Újra mozgásban a System Shock Remake

Az 1994-es System Shock sokaknak talán ismeretlenül cseng, ám szellemi örököse, a díjnyertes Bioshock széria már egész biztosan nem kerülte el senki figyelmét. A cyberpunk világba ágyazott alkotás csak elsõ pillantásra tûnt hagyományos FPS-nek, valójában egy szerepjáték és egy túlélõhorror együttese, és izgalmasan egyedi alkotás volt. Bár a kritikai megítélése pozitív volt, ez már akkor sem volt elég az üzleti sikerhez. Két Doom epizód között landolt, így a kissé bonyolult irányításával könnyen elrettentethette a türelmetlenebb érdeklõdõket, de az sem segített, hogy a navigáció hiánya miatt nem kevés bolyongás várt ránk, a veszélyekkel teli ûrállomás labirintus szerû folyosóin. A folytatás szerencsére mégis elkészült, még az ezredforduló elõtt. Választható kasztokkal és a Bioshock által is megörökölt narrációs megoldásokkal támadott, a taktikus, túlélésre kihegyezett játékmenet köré pedig dermesztõen erõs atmoszférát sikerült megteremtenie. Az 1999-es második rész tehát szintén elismerések gyûrûjében rajtolhatott, ám az elõtte érkezõ Half-Life árnyékában sokan eltûntek szem elõl.

A jobb sorsra érdemes cím, érdemeihez mérten (és választás híján), a kult klasszikusok menhelyére vonult, várva, hogy valaki haza vigye. Erre vállalkozott többek között a Nightdive Studios, egy modern grafikával újraalkotott, elsõ epizód ígéretével. 2016-ban 1.3 millió dolláros tartásdíjat kalapozott össze egy Kickstarter kampány keretében, ami közel 22 000 rajongót mozgatott meg. A közösség örömét és a nagy várakozást sajnos tavaly maguk a fejlesztõk törték le, mikor az õ szavaikkal élve „utat tévesztettek”, és ezzel a lendülettel pihenõre küldték a projektet. Állításuk szerint a fejlesztés elkanyarodott az eredeti tervtõl, elõször csak grafikai motort váltottak, ám hamar azon vették észre magukat, hogy a beígért remake helyett valami teljesen mást, valami újat készítenek. Az eltelt, nagyjából két év munkálatai némileg felemésztették a rajongóktól begyûjtött összeget, de bejelentették, hogy némi újraszervezõdést követõen, 2020-ban elkészülnek az eredeti elképzelésekhez hû programmal.

Nemrég egy új, pre-alpha állapotot tükrözõ videó látott napvilágot, ahol megcsodálhatjuk az ûrállomás Unreal 4-ben újrarajzolt folyosóit, és karakterünket is láthatjuk mozgás közben. A felvétel nem túl eseménydús, de ha már a támogatóknak beígért játszható alpha változatot nem sikerült kiadniuk, legalább láthatjuk, hogy még van okunk a bizakodásra. A System Shock amúgy sem tûnt el a süllyesztõben, aki figyelt, az találkozhatott az eredeti klasszikusok felújított változataival. A GOG felületén elérhetõ verziók már futnak a frissebb operációs rendszereken, javított irányítással és megemelt felbontással játszhatók.

Rendezõdni látszik a hivatalos folytatás sorsa is

Sosem egyszerû tetõ alá hozni egy olyan tervet, ami mögött nem állnak tömegek, vagy nem élvezi hatalmas kiadók bizalmát. A System Shock 3 gondolata, valamikor 2015 tájékán kezdett alakot ölteni, két évvel késõbb végül a Starbreeze kiadó a jogok felvásárlása mellett döntött, és 12 millió dollárral támogatta meg a fejlesztést. A sors nem volt kegyes a kiadóhoz, az elmúlt idõszakban nem kevés nehézséggel kellett szembenéznie, ami értelemszerûen kihatott a folyamatban lévõ projektekre is. Az Overkill’s The Walking Dead rémes lett, és ehhez mérten jókorát hasalt, ez pedig jóformán a csõd szélére sodorta a céget. Ezt követõen lemondott a cég CEO-ja, Bo Anderson is, és ha ez nem lett volna elég, svédországi irodájuk ellen belsõ kereskedelem miatt vizsgálat indult. A fejlesztõ Otherside Entertainment még idõben lépett, és visszavásárolta a kiadás jogait. Remélhetõleg az üdvözlendõ lépés õket nem törte meg anyagilag, és hamarosan többet is kapunk annál, hogy a játék állítólag már félig készen van. Annyi biztos, hogy a sorozat fõgonosza, SHODAN az õrült mesterséges intelligencia visszatér, ráadásul az eredeti hangján. Én már rettegek is!

Ethan Carter rajta maradt a fájdalomcsillapítón

A ezredforduló környékén a Quake 3 Arena és az Unreal Tournament csapást mért és tarolt, így a következõ években mások is bátrabban próbálkoztak az aréna shooter-re keresztelt stílussal, ahogy történt ez a mobákkal vagy most a Battle Royale-lal. De mitõl lesz emlékezetes egy olyan játék, ahol pattogva irthatjuk a hordában érkezõ ellenfeleket? Erre a 2004-es Painkiller adott nagyszerû választ, hiszen megtartotta a stílusra jellemzõ sebességet, viszont ahelyett, hogy egy egyániségtõl mentes, vagy ötlettelen színkavalkádba csomagolta volna, inkább gondoskodott a bitang erõs hangulatról. Változatosan horrorisztikus helyszínein mindig volt miért tovább haladni, a pályák végén pedig torony méretû fõellenfelek vártak. Szórakoztatóan egyedi darabokat számláló fegyverzetével élmény volt halomra lõni a rémségeket, az adrenalin megfelelõ adagolásához pedig tökéletesen járult hozzá az instrumentális metal. Ez egyszerû, ám végül mégis egyszeri és megismételhetetlen receptnek tûnt. A játék több folytatást is kapott, de az elsõ kiegészítõ kivételével ezek inkább elvettek, mint hozzáadtak, érdemi újragondolás pedig azóta sem érkezett. Ezen igyekszik változtatni a Witchfire, mely az utóbbi idõk egyik legígéretesebb FPS-e lehet.

Bizakodásra pedig nem csak azért van okunk, mert a rövidke kedvcsináló láttán a bankkártyámat megpróbáltam az USB-s kártyaolvasóba inzertálni, hanem mert a fejlesztõk nem csak az utóbbi évek egyik legjobb atmoszféráját nyújtó The Vanishing of Ethan Carter-t készítették, de a csapat abból a People Can Fly-ból alakult, ami eredetileg a Painkillerért és a zúzós, de kissé fantáziátlan Bulletstormért is felelt. Ugyan ki lehetne alkalmasabb a feladatra, mint aki a megtett út végén, rengeteg tapasztalat birtokában és új ötletekkel megrakodva tér vissza a kiindulási ponthoz. Az biztos, hogy nagybetûs hangulatra és felesleges átvezetõktõl mentes játékmenetre számítunk, ahol a mûvészeti dizájn és a harcok mesélnek, az erõltetett átvezetõk helyett. A The Astronauts oldalára látogatva megtudhatjuk, hogy a játék még kezdetleges állapotban van, de nagy lelkesedéssel dolgoznak, és idõnként életjelet adnak, hogy ne higgyük halottnak a projektet. A videó sok információval nem szolgál, viszont a bejegyzés szerint egy alternatív történelemben járunk, ahol a boszorkányüldözések nem koholt vádak alapján zajlottak, és mi sem védtelen nõkre vadászunk. Inkvizitorként természetesen a mágia sötét oldalával állunk szemben, ám a játékmenet érdekében biztosan számíthatunk néhány karakterünket érintõ csavarra, és a készítõk is sejtetik, hogy ebben a szürreális fantasy világban betöltött szerepünk nem lesz ennyire egyértelmû. Az ígéretek szerint tehát nem egy történetorientált kalandot kapunk, ahol egyik scriptbõl a másikba lökdös minket a játék, de a pontos elképzeléseket csak késõbb tárják elénk. Kíváncsian várjuk, és ha a ti érdeklõdéseteket is felkeltette, érdemes néha felnézni a Twitterükre, ahol koncepciós rajzokat, vázlatokat, és a játék fejlõdésének részleteit is megosztják.