően érthetőnek tűnik, a Telenet természetesen megtagadta az érzékeny előfizetői adatok kiszolgáltatását. Ahogy azt a The Register cikke is írja, a belgiumi cégbíróság – az Ondernemingsrechtbank Antwerpen – ezzel egyfajta patthelyzetbe került, hiszen az egyik oldalról a szellemi tulajdonhoz fűződő jogok érvényesítése, a másik oldalon pedig az említett jogokat megsértő személyek adatvédelmi jogai álltak.
A cégbíróság úgy vélte, hogy ezt a felelősséget biztosabb kézbe helyezi, és az ügyet átadta az EUB-nak, avagy az Európai Unió legfelsőbb igazságszolgáltatási szervének, melynek székhelye Luxemburgban van. A cégbíróság nem volt meggyőződve a Mircom kérelmének megalapozottságáról, így három fő területen kérte a helyzet tisztázását. Az egyik aggály a "peer-to-peer hálózatok decentralizált jellege" kapcsán merült fel, mivel az ügyfeleket azzal vádolták, hogy BitTorrent fájlcserélő hálózaton osztották meg a kérdéses tartalmakat. A kérdés az volt, hogy a töredékfájlok cserélgetése jogilag szerzői anyag közvetítésének számít-e, tehát van-e ügy egyáltalán? A második kérdés a Mircommal kapcsolatban merült fel, mivel a Mircom valójában nem hasznosítja a filmgyártók által megszerzett jogokat, és inkább közvetítőként jár el a jogtulajdonosok és az állítólagos kalózok elleni jogi lépések között, így lényegében csak kártérítést követel a feltételezett jogsértőktől. Emiatt az sem volt egyértelmű, hogy élhetnek-e az uniós jog által biztosított szerzői jogi védelemmel, sőt, Maciej Szpunar főtanácsnok kifejezetten erősen fogalmazott: "Az ilyen magatartás szinte pontosan megfelel a jogirodalomban a szerzői jogi troll meghatározásának". A harmadik, és egyben elég fontos kérdés arra vonatkozott, hogy egyáltalán hogyan gyűjtötték be a vádat megalapozó IP-címeket.
A legfelsőbb bíróság végül úgy ítélte meg, hogy a követelések jogosak, az eljárások pedig lefolytathatók, ha a helyi bíróság úgy ítéli meg, hogy ezek indokoltak, arányosak és nem történik visszaélés. Először is a fájltöredékek feltöltése is jogsértés, mert egyenként ugyan nem jók semmire, de a felhasználók ténylegesen hozzájárulnak a védett tartalom megosztáshoz, és ezzel a jogsértéshez, hiszen megfelelő tájékozottság birtokában csinálják. A második kérdésben, amely a Mircomhoz hasonló olyan szervezetre vonatkozik, amely nem használja ki a jogait azon kívül, hogy kártérítést követel az állítólagos jogsértőktől, a Bíróság megállapította, hogy ennek az uniós jog szerint nincs alapvető akadálya, feltéve, hogy bizonyos feltételek teljesülnek. Itt felbukkan a „visszaélésszerű” kifejezés, de a lényeg az, hogy az adott tagállam bíróságának kell meghatároznia, hogy a visszaélés megtörtént-e, vagyis azt, hogy a követelés alapja jogos-e és szükség van-e bírósági eljárás lefolytatására. A Mircom birtokában lévő IP-címeket a németországi székhelyű Media Protector GmbH által üzemeltetett FileWatchBT szoftver rögzítette. A Telenet kérdéseket vetett fel az IP-címek gyűjtésének jogszerűségével kapcsolatban, de a Bíróság nem talált alapvető problémákat. A szerzői jogi irányelvre hivatkozva az EUB megállapította, hogy abban semmi sem tiltja elvben, hogy "a szellemi tulajdonjogok jogosultja, illetve a nevében eljáró harmadik személy szisztematikusan rögzítse a peer-to-peer hálózatok azon felhasználóinak IP-címeit, akiknek internetkapcsolatát állítólag jogsértő tevékenységre használták". A Mircom ügy most visszakerül a cégbírósághoz, ahol az ügyvédek EUB döntését próbálják majd a saját hasznukra fordítani.
A lényeg, hogy ha jogtulajdonosok a kártérítést nem tudják peren kívül megszerezni, akkor lehetőségeik szerint perelni fognak. Ez persze nem jelenti azt, hogy holnaptól minden torrentező idézéseket kap majd kézhez, mindenesetre a cégek alaposabban elkezdik majd kihasználni a jogi lehetőségeiket, így nem kizárt, hogy korábban begyűjtött adatok alapján elővehetnek majd embereket, jelenleg pedig a VPN lehet az egyetlen gyors megoldás IP-címek elrejtésére.